Miközben az emberek békésen, törődötten élik mindennapjaikat, észre sem veszik talán, mi folyik a fejük fölött: gránátok, bombák százai csapódnak be körülöttük nap mint nap! Ugyanis javában folyik már a harmadik világháború.

Bizony. Amíg a második világháború lehetőségeinek, hozadékának többnyire értelmetlen találgatásával, boncolgatásával volt elfoglalva a jónép gondolkodó, és ez irányban fogékony része, fel sem figyeltünk rá, hogy mivé is vált ez a szép, új világ, ami végérvényesen, és visszafordíthatatlanul pontot tett az 1945 előtti múltra, akár tetszik, akár nem.

A második világégés után pár évtized is eltellett a béke jegyében, hiába a hidegháborús viszony. ennek legnyilvánvalóbb jelei a német és a japán csoda voltak. Aztán jöttek a hetvenes évek, és szép lassan ismét beindultak a fogaskerekek. A legjelentősebb frontáttörést a szocialista tömb szétomlása jelentette, ami szabad utat engedett a korábbi KGST-tagállamok bekebelezéséhez, és megszerzéséhez. (Mielőtt egyesekből feltörne a gondolat, hogy itt könnyeket morzsolok el a derék kommunistákért: szó sincs róla. Attól, hogy nem mondtam róluk semmit érdemben, és csak az "ellent" tüntettem fel negatív színben, még nem jelenti, hogy ők jók lennének...)

Az ellenállás hiányában országúti sebességgel haladva, menetből foglalták el a kilencvenes évek elején a korábban többé-kevésbé még kemény diónak számító országokat. A formációk közben helyenként átalakultak, de a főszereplők nem. Ma is ugyanaz folyik, mint a fentebb végigkövetett időszakban (és ami a korábbi világháborúkban is): élettér, idegen föld megszerzése. Miután a háborúk igen nagy károkat okoztak a hódítóknak is, és ráadásul visszavetette a kereskedést is, sokkal hatásosabb módszert választottak: színtelen szagtalan, és biztos hatalmat ad, sokkal stabilabbat, mint a katonai megszállást, amely a történelemből régen tudva lévő, hogy nem tart örökké. Ez a módszer az országok pénzügyi megszerzése.

A pénzügyi birtokba vétel első lépése a nemzeti bankok "internacionalizálása", ami már réges-régen, még az első világháború előtt megtörtént Magyarországon, a világ többi részén pedig a lehetőségekhez mérten, de biztosan haladt előre a kolonizáció. A központi bankok bekebelezése levágta élből a nemzetgazdaságok fejét, mivel a bankok bankja után már a gazdaság szívét jelentő hitelintézetek is elveszítették mindennemű önállóságukat a lényegi irányvonalak meghúzásában.

A következő lépés a célországok gazdaságának összekuszálása, gazdaságtalanná tétele, és végül romba döntése volt, amivel sikeresen bevégződött a rabláncra fűzés, mivel a korábbi részleges, kisebb mértékű behozatal helyett már jelentős, a hazai termelést többszörösen meghaladó import vált szükségessé...

A hab a tortán a jelenlegi válság kiaknázása volt, ami újabb lehetőséget adott arra, hogy néhány szektorban újra osszák a lapokat, valamint, hogy még jobban kiaknázzák a "gyarmatokat". Mert ugye segély, nagy mértékű külföldi kölcsön szinte mindenkinek kellett. Vagyis... Nem mindenkinek, csak a gyenge országoknak (akik java azért gyenge, mert azzá tette a hosszas rabság). A hitelek felvétele természetesen az erős országok kezében lévő nemzetközi szervezetektől jött, amelyek egyik része (pl. az EU) újabb piac szerzésére használták azt fel, hogy a nagyobb, vezető országok könnyebben kilábaljanak, mások pedig (pl. az IMF) arra, hogy az egyes országok függetlenségét végképp lebénítsák (a modern korban a függetlenség szimbólumának tartott szabad adó-kivetési jog megszerzésével), nehogy bármiféle összefogás révén megpróbáljanak csoportosan "kitörni".

Hogy ez ellen mit lehet tenni? Egy csapásra képtelenség ezt a folyamatot megállítani, romba dönteni, csupán a hazai termékek előnyben részesítésével tehet valamit a lakosság, a vállalkozók pedig tisztességes magatartással. Mert ebből az örvényből egy kiút van: az összefogás, egy erősebb Magyarországért!