Nem vagyok a szocialista kormányzás eltökélt híve, nem is vártam túl sokat az új „szakértői” kormánytól – Balázs Péter külügyminiszter azonban kifejezetten kellemes csalódást okozott. A helyzete enyhén szólva nem egyszerű. Másfél ciklusnyi imbecil agyhalott vergődést követően kell életet és értelmet lehelnie a magyar külügyi kormányzatba; kezelnie kell a világgazdasági válságjelenségeket, ami jónéhány külképviselet bezárását eredményezheti; fel kell készítenie az apparátust a 2011-es uniós elnökség kihívásaira; illetve kezelnie kell mindazokat a problémákat, amiket a nemzetközi közélet napi szinten produkál olyan „súlyos” szereplők felvonultatásával, mint a Fico-Slota duó, a vendégszereplő Evo Morales, vagy az ismeretlenségből hirtelen előbukkanó Szurgutnyeftyegaz. Ja, és mindezt egy olyan kormány tagjaként, amelyet bármikor szétvethet egy hisztissé váló szocialista pártkongresszus.
Habár Göncz Kinga utódaként lényegében fizikai képtelenség lenne az elődnél rosszabb eredményeket produkálni; Balázs Péter nemcsak elődjéhez képest indított jól, hanem abszolút értékben is egy szakmailag rátermett és vezetői pozícióra alkalmas miniszter képét mutatta. Kinevezését követően a nyakába szakadt a Flores-ügy, ami nemcsak a terrorizmussal való gyanúsítás miatt kemény dió, hanem azért is, mert a magyar diplomáciának Dél-Amerikában eddig még nem nagyon volt komolyabb ügye. Balázs láthatóan azonnal átvette az irányítást, és szakítva az eddigi szervilis külpolitikai irányvonallal, határozottan kijelentette, hogy a magyar diplomácia mindent megtesz Tóásó védelme, és a vérfürdő körülményeinek tisztázása érdekében. Szintén minden előzmény nélkül jött a Szurgutnyeftyegaz részvényvásárló akciója, ami ugyan formailag csak egy kereskedelmi ügylet, valójában ezer szállal kötődik az oroszok európai gazdasági expanziójához. Balázs ezzel kapcsolatban szintén határozottan kijelentette, hogy a helyén fogják kezelni az orosz terjeszkedést.
A magyar külpolitika egyik legfontosabb területén, az Európai Unióval való kapcsolatok terén Balázs érdemei és tapasztalatai megkérdőjelezhetetlenek. Pártállástól függetlenül elmondható, hogy uniós ügyekben ő a legrátermettebb magyar diplomata; külügyminiszterként ez értelemszerűen hatalmas előnyt fog biztosítani a számára.
Az egyetlen stratégiai külpolitikai terület, amivel kapcsolatban még nem nyilvánult meg, a határon túli magyarok ügye. Itt egy kicsit szkeptikus vagyok. Habár láthatóan Balázs Péter sokkal nagyobb mozgásteret kapott Bajnai Gordontól, mint korábban Gyurcsány Ferenc bármelyik külügyminisztere, nem zárható ki, hogy a határon túli magyarok ügyében a szocialista pártérdek érvényesülni fog. Szintén kérdéses, hogy a szoci pártelithez köthető, keleti irányba aktív erők gazdasági érdekei – Gyurcsány, vagy akár Kapolyi ügyei – mennyire fogják felülírni az általános külpolitikai irányvonalakat.
A kétségektől függetlenül az összkép bíztató. Hosszú évek óta Balázs Péter az első külügyminiszter, akinek megvan az ereje és szakmai felkészültsége ahhoz, hogy a magyar diplomáciát kirángassa a mocsárból és Magyarországot olyan országgá tegye, akit a nemzetközi színtéren komolyan kell venni.
Utolsó hozzászólások