Írtam már egy posztot félig a fociról, félig a társadalomról, hát most jöjjön egy teljesen a labdarúgásról, ha már úgyis itt volt ez a "rangadó" a héten.
Mindenek előtt szeretném megköszönni a válogatottnak: az U20-as vébé óta nem volt alkalmam így szurkolni magyar focicsapatnak, felnőttnek meg még kb. soha. Az a 20 perces reménység bizony nagyszerű dolog volt: hallgatni az elnémult ArenA-t, nézni az aggódó, frusztrált holland szurkolók fejét, illetve Bert van Marwijk-et, amint szétrúgja a kispadot. Ha ezzel megvagyok, jöjjön az "elemzés".
Szerencsefaktor
A labda gömbölyű, mint tudjuk, ráadásul pattog, meg csavarodik össze-vissza. A foci egy olyan játék, amikor a szerencse bizony tényleg életről és halálról dönthet. Ez persze semmit nem változtat a tényen, miszerint a magyar válogatott meccsein a szerencsének kb. 0 szerepe volt.
Ráadásul, azt még megértem, amikor a szurkolói szív fogja Fortuna szeszélyeire az esetleges vereséget(, azt már kevésbé, mikor valaki mindenáron a győzelmet akarja a mázli kategóriába beletuszkolni), de az edző szájából ezt a szót egyszerűen soha nem akarom hallani!
"Ez egy olyan vereség, amire lehet építeni"
Ha Geobbels ismerte volna a magyar "szakértők" eme találmányát, akkor nem szerencsétlenkedik olyan átlátszó hülyeségekkel, mint a front kiegyenesítése vagy a rugalmas elszakadás. Bár megmondom őszintén, nem is ez irritál a legjobban: tény, egy vereségből mindig többet lehet tanulni. Attól viszont agyvérzést tudok kapni, hogy egyes "szaklapok" már-már bravúros győzelemnek állítják be a vereséget.
Hát nem, ez nem volt semmilyen formában győzelem! Egy hihetetlenül izgalmas, gólokban, fordulatokban, drámában gazdag mérkőzés volt, de nem győzelem, hanem sima vereség. Amit elértünk, hogy a büszkeségünket visszahoztuk Amszterdamból, amit még Budapesten adtunk a hollandusoknak.
Hogy érezzük, mit is jelent ez az összesítésben 3-9-es meccs: az a helyzet, hogy egy demotivált, elbizakodott hollandokkal szembeni tisztes helytálláshoz nem kell világverő válogatottnak lenni. Sikerült ez a finneknek és a moldávoknak is. Mindkét csapat lefocizott egy órát kapott gól nélkül, a finnek pedig többször simán egyenlíthettek volna. Ez előbbi meccs tényleg végződhetett volna döntetlennel is.
Erényeink
Azt hiszem, nem kell túlragozni: a támadó szekciónk klasszis módjára futballozott Hollandiában. 4 (, ebből 3 megadott) gólt lőni ennek az Oranjénak bizony elvitathatatlan teljesítmény, még akkor is, ha tényleg nagyon elbizakodottak voltak. Itt igazából nem is nagyon van mit változtatni. Mikor Szalai felépül, centerünk is lesz, 5 potenciális gólvágóból pedig egy csak formában lesz a tétmeccseken. Meg kell említeni azt is, hogy a csapat tud küzdeni, én 3-2-nél azt hittem, vége, de futotta még egy feltámadásra.
Hibáink
A védelem. Itt nem arról van szó, hogy vannak hibák, "van még hova fejlődni". Arról van szó, hogy egész egyszerűen funkcionálisan használhatatlan a back-ünk. És mint írtam, ennek semmi köze a szerencséhez. Mikor valaki 5-ből 5 tétmeccsen a minimálisan komolyan vehető ellenfél ellen, MINDIG "szerencsétlen", ott gond van!
Nézzétek meg a Moldova elleni meccs összefoglalóját. Ráadásul én emlékszem rá, hogy mind a finnek ellen, mind a kriptorománoknál volt rendesen szerencsétlenkedés a 16-oson, csak ők nem hollandok, és nem lőtték be. (Jellemző egyébként, hogy a selejtezőn San Marino elleni edzőmeccset kivéve nem sikerült gól nélkül megúsznunk egy meccset sem.)
Olvastam, egyesek azt mondják, a szélmalom-zabálóknál meg lehetett volna a döntetlen, de akár a győzelem is. Sajnos nem. A meccs első pillanatától 5 percet kivéve (, mikor elhúzhattunk volna 1:3-ra) ennek a legcsekélyebb esélye nem volt. Ezzel a védelemmel, ilyen kapus"teljesítménnyel" nem.
A pontrabláshoz ugyanis az kellett volna, hogy 10 percet kibírjunk gól nélkül. Ez pedig nem sikerült. Nem egyszer: sosem. Az első meccsen már a 8. percben vétettünk egy irtózatos védelmi hibát (, itt még azt sem lehet mondani, hogy a fáradtság az oka), a második félidőben, miután az öltözőben rendezhettük a sorainkat, megint a 8. percben kaptunk gólt. A második meccsen egész a 13. percig bírtuk röhejes, grundfocit idéző védelmi hiba nélkül. Fülöp nem védte a nem kifejezetten jól helyezett labdát: 1-0. Itt kibírtunk 35 percet gól nélkül, igaz, a hollandok épphogy nem ágyaztak meg a gyepszőnyegen, és szunyókáltak el. A második félidőben a gólunk után megint 13 percig bírjuk "pech" nélkül: ezúttal Vadócz adott Iniestát megszégyenítő passzt Sneidernek, aki jó holland szokás szerint sajnos nem hibázott.
Megint 12 perc, megint "peches" gól: ezúttal Van Nistelrooy. Innentől kicsit felgyorsult a dolog: 8 perc gól nélkül, majd a találkozó egyetlen normális holland gólját lőtte Kuyt a 78. percben. (Természetesen itt is "pechünk" volt: Kuyt Dzsudzsákról lőtte a gólt, ami azért gáz, mert Dzsudzsi támadó középpályás, és rohadtul nem az ő dolga lett volna fogni a holland támadót, hanem például a bal hátvéd Laczkónak, de neki úgy látszik, jobb dolga akadt, például állni a büntetőpontnál, és semmit nem csinálni. 3-3-nál a vébéezüstérmes ellen végülis belefér, nem?)
A gólöröm után (3 perc) újra "pechünk" van: Kuyt elvéti a beadást, ami a kapuba pottyan. (A poén a dologban, hogy Azerbajdzsán ellen pont egy ugyanilyen helyzetet potyázott volna, akkor Király, csak az kapufa lett.)
Mint látszik, 3 támadást nem bírunk ki anélkül, hogy ne legyen "pechünk", úgyhogy lehet itt számolgatni: Dzsudzsák meg nem adott gólját, Priskin ziccereit. Fölösleges. Legfeljebb nem a 80., hanem a 85. percig lett volna izgalmas. Mint a tapasztalat mutatja, arra esély sincs, hogy 15 percet kibírjunk anélkül, hogy az ellenfélnek ziccert adnánk. (Illetve még ziccer sem kell a gólhoz.) Inkább azt számolgassuk, hogy ha levonjuk az ostoba védelmi hibákból származó gólokat és a kapuspotyákat, kijön egy 0-2, 3-2-es bravúros oda-visszavágás.
Amit még mindenki figyelmébe ajánlanék: A védelem, védekezés rész, ebben a cikkben.
Mit lehet kezdeni?
Mint írtam, a támadó játékba nem tudok belekötni. Jól van az úgy, ahogy van. Kapus poszton őszintén remélem, mind Királynak, mind Fülöpnek ez volt az utolsó válogatott meccse. Az EB elég messze került tőlünk, szóval nyugodtan lehet a jövőre koncentrálni, márpedig az nem a 27 éves másodosztályban védő Fülöp, nem is a 34 éves szintén másodosztályban védő Király. Hanem például a 23 éves Bogdán. Igaz, ő még meglehetősen rutintalan, de mint írtam: a jövőre koncentrálunk.
Ami igazán kemény dió, a hátvédsor. Nem arról van szó, hogy egy világsztár egy az egyben megveri hazánk back-jét, majd kilövi a sarkot 20 méterről, és gólt kapunk. Ilyen van. De a kiegyenlítőfocit idéző védelmi hibák egyszerűen tolerálhatatlanok. Különösen azután, hogy Koeman az egyik legstabilabban védekező csapatot faragta a magyar együttesből. Az rendben van, hogy most támadóbb focit játszunk, az még így is bele kéne, hogy férjen, hogy szögletnél az 5-ösön senkit nem hagyunk egyedül, hogy még levenni is legyen ideje a labdát. Esetleg, ha nem túl nagy kérés: a felszabadításnál ne középre rúgjuk a labdát, az ellenfél második hullámának lekészítve lövésre. Ha pedig lehetek pofátlan: elég egy emberre 2 hátvéd, nem kell 4-en rámenni. Főleg nem akkor, ha így a 16-oson belül 3 csatár tök üresen fog állni.
Persze kérdés, hogy mit lehet csinálni? Túl nagy merítés nincs hátvédekből.
Van egy Juhászunk, aki egy már-már jegyzett csapat stabilan jó teljesítményt nyújtó tagja. De kb. ennyi. Laczkó gyalázatos teljesítményt nyújtott, remélhetőleg a Sampdoria embert farag belőle, a többiek pedig a bohócliga játékosai. Esetleg még ott van a jelenleg sérült Kádár, neki viszont tényleg van még hova fejlődnie, igaz, erre lehet is számítani a 20 éves játékosnál.
Amit sajnálok még, hogy nem sikerül a magyar menedzsmentnek normális mérkőzéseket leszervezni. Az tök jó, hogy nő a csatársor önbizalma ilyen Litvánia meg Azer' ellen, a Luxemburg elleni embert próbáló barátságos meccs majdani izgalmaiba belegondolni is csak félve merek, de ki ellen gyakorolhat a hátvédsor? Szeptemberben játszunk a svédek ellen, és addig kb. a felezővonalon nem fog átmenni a labda (, legalábbis remélem).
Hát ennyi. Jah, és:
HAJRÁ MAGYAROK!!!
Utolsó hozzászólások