Szombattól kötelező a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló nyilatkozat elhelyezése a közintézményekben. A pénteken kihirdetett, szombaton hatályba lépett kormányhatározat azt mondja ki, hogy a központi államigazgatási szervek (...) feladatuk ellátása során használt középületekben a Magyar Közlönyben közzétett szöveggel, a szerv vezetője által meghatározott méltó, a középület sajátosságainak megfelelő, jól látható helyen ki kell helyezni a nyilatkozatot. A kormányhatározat melléklete a kihelyezés módját is meghatározza. Eszerint a színes formátumban, méltó minőségben nyomtatott, nyomdai kivitelezésű nyilatkozatot legalább 50×70 centiméter méretű, álló téglalap alakú keretbe kell foglalni. „A magyar emberek egy új rendszert alapítottak az országgyűlési választáson. Ez akkor is így van, ha az ellenzéki pártok ezt mind a mai napig képtelenek elfogadni” – fogalmazott Szijjártó Péter közleményében. Szombaton a Jobbik és az MSZP is bírálta azt a kormányhatározatot, amely szerint jól látható helyen ki kell helyezni a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot az államigazgatási szervek épületeiben - írja a Magyar Nemzet. 

Nemzeti szimbólumok

Már az 1998 és 2002 között kormányzó Fidesz is gyakran élt a politikában szokásos szimbólumrendszer kialakításának lehetőségével. A millennium köré telepített kormányzás és a polgárok szó gyakori használata nagymértékben hozzájárult a Fidesz kormányzati kommunikációs sikereihez - de egyúttal sokak szerint a 2002-es vereségben is oroszlánrészt vállaltak ezek a szimbólumok. Érthető, hogy egy néppártnak szüksége van szimbólumokra, ugyanakkor az sem mindegy, mit választ ki e célokra és hogy hogyan alkalmazza őket. Úgy tűnik, amennyire megnyerő volt a nyugatias polgárság üzenete, annyira "öngól" a Fidesz jelenlegi kommunikációja a nemzeti együttműködésről, arról a forradalomról, amely egyáltalán nem történt meg sehol. A forradalmazással nem is volna gond, ha tudná ezt a kormány a saját maga helyén kezelni. Egyértelmű, hogy a kampányban szükségük volt az utóbbi nyolc év teljes kiközösítésére a helyes történelmi útról, sőt, az őszödi-beszéd egész politikára gyakorolt hatásaként arra is szükség volt, hogy az egész utóbbi húsz év kudarcaira, egyfajta tabula rasa-ként új fejezetet nyissanak. A NER ennek a lenyomata, egyfajta visszképe, a kormányzásnak egy olyan leirata, ha úgy tetszik preambuluma, amelynek mentén dolgozni kíván a kormány; a népszuverenitás kinyilvánításával, a kétharmados "erő" rögzítésével, amelyre akár egy új alkotmány létrehozásakor is hivatkozni lehet (sőt kell is).

Nincsenek a helyükön kezelve a dolgok 

A Fidesz 2002-es bukását sokféleképpen értelmezik. Azt mondják, akkor az emberek nem a sikeres vagy a sikertelen kormányzás alapján döntöttek Fideszről, MSZP-ről, hanem épp ellenkezőleg, a kialakuló szimbólumharc sokat vetett a latba. Emlékezzünk csak a máig nagy indulatokat kiváltó kokárdás ügyre, vagy arra a baloldal által gerjesztett rágalomkampányra, amely az akkori választásokat jellemezte. Nos, a Fidesz úgy tűnik, már megint saját maga alatt vágja a fát; az emberek ugyanis nem forradalmat csináltak a szavazófülkékben, hanem egészen egyszerűen egy sikertelen kormányzásra, az utóbbi nyolc év kisiklásaira mondtak nemet, és lehetőséget adtak annak a pártnak, akinek a legtöbb esélye volt a győzelemre amúgy is. Ezek mellett pedig annyira meggyűlölték az MSZP ámokfutását, hogy ennek ellenpólusát, a Fideszt juttatták hatalomra. Ez óriási különbség a forradalom üzenetéhez képest, Orbánék ugyanis az ország rendbetételére, az európai útra történő visszalépésre kaptak felhatalmazást és lehetőséget az emberektől. A Fidesznek így nem a görcsös szimbólumképzésben kellene mesterkednie, hanem a kormányzásban. Az embereket ugyanis jelenleg még a kétharmados "túlhatalom" sem zavarja; egyszerűen sikeres kormányzást akarnak. Az utóbbi húsz-, sőt ötven évben már ráuntunk a jelképes lózungokra, és egyáltalán nem vagyunk fogékonyak az ilyen politikai nyilatkozatokra, önámításra és magasztalásra. A Fidesznek nem szabadna tovább púdereznie magát, hanem tárgyilagosan és elegánsan, de határozottan kellene kormányoznia. Amit most tesz, az még mindig nagyon kommunikáció, és nem munka. Ráadásul talán ők is érzik, hogy a NER nem túlságosan jó "brand", és azt teszik, amit ilyenkor nem szabad: megpróbálják ráerőltetni az emberekre, megszoktatni velük ezt az egész szimbólum- és fogalomrendszert. De ez aligha fog sikerülni.

Szokni kell még ezt az egész kormányzósdit

Sokat bírálják Orbán Viktort amiatt, mert keményen bánik a saját frakciójával (lásd a "szőnyeg szélére állított" képviselők ügyét). Nos, ezt részben megértem, önmagában egy 263 fős képviselőcsoportot ugyanis majdnem olyan nehéz lehet fegyelemmel irányítani, mint egy multinacionális vállalatot. Orbán karaktere pedig leginkább a nyugati, elnöki-típusú társaira akar hasonlítani, Sarközyre, Obamára, Cameronra, Merkelre, s még sorolhatnánk. Orbán keményen akar kormányozni, mindent egy kézben összpontosítani, iszonyatosan centralizálva ezzel az államszervezetet. Könnyen belátható, hogy Antall karaktere teljesen más volt, Horn pedig kényszerűen dolgozott együtt egy folytonosan zsaroló SZDSZ-szel. Orbán már az első ciklusában is hasonló szigort vezetett be, többen úgy számoltak be a kormányülések hangulatáról, hogy azok totálisan ellentétben álltak az antalli, liberálisabb felfogással. Orbán nem hagyta ugyanis elfolyni az üléseket más irányba, komoly tekintéllyel tartotta mederben az ilyen megbeszélések menetét (szemben Antallal, ahol néha késő estig eltartottak ezek az ülések), a kormánytagok például nem tegezhették egymást az ülések tartama alatt, mindenki csak a napirendi pontokhoz szólhatott hozzá, röviden, tárgyratörően, mely közös, informális hangulatú ebéddel zárult. Orbánnak tehát igénye van az egyszemélyű, központi, ha úgy tetszik elnöki rendszerre. Sokan "vádolják" is a Fideszt azzal, hogy erre a rendszerre készül, ami nem meglepő abból a szempontból, hogy már most is lényegében az utasító miniszterelnök képére formálja a közjogi rendszert. Tehát összegezve, nem a szigor a baj, mert határozottság nélkül nincsen sikeres kormányzás, ettől még a demokrácia sem sérül. A baj inkább az attitűddel van. Méghozzá komoly baj.

Egyre formálisabb parlamenti munka

A legnagyobb baj, hogy eljelentéktelendik a parlamenti munka. Már 1998 és 2002 között is, az ún. "háromhetenkénti" ülésezés (melyről egy Ab. határozat kimondta, nem alkotmánysértő) is az ellenzék ellenőrző funkcióit csorbította, most pedig az eszköztelen ellenzék teljesen működésképtelen; hozzátéve azt is, hogy részben a saját hibájából. A Jobbik nem tudja mi fán terem a parlamenti munka, nem is igazán működnek igazán hatékonyan mostanában (a jogász Gaudi-Nagy Tamás kivételével), s az LMP is inkább az antalli, "szétfolyósabb" utat járja. Az MSZP az egyetlen parlamenti erő, amelynek gyakorlata van az ellenzéki és kormányzati szerepkörben, mégis ők láthatóan a leggyengébbek. A Fidesz pedig pont ezért siet, szinte rettegve menetelteti a dömpinget, hogy ameddig ennyire béna kacsa az ellenzék, addig mindenhová és mindenhol fideszes lojálisok üljenek. Ez sem demokrácia-ellenes önmagában, bár halkan azért azt is hozzátennénk, hogy nem minden elegáns, ami legitim. A baj az iránnyal van: azzal, hogy egy olyan néppárti, mindenkiről gondoskodni akaró, az alkotmányos értékeket is sértő hozzáállást gyakorolnak ezen a téren, amely jó néhány véleményformáló publicisztika élére került, joggal. Ilyen az Alkotmánybíróság tagjainak megreformált választása, a köztársasági elnöki poszt teljes lefokozása, vagy az, hogy a végkielégítések 98%-os különadójának alkotmányellenességét alkotmánymódosítással akarják kiküszöbölni. És akkor még nem beszéltünk a médiaalkotmánynak nevezett, régi, rossz időket idéző csomag tervezetéről sem, vagy arról a pökhendi, kioktató modorról, ami a kormányzati kommunikációt jelenti. Orbánnak észre kellene vennie, hogy még a NER elfogadása sem juttatta őt korlátlannak tűnő (miniszter)elnöki pozícióba; vannak határok, amiket még ezzel az oly nagynak tűnő felhatalmazással sem léphetnek át.

NER = 2/3 örökös rögzítése?

A Fidesz nagyon jól tudja, hogy a kétharmad sem tart örökké, már ami a társadalmi támogatottságot jelenti. Gyakran hivatkoztak a Gyurcsány-kormány éveiben arra, hogy a kormány illegitim, nincs társadalmi felhatalmazása; ez az a szemantikai csapda, amit a NER-rel akarnak kiküszöbölni, egy olyan összpolitikai és nemzeti nyilatkozattal, amelyre éveken át lehet hivatkozni mindenféle gondok nélkül. A NER kijelentései azonban komolytalanok, itt-ott pedig már röhejesek is. A közintézményekre hiába oktrojálják rá, az emberek nem fogják otthon kifüggeszteni, de legalábbis nem lesz olyan kormánytámogató ereje, mint amelynek beállítják. Az emberek ugyanis a NER-re nem mondtak igent, sőt, a látszattal ellentétben semmiféle társadalmi egyeztetés nem volt a NER-ről. A NER ennek megfelelően nem válhat jogos hivatkozási alappá, közös kiindulási ponttá sem, és a Fidesz hiába akar maga köré mesterségesen kultuszt építeni, nem lesz működőképes. A magam részéről egy kis önmérsékletre inteném a kormányt, és arra, hogy ne mindent azonnal, napok leforgása alatt, lényegi vita nélkül akarjanak elfogadni; mert amit a nép adott, azt ugyanolyan gyorsasággal fogja elvenni. A NER pedig ennek megfelelően a kormány kommunikációjának öngólja, amelynek biztosan nem lesz pozitív médiavisszhangja.