Egyre többször kerül szóba az a bizonyos 2006. szeptember 18-i este. Annyi mindent hallani már innen is, onnan is a TV-székház ostromáról, hogy úgy érzem épp itt az ideje, hogy olyan is írjon róla, aki tüntetőként ott volt.

Aznap volt a Kossuth téri tüntetések második napja, és elmondható, hog legalább olyan tiszta és spontán volt, mint az azt megelőző 17-i este, amikor nagyjából 4000-4500 ember gyűlt össze a Parlament előtt. Ezt azért jegyezném meg, mert a napokban kiderült, hogy a rendőrség vizsgálódott: miért nem tudtak előre "földalatti szervezkedésről" vagy arról, hogy "illegális csoportok erőszakos megmozdulásra készülnek". Estefelé felolvasták a megfogalmazott pontokat, a követeléseket, és közfelkiáltással "megszavaztatták" hogy küldjük el a Magyar Televíziónak, hogy ott beolvassák. Így is történt, Toroczkai elindult emlékeim szerint 3 kísérővel, és a pontokkal.

A tömeg figyelmét a továbbiakban az egymást követő rövidebb beszédek kötötték le, de egyszer csak zúgolódás támadt elől, és ismét Toroczkai lépett a mikrofonhoz: elmondta, hogy a televíziónál nem voltak hajlandóak átvenni a követeléseket, ráadásul a biztonsági őrök el sem akarták engedni a küldötteket! (Itt jegyezném meg, hogy ez egy igen súlyos bűncselekmény volt a biztonságiak részéről: a személyi szabadság megsértése, de az ő felelősségük soha sehol nem merült fel...) Toroczkai elmondása szerint sorsot húztak, és így dőlt el, hogy ő jöhessen vissza a térre.

Ezek hallatán jogosan felháborodott a tömeg, és már vettük is volna az irányt a TV-székház felé, de egy jogász lány szólt a mikrofonba, és kérte, hogy még hallgassuk meg. Felvázolta, hogy jogilag, ha elhagyjuk ezt a teret, (ahová ezek szerint aznapra már valaki be is jelentette a tüntetést, hogy ne lehessen ez a rendőrség indoka, miért oszlatná fel a tömeget) akkor törvénytelenné válik a tüntetés. Ezért kérte, mindenki gondolja egy percig végig magában, mit is tesz, mert onanntól az az ő személyes felelőssége is. Ezt megértettük, és miután befejezte, csendben elindultunk a székház felé. Azt hiszem szükségtelen leírni, hogy erkölcsileg kizárólag ez az út volt járható.

A székházhoz az elsők között értem oda. A szélénél mentem, ahol az autók is parkoltak, és már akkor láttam, hogy egy kopasz férfi ütögeti az egyik kocsi visszapillantó tükrét. Odaszóltam neki, hogy "ezt meg minek csinálod?" A válasz valami makogás volt, miközben folytatta az ütögetést. A lépcsők melletti oszlop-talapzat jobb oldalánál álltam meg végül. Amikor megállt a lépcsők aljánál a tömeg, kiengedték a "foglyokat" bentről, és nemsokára a rendőrök a hátam mögül sorban jöttek, sietősen, majd feláltak a lépcsők tetején, sorfalba. Sokáig viszonylag nyugalmas volt a hangulat, bár akik legelől álltak folyton hangosabbak lettek, és néha egy-egy műanyag üveg is repült a rendőrök felé. Ekkor jött az ötlet, és feljebb kapaszkodtam a talapzaton, majd felnyújtottam a nálam lévő nemzeti zászlót egy másik tüntetőnek, aki már a zászlótartóknál állt, aki kitűzte azt. Ez volt az első kitűzött zászló. Hatalmas üdvrivalgást váltott ki, mivel csak egy EU-s zászló volt amúgy kinn(!), így nemsokára a másik oldalon is kitűztek egy trikolórt. Amikor az említett EU-s zászlót valaki kivette a tartóból a tömeg (hátulról és középről) azonnal követelte a visszahelyezését. Az meg is történt. Ahogy egyre kezdett eldurvulni a dobálás, kiablálás elől (bár hátulról skandálták, hogy "Ne dobálj!"), én is hátra húzódtam, a parkoló lejáratáig.

Amikor elkezdődött maga az "ostrom", tehát a rendőröknek nekirontottak, akik időközben lassan visszahátráltak a székház aulájába (ahonnan néha ki-ki fújtak könnygázzal, amivel csak azt érték el valószínűleg, hogy jobban felhergelték a zavargókat), baráti társaságommal együtt elhagytuk a teret: nem ezért jöttünk ide.