És végül: meg vannak róla győződve, hogy ők aztán mandátumot szereznek az Európai Parlamentben!
A frakció nem vész el, csak átalakul
Az európai parlamenti választásra készülő Magyar Demokrata Fórum számtalan defektusa és válságjelensége közül a legszembetűnőbb az országgyűlési frakció hiánya. A képviselőcsoport hajójának látványos elsüllyedése a Lengyel Zoltán nevű benga nagy jéghegy lokalizálásával vette kezdetét, az utolsó bugyborékolás pedig Katona Kálmán és két társa személyében tört a felszínre.
Bár az országgyűlési képviselőcsoport hiányának – illetve ehhez kapcsolódóan a jelenlegi egyetlen fórumos európai képviselő, Olajos Péter kiszállásának – nincs közvetlen hatása a választás eredményére; a helyzet üzenetértéke egyértelmű. Ez az üzenet pedig az, hogy a saját hülyeségének köszönhetően a Magyar Demokrata Fórum jelenleg sem a magyar, sem az európai parlamentben nem képes stabil képviseletet fenntartani.
A csapat, az kemény!
A Magyar Demokrata Fórum európai parlamenti listája a megszületésekor akkora sajtóvisszhangot kapott, mintha Vadai Ágnes élő adásban jelentette volna be: férfivá műtteti magát, hogy homoszexuális viszonyt kezdeményezhessen Kuncze Gáborral.
Olajos Péter visszaléptetése még csak szimpla értetlenséget váltott ki. Senki nem értette, milyen logika alapján válik meg Dávid Ibolya pártja egyetlen európai parlamenti képviselőjétől, aki lehetőségeihez képest kiváló eredményeket produkált, és az MDF legutóbbi másféltucat vezetési válságának mindegyikében szilárdan kitartott a pártelnök mellett.
Az ezt követő események már gyorsan átcsaptak a stand up comedy kategóriájába. Bokros Lajos jelölése első körben még a veterán dávidista politikusokban is megakasztotta az ütőt, Boross Péter pedig vélhetően emiatt követett el harakirit. A volt szocialista pénzügyminiszter jelölése ugyanis az antalli-örökség hatvannyolcszoros kicsavarásával sem indokolható; a jelölt személye pedig kábé annyira kompatibilis a konzervativizmus eszméjével, mint a bakkecske az USB-porttal.
Aztán Habsburg György jelölésével elszabadult a földön-fetrengő-visítva-röhögés: a teljes politizáló közélet egyetlen hatalmas MEGALOL-ban tört ki. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy Dávid Ibolyának esze ágában nincs a Fórum konzervatív hagyományaihoz méltó európai parlamenti listát összeállítani. Amit helyette megalkotott, az egy bizonytalan körvonalú történelmi panoptikum, ami az összes létező politikai irányzat összeturmixolásával mindössze azt hivatott elérni, hogy az MDF megtartsa a helyét az Európai Parlamentben, és ennek folyományaként Dávid Ibolyát ne lőjék ki hangsebességgel a féltve őrzött pártelnöki székből.
Az MDF listája ezután a közbeszédben önálló életre kelt: Habsburg után szabadon megindult a találgatás, hogy „nagy történelmi személyiség” apropóból ki kerülhet még fel a jelöltek közé. Mivel a halál ténye a találgatások során nem képzett akadályt, ezért a jelöltek között gyorsan megjelent az európai néppárti politizálás élharcosaként Julius Caesar, a globális biztonságpolitika terén elért korszakalkotó tevékenységéért II. Ramszesz, vagy a Törökország Európába integrálása érdekében végzett harcos munkásságáért Nagy Szulejmán is. A legbizarrabb jelölt – bátor konzervatív lépéssel a valóság és a fikció határát is figyelmen kívül hagyva – a Borg királynő volt a Star Trekből. Jelölését indokolja, hogy ő is nő, még ha ez nem is nagyon látszik rajta; a tevékenysége pedig az idegen kultúrák integrálása terén verhetetlen. (Legfeljebb arra kellene vele vigyázni, hogy a beiktatás előtt kioperálják a nanoszondáit, nehogy véletlenül még asszimilálja a fél EPP-frakciót.)
A diagnózis: agyhalál
Az MDF listaállítását egy hasonlóan konzseniális választási kampány követte. A kampány három emblematikus arca – minden sminkes és grafikusi igyekezet ellenére – meglehetősen vegyes képet mutat. Dávid Ibolya mosolyára még minden nyolcvan év feletti, Alföldi Róbertétől eltérő szexuális beállítottságú férfiban azonnal megmozdul valami. Habsburg György nagyon aranyosan próbál mosolyogni, de ő is a királyi család azon tiszteletreméltó tagjai közé tartozik, akikről feltehetően nem lenne célszerű egészalakos szobrot állítani a Hősök Terén. Bokros Lajos pedig akár grimaszolhatna is, őt nézve úgyis mindenki a bajszára koncentrál.
A vezérkar hátteréül szolgáló statiszták megjelenítése külön posztot fog érni, ha majd az MDF kampánystratégái a választás után megnyílnak a hatodik dupla vodka mellett, és elmagyarázzák: a Vidám Vasárnap, az Országos Kán-Kán Fesztivál és a Rájfájzen Bank értékesítői folklórjának grafikus ábrázolása mi célt szolgál egy európai választási kampányban. (Meg arra az elvetemült szociopatára is kíváncsi lennék, aki ráadta azt a förtelmes kockás pulóvert arra az aranyos kiskölyökre!)
A kampányszlogenekre felesleges időt vesztegetni. Az Új Kiegyezés meghirdetése elegáns ívben megtörtént, de a tartalmát kifejtő Új Húsvéti Cikk sajnálatos módon lemaradt.
A jelöltek esetleges strassbourgi szerepvállalásáról a kampányban eddig nem esett szó. Habsburg György nyilván a frászt fogja hozni az EP osztrák, cseh, szlovén és szlovák delegáltjaira; az első plenáris ülés szünetében pedig összeszámolja, hogy a huszonhét tagállam közül tulajdonképpen mennyi is volt családi birtok. Bokros Lajos pedig jókat fog beszélgeti Kovács Lászlóval a parlament büféjében, kivesézve, hogy ők ketten hogyan is jutottak el ide.
Más egyebet egyelőre nem lehet megjósolni.
Utolsó hozzászólások