Nosza, alig mentek le az önkormányzati választások, jött az újabb gazdasági csomag, kapásból hármas kiszerelésben. A kormány ellendrukkerei alig várták, hogy a Zorbán is megszorítgasson, mert lám, nem lehet másképp. Nédda lehet mégis, az egyszeri adófizető helyett a nagy spílerekre vetette szemét és hálóját az állam.

ad 1

Kereskedelmi láncok megadóztatása. Bingó! Kimondatlanul  Tesco és társait kopasztó intézkedés, roppant helyesen. Ellenérvként azt szokás felhozni, hogy "de hát így munkahelyek és fejlesztések kerülnek veszélybe". Csakhogy ezek az übermarketek az utóbbi 10 évben munkahelyeket szűntettek meg (vö: magyar kiskereskedelem szétverése), a fejlesztéseik meg dettó ugyanebbe az irányba hatnak. Ha nincs többé Ósan, majd lesz megint sarki közért, ami ráadásul kisebb mértékben árasztja a hazai piacot külföldi dömpingárúval. Otthon az angoloknál, franciáknál, németeknél a Tesco, Auchan, Lidl alapvetően hazai cég és helyben marad a profit - tőlünk meg viszik ki. Ha egy tengerentúli multi (WalMart) próbálkozik nevezett államokban, az szépen tönkre is megy, mert a nyugat-ajropéer vásárló van annyira józan, hogy a saját kiskereskedőjét/multiját részesítse előnyben. Nálunk sajna nem, szép számmal látni külföldi bank hiteléből vett nem nálunk gyártott kocsit parkolni a hipermarket előtt, hogy aztán szlovák akciós tejet vegyen a büszke honfitárs, aki a verdájára biggyesztett nagymagyar matricával el is intézi a hazafiasságot. Lassan már a falu végén is szégyencsíkos hipermarket van. Bravó, ilyenkor igenis az állam az, aki az "önszabályozó piac" helyett rendet teremthet és kvázi védővámként lefölözi az extaprofitot, ahogy tette a bankok esetében is. Akinek nem tetszik, vonuljon ki a magyar piacról. Furamód mégse sürgős nekik, ergo örüljenek, hogy ennyivel megúszták.

ad 2

Energetikai és távközlési cégek megadóztatása. Ez már bonyolultabb. Először is, nem kellett volna ezeket a cégeket egyáltalán szétprivatizálni, stratégiai szektorok lennének biztos fogyasztói körrel és bevétellel. Másrészt viszont ezek szinvonala a rendszerváltáskor csapnivaló volt és a működtetés busás hasznából kellett is szépen költeni a fejlesztésre. Sem az energetikai, sem a hírközlési szektorban nem lehet leszakadni, mert ez kihat a teljes gazdaság hatékonyságára is. Ergo itt a sima sápolás helyett érdemes (lenne) úgy lengetni az ostort, hogy csakis az ominózus "extraprofit" legyen a válságadó tárgya, de a valóban fejlesztésre fordított bevétel nem. Ráadásul a drágább energia az drágább termelés - megint könnyen lehet bumeráng a dologból. Inkább a körültekintő, EU viszonlatban meghatározott hatósági árplafont tartanám célszerűnek, mert fájó tény: sokszor nem csak relatívan, hanem nominálisan is drágábbak nálunk ezek a szolgáltatások, mint sok más tagállamban. A hatósági beszabályozásból persze nem keletkezne közvetlen állami bevétel, de a gazdaság és annak belendítése szempontjából sokkal célszerűbb, mint a "lesápolósésmajdigazságosanújraelosztós" módszer. Tapasztalat szerint utóbbinak mutyi és állami működési kiadás szokott a vége lenni, eredmény ismert.

ad 3

Magánnyugdíjpénztárak válságadója. WTF/OMG. Na ezt nem kellett volna. Addig teljesen rendben van, hogy nem teszik kötelezővé a magánpénztárak igénybevételét, döntsön mindenki maga, állami v. privát keretek közt látja biztonságban a sohanapján bekövetkező nyugdíját. Ámde: az állam az utóbbi évtizedekben semennyire se bizonyult jobb (nyugdíj)gazdának. Sőt, ha annyira jobb az állami társadalombiztosítás, akkor ugyan miért kell válságadóval támogatni, hm?! Az állam eddig nyugdíj címszó alatt a befizetőktől elvett, az eltartottaknak kiosztott, szoci szavazatszerzési játszmák függvényében enyves kézzel visszaélve a befizetésekkel. Persze, a magánpénztár meg profitért végzi, nem Mikulás az se, lehet visszaélés ott is. De a befizető szempontjából édesmindegy, hogy vezérigazgató, vagy államtitkár vesz magának luxuskocsit, lakást a felhalmozott pénzből, hogy melyik nyomja be a kádereit jól fizetett pozíciókba. A magánpénztárnál legalább már most egyéni számla van és bizony a befizető maga dönti el, milyen kockázattal engedi befektetni a pénzét. A magánpénztár nem jelent kötelező pénzkidobást, hiszen haszonnal is forgathatja a befektetést, ráadásul nem csak a magyar tőzsdén, van elég dinamikusan fejlődő ország még. Az állami nyugdíj csak annyiban nagyobb garancia, hogy nehezebben meg tönkre az állam, mint egy magánbiztosító, bár ez sem megoldhatatlan és akkor egy egész ország szívta meg. Nem kicsit, nagyon. No de mivel eléggé fele-fele az állami/magán mellett szóló érvek aránya, az ilyen válságadó más oknál fogva szarvashiba:

a) Kormány-imázs. Azaz nesze neked Nemzeti Együttműködés, közel 3 millió magánnyugdíjpénztári tag átutalásait egyoldalúan bekebelezi a kormány, noha előtte még az ellenkezőjét igérték. Lehet magyarázkodni, csak nem érdemes. Ráadásul ez a 3 millió befizető épphogy a hagyományos Fidesz szavazóbázis lenne: aktív, dolgozó, adót fizető állampolgárok, a gazdaság igazi motorja. Ne legyenek illúzióink, a magánpénztárak nem lesznek lusták ahhoz, hogy összes ügyfelüknek csudaszép értesítőket küldjenek arról, hogy mennyi befizetésük landol a kormánynál a saját kasszájuk helyett. Nem fognak örülni.

b) A havi 30 milliárd nem kicsi, de nem is egy észvesztő összeg. A panamagyanús v. szimplán fölösleges központi közbeszerzéseken, x évtizede halogatott strukturális reformok megvalósítása által is meg lehetne spórolni ennyit, ráadásul ez olyan pozitív PR lenne, amire ugyancsak szükség lenne a szétlopott országunkban.

c) A koncepció képtelen megoldást adni olyan valódi, tartós problémákra, mint pölö az az "apróság", hogy Magyarországon 800.000 (!) rokkantnyugdíjas terheli az államkasszát.

Summa summarum felemás érzéseim vannak az intézkedéscsomaggal kapcsolatban.  A Tesco-Killer-Kiskermentő első eset kivételével a válságadók ragtapasznak elmennek a gazdaság vérző sebére, gyógyulást viszont nem adhatnak: nem lehet a nagyműtétet  (értsd: kiadások lefaragása, termelést/munkát ösztönző keretek biztosítása) sokáig elodázni, mert már így is bőven benn vagyunk adóssági, demográfiai és egyéb kellemetlen csapdákban.