Kevesebb, mint egy évvel a 2010-es rendes országgyűlési választások előtt a Magyar Szocialista Párt egy olyan próbatétel előtt áll, amely formailag kizárólag az európai uniós képviseletről szól; gyakorlatilag azonban vastagon belpolitikai jelentőséggel is rendelkezik, egyben könnyen döntő lehet a párt jövőjére nézve. Esélyük a győzelemre pedig nincs. Bővebben: nagyon nincs.
Baljós árnyak
A rommá verés lehetősége nem újkeletű a szocialisták számára, Öszöd óta permanens veszélyhelyzetben élnek. A párt támogatottsága, társadalmi beágyazottsága, belső integritása és működési hatékonysága a „legszenvedélyesebb igazságbeszéd” kiszivárgása óta egyre ramatyabb képet mutat. Ezt a bomlási folyamatot olyan belpolitikai kataklizmák jelzik, mint a 2006-os önkormányzati választás, a három-igenes népszavazás, vagy most legutóbb a pécsi látványos kudarc.
Az egymást érő vereségek pusztító hatása ellenében a párt és a kormányzat eddig egyetlen egy módszerrel tudott védekezni: a politikai, szűkebben a parlamenti status quo fenntartásával. Hogy jöhet bármi, az elvtársak elvtársak maradnak, majd mindent szépen megszavaznak, és nem lesz itt semmi baj. Ez a csodafegyver azonban már kétszer is látványosan besült. Először a népszavazás után a kormánykoalíció széthullásával; majd másodszor a márciusi pártkongresszus után, amikor Gyurcsány elegánsan megkomponált, a Pigvin Halálát imitáló mű-bukását követően tényleg bukott egyet, és orral előre lendületből beleállt a betonba.
A harci helyzet tehát tömören és katonásan szar; az eljövendő csatának pedig igenis komoly tétje lesz.
Moszkva elesik
A sorban utolsó belpolitikai esemény, ami a szociknak rendesen megadta a közeledő EP-választás savát-borsát, a pécsi leszereplés volt. A baranyai megyeszékhely elvesztése ugyanis elemeiben és összességében is kétségbeejtő képet mutat. A szocialisták hazai pályán, minden erejüket egyetlen csatatérre koncentrálva, a legjobb jelöltjüket és minden mozgósítható kampányerőiket felvonultatva, mindkét parlamenti kispárt támogatását élvezve brutálisan kikapnak a Fidesz-KDNP jelöltjétől.
A támogatottsági arányokat – még ha csak egyetlen város preferenciáit mutatta is – mindenki rávetítette egy esetleges országgyűlési választás eredményére. Márpedig egy 60%-os fideszes támogatottság egyéniben és listán akár 70% körüli eredményt is hozhat a Parlamentben.
A kormányzati tényező
Habár Bajnai kormánya felhagyott a gyurcsányi módszerrel, miszerint a hülyébbnél hülyébb balfogásokkal a kabinet felváltva váltja ki az agyvérzést és a fetrengve röhögést a magyar társadalomból; a kormánynak így is akad nem egy intézkedése, ami tovább szépítheti a szocialisták amúgy is szemet gyönyörködtető győzelmi esélyeit.
A kedvezőtlen helyzetet a párt vezetése gyorsan lereagálta. Az eddigi kampányokkal ellentétben az EP-választás kampányának súlypontja a pártnál van, a kormány csak csekély kisegítő szerepet játszik. Ennek ellenére komoly az esély arra, hogy a kormányzati politikával egyre elégedetlenebb szavazók az MSZP listáján verik el a port.
Harcos amazonok
A szocialisták kampánya a lista első három jelöltjére, Göncz Kingára, Herczog Editre és Gurmai Zitára koncentrál. Ha azt mondom, hogy az összeállítás több szempontból is előnytelen, akkor úgy gondolom rendkívül visszafogott voltam.
A párt-marketing Göncz Kingára a határozott érdekképviseleti vezető szerepét osztotta; ennek megfelelően egy kétnapos felkészítő tréningen nyilván többször kihangsúlyozták, hogy neki most egy határozott érdekképviseleti vezető módjára kell viselkednie. Nos, biztos vagyok benne, hogy ez a kétnapos felkészítő tréning megérte az árát, azonban garantáltan nem tudta megváltoztatni azt a Göncz Kingát, aki külügyminiszterként minden volt, csak határozott nem. Az egyetlen bátorkodó megnyilvánulás, amit sikerült a néniből előcsalogatni, az egy amorf Fidesz-ellenes megnyilvánulás volt május elsején. A probléma ott van, hogy könnyű bátor kijelentéseket tenni hazai terepen, szoci pártrendezvényen, kétezer odaadó szimpatizáns gyűrűjében, hogy közben Lendvai Ildikó fogja a kezét; de ez még nem garancia arra, hogy mindez a strassbourgi ülésteremben vagy a brüsszeli tárgyalóteremben is menni fog.
A másik két versenyző teljesítménye hasonlóan halovány. Politikai tevékenységüket nézve egyikük sem számít a szocialisták nehézsúlyú játékosának. Hármukat elnézve valahogy nem az jut az ember eszébe, hogy ezek a hölgyek alkalmasak lennének az önálló, erőteljes érdekképviseleti munka megszervezésére – inkább tűnnek jól irányítható báboknak.
Újult erővel
Valaki a szocik kampánystábjában nyilván sokat nézte a Monty Pytont, de legalább a South Parkot, és ezért sikerült a kampány szlogenjéül az „Újult erővel” jelmondatot választani. Irónia, humor, vagy legalábbis alkohol okozta tartós agykárosodás nélkül ugyanis ez a szlogen értelmezhetetlen. Ez a kampány kábé annyira erőteljes, mint egy idült alkoholista a hatodik felese után, és annyira agresszív is.
Erő, erőteljes lendület ebben a kampányban nincs. Herczog Edit méla tekintete, a dedó 1-es szintű, sematikus tételmondatok, a szocreál kampányanyagok, vagy a KIA-s törzsszavazó posztkádári monológja mind azt a képet erősítik, hogy ez a párt túlélte saját magát, nem találja a helyét, nincs kapcsolata a valósággal – és úgy összességében a hócipője tele van a hülye kampánnyal, amikor sokkal élvezetesebb a közpénzek elosztásával foglalkozni. Ez a kampány fáradt. Tunya. Az egyetlen dolog, ami intenzív lendületet jelent, az a Fidesz és a jobboldal elleni gyomorból jövő gyűlölet.
Deep Impact
Összességében, a támogatottság és a megszerezhető képviselői helyek alapján a szocialisták helyzete kétségbeejtő.
Öt éve az MSZP az akkori huszonnégy európai parlamenti mandátumból kilencet szerzett meg, a Fidesz tizenkettőt. Az akkori teljesítményt – Medgyessy Péter miniszterelnök bukásával összefüggésben – kifejezetten gyengének minősítették.
Most a legtöbb közvélemény-kutatás a huszonkettőből hat helyet jósol az MSZP-nek. Ez az előző, gyenge szerepléshez képest a mandátumok egyharmadának elvesztését jelentené. (Ekkora különbségnél már nincs jelentősége annak, hogy a magyar mandátumok száma időközben huszonnégyről huszonkettőre csökkent.) Az elnyert mandátumok száma már önmagában is okot adhatna a defetizmusra, azonban még sötétebb lesz az összkép, ha ezt a hat mandátumot összehasonlítják a Fidesz által elnyerhető képviselői helyekkel. A prognózisok többsége szerint ugyanis tizenöt helyet kaphat a Fidesz-KDNP listája. Tehát a rivális több mint a dupláját kapja a mandátumoknak, mint az MSZP.
Egy ilyen eredményt pedig csak egyféleképpen lehet értelmezni.
Totális kudarcként.
Utolsó hozzászólások