A nemrégiben bejelentett, bankokra kivetendő többlet-adó jelentősége túlmutathat az intézkedés fiskális jellegén. Miután EU-szerte formálódnak a hasonló adók, talán nem túlzás egy új, globális közgazdasági gondolkodásmód kialakulásáról beszélni.

A liberalizmus uralta eddig elsősorban (és szükségképpen) a kapitalista közgazdasági felfogást. Az '50-es évektől kialakult szociális, jóléti piacgazdaságok igyekeztek minimalizálni az állami beavatkozást a piaci forgalom terén, és messzemenőkig megtettek mindent, hogy a szabad kereskedelmet előmozdítsák. Elég ha a négy alapszabadságra gondolunk az Unión belül, vagy a kereskedést jelentősen egyszerűsítő, segítő közös valuta bevezetését. De mint minden idill, ez is egyszer véget ért.

Elérkezett ugyanis az a pont, hogy kiborult a fazék, amely tartalma évtizedek óta egyre csak nőtt. Nem lehet ugyanis "büntetlenül" pénzt halmozni, minden fillér, amit valahonnan elvesznek, az hiányozni fog valahonnan, pláne ha nem tőkeerős nagyvállalatokról, vagy milliárdos üzletemberekről, hanem az átlag népességről van szó.

Eljött hát a válság, amelyre biztosan számítottak is a felkészültebb közgazdászok, de a pénzügyi világ csúcsragadozói feltétlenül, és bizony bezárulni látszik a kincseskamra, amely a pénzügyi szolgáltatóknak idáig egyfajta szabad rablást biztosított.

A világon (normális helyzetben) sosem járhat egy jogosultság azt egyensúlyozó kötelezettség nélkül. Miután a bankok tevékenysége jellemzően alacsony befektetést, viszont hatalmas nyereséget hordoz magával, érthetőnek tűnik, hogy a társadalom joggal várja el a fokozottabb hozzájárulást a közös kassza feltöltéséhez.

Ez viszont az alapvető gazdasági gondolkodást is érinti: egyre jobban teret hódít magának a szociális, anti-liberális gondolkodás. A válság kialakulásának ismeretében ez nem is meglepő. Ez a válság ugyanis éppen a gazdasági liberalizmus zászlóshajójának reaktorát torpedózta meg: alapvető feltevését cáfolja a napnál is világosabban. Nyilvánvalóvá lett, hogy a szabad piac bizony nem alkalmas arra, hogy szociálisan érzékeny legyen, sőt, még arra sem, hogy ne semmisítse meg önmagát! A liberális közgazdaságtan terméke egy olyan berendezkedés, amely nagyban hasonlít a borban munkáló gombákéhoz. Ezek a gombák gerjesztik az ital alkoholtartalmát, ugyanakkor idővel úgy elsokasodnak, hogy az általuk előállott, megnövekedett alkoholtartalom elpusztítja őket.

Talán tényleg itt az ideje, hogy minden illetékes elgondolkozzon, és belássa: szigorúbb állami felügyelet nélkül nem érhető el egy igazságosabb piacgazdaság. (Természetesen az állami szerepvállalás semmiképp sem jelenthet tervgazdaságot, vagy tömeges államosításokat, továbbra is érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a minimális szinten kell tartani a szükséges cél elérésének mértékéig.)