Mint arról minden hírfogyasztó értesülhetett, nem rég hazánkba látogatott a rettegő dorgáló vándorcirkusz, a World Jewish Congress. A történetnek számos tanulsága van, igyekszem a számomra fontosabbakat röviden összefoglalni.

Weltjudentum

Nem történt semmi különös. Komolyan. Kár is kiakadni, ilyen a hatalom. Mindig is ilyen volt, és jó eséllyel ilyen is lesz. Néha leugrik a provinciára, és ilyenkor elvárja, hogy fényesre nyalják a seggét. Tessék csak szétnézni térben és időben, így megy ez. (Talán Ferenc József és különösen IV. Károly volt kivétel, utáljuk is őket rendesen. Szóval ez a hatalmi reflex lehet, hogy nem akkora ostobaság…)

Jobbik & co

Itt most bele lehetne menni a „tudja-e, hogy mi tudjuk, hogy ő tudja”-játékba… Vajon hazafias dolog-e ilyenkor tüntetni? Egyrészt hajrá jogállam, úgyhogy elsősorban igen. Egyébként a prot és kontrát egyenlőnek érzem. Kontra: lehetett vágóképeket készíteni róluk, a dorgálásban külön megemlékezni az aktualitásról, pro: Orbán legalább kiállhatott valami ellen őszintén(, hiszen a politikai ellenfelet mindenképpen gyűlöli Vonában, ha a gonosznáczyt nem is). A radik eljátszották a bűnbak szerepét, Orbán virtuálisan kikergette őket a pusztába éhen halni. Ha van egy kis ellenállás, mindenki jobban érzi magát, na!
Ráadásul most komolyan: Izrael egy agresszív, nemzetközi egyezményeket cinikusan figyelmen kívül hagyó atomhatalom. Valaki tüntessen is ellenük!
De igazából mindegy is, ha nincs radikális, akkor csinálnak egyet az alkalomra…

Jogállam

Sajnos nincs új a nap alatt. Megint a pártfőtitkári tiltás, megint az orbáni basáskodás. Ezredszerre is: ma a provokátorok, holnap talán jó szándékú hazafias tüntetők húzzák a rövidebbet. Arról nem is beszélve, hogy minden ilyen sunyi húzás a jogállam tekintélye ellen tovább radikalizálja a közéletet. A legfenségesebb teremtés is csak addig tűnik legyőzhetetlennek, amíg egyszer meg nem botlik, utána ráveti magát minden arra járó senki. Justitia megint átesett a vak komondoron, és ennek mindannyian meg foglyuk inni a levét.  

NER
Ugye van itt NER és PR, NER vs jogállam, NER vs Dzsobbik, NER vs hazai zsidók, NER vs Weltjudentum és végül NER vs nemzeti érdek. Izgalmas, többfrontos játék, de nem fejtem ki mindegyiket...

NER vs PR:

Hát semmi sem jó!? - kérdezi a sértődött fideszes. Ha engedélyezi(, tudomásul veszi és nem OV, hanem a rendőrség), az a baj, ha betiltja(, nem me.-i hatáskör, nincs ilyen, hogy „betiltja”), akkor az.
Jó öreg áldozatszerep. Megint működik. 
Egyébként ha igazságos vagyok Viktorral, elismerem: jelen pillanatban nem volt jó megoldás. Talán így vesztett a legkevesebbet. Ugyanakkor az áldozatszerep csalóka, a bírálók oldalán még inkább ott az igazság!
Igen egyértelmű tendenciáról van szó. Orbán imád önkényeskedni, legyen szó egyetemi férőhelyekről, kinevezésekről, lemondatásokról és újabban tüntik „betiltásáról”.

NER vs Nemzeti érdek: Negatív összegű játszma

Az igazi probléma, hogy mi ezen a dzsemborin nem egyszerűen nem nyertünk semmit, nem is állt szándékunkban! Ez bizony több mint kínos, és sok mindent megmagyaráz...

Kérjetek és adatik néktek!

Mint már írtam, a hatalmi reflex, amit most a WJC jelenít meg természetes dolog. Ami abnormális, hogy mi ebből semmit nem akarunk profitálni. A reformkorban is megtörtént ilyen alázkodás időről-időre, de cserébe Széchenyiék mindig harcoltak valamiért, ami előbbre viszi az országot. A Horthy-érában szintén: Népszövetségbe való felvétel, kölcsön, Trianon revíziója.
Ez nem csak azért hatalmas hiba, mert így elesünk a jutifalattól! Emellett egyszerűen konc nélkül a nyalás nem hiteles. Elég csak megnézni a zsidó nyilatkozatokat(, amiket úgy néz ki előre megírtak), láthatjuk, hogy Orbán nem volt túl meggyőző. A legrosszabb, hogy meg is tudom érteni a hatalmat, hogy nem dobott hátast. Gőgösek, nem informálódnak megfelelően, de nem hülyék…

Azt gondolhatja az ember, hogy jobb benyomást kelt a szolga, ha nem kér. Mert ezzel megsértené urát. A szociknak is ez a mániája: „Jaj, csak azt a kis érzékenységüket meg ne sértsük a mi semmiségeinkkel!” Csakhogy ez nem így van. Nem számol azzal, hogy az ember alapvetően tisztában van az emberi természet milyenségével. Tudja, hogy senki sincs ingyen. Aki mégis ingyen dolgozik, az mástól várja a fizetséget, vagy valami takargatnivalója van(, a demokratikus politikában kizárhatjuk, hogy valaki szentként politizáljon). Paradox, de ha valaki pofátlan és kér, az bizony jobb színben tűnhet fel.

Holokauszt és Trianon(-Párizs)

Miért ne lehetett volna elhívni az izraeli nagykövetet például megkoszorúzni Eszterházy János sírját? Közben felhívni a figyelmet a párhuzamra a zsidók második világháború alatti és a magyarok második világháború utáni üldöztetésére? Összehasonlítani a Benes-dekrétumokat a nürnbergi törvényekkel?

Világos játszma: kedves zsidók, nekünk erre van szükségünk. Amennyit ti őszintén beleadtok a magyarellenesség elleni küzdelembe, mi pont annyit fogunk őszintén beleadni az antiszemitizmus elleni küzdelembe. Közben meg lehet szépen mosolyogni, és magvas gondolatokat megfogalmazni a toleranciáról, a múlt megfelelő feldolgozásáról és a humanista Európa közös értékeiről.

Lehet, hogy tényleg megsértődnek, hogy itt Európa húsdarálójában lehet másnak is fájdalma. Lehet, hogy haragra gerjednek, hogy az ő parancsukon kívül, létezik más kívánság, de még ebben az esetben is csak ugyanott vagyunk, mint voltunk. Illetve nem egészen: Ha már itt a periférián kénytelenek vagyunk inasba átmenni, legalább egyenes legyen a gerincünk. A kívülre szolgákká is válunk, belül urak legyünk világos célokkal, erős akarattal!