"A kisföldalatti megállója felé távozott Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök szombat délután a melegfelvonulásról, csakhogy abban az időpontban a földalatti éppen nem közlekedett a rendezvény miatt. Sem a BKV, sem a Gyurcsányt védő Köztársasági Őrezred nem árulja el, mit keresett a korábbi kormányfő a megállónál, ahogy azt sem, hogy különszerelvény vitte-e el a helyszínről." (Forrás: Origo)

A konkrét személyt, esetet nem rágcsálva, rögtön az általánosításra térnék: politikusaink egyik örök, érthetetlen dilemmájára: miért utálják őket az emberek? És a valódi kérdés nem is ez, hanem az, hogy ez hogyan alakulhatott ki? Az a helyzet, hogy "értünk" tevékenykednek, mi szavazzuk meg őket, és mégis mindegyik magánhasereggel járkál, konvoj kíséretében megy lassan a mellékhelyiségre is...?

1) A helyzet az, hogy miután a rendszerváltás óta nem változott jelentősen az ország, a köz ügye, és a napi politikában is csak annyiban módosultak a normák, az események, amennyiben új ember verekedte oda magát ahhoz a bizonyos húsosfazékhoz, vagy amennyiben azt a sunyi kampányok, politikai cselszövések, a két oldal (látszat) marakodása tette.

2) A másik indok a realitás elvesztése, úgy a politikusok, mint a lakosság részéről. A politikusok többsége vagy belecsöppenve a rendszerváltásba, meg sem tapasztalta a javakért való küzdelmet, és így az átlagember mindennapos problémáit, vagy már olyan régen lakik jól munka nélkül, hogy teljesen elfelejtette azt. A lakosság részéről ez az "amnézia" abból adódik, hogy közszereplőt (aki őt képviseli) hosszú-hosszú évek óta, vagy talán soha nem látott utcán sétálva, BKV-n közlekedve. Politikust, mint olyat, két helyen látni: televízióban és a választásokat megelőző "politikai gyűléseken". (A "politikai gyűlés" megtévesztő elnevezés: annak kialakulásakor még nem az volt az értelme, hogy sok ember elmegy meghallgatni egy-két politikust, aztán nesze, értsetek egyet, tapsoljatok, hanem építő jelleggel a közönség is felszólalhatott, kérdezhetett.) Így szakadtak el teljes mértékben az emberektől.

Hogy egy politikus miért nem mer, mondjuk tömegközlekedéssel járni, a többségnek nem titok: jogos a félelmük (vagy legalábbis ők így gondolják), hogy esetleg atrocitások érhetik. Nos, kérem: ennek is van ám egy oka... Valamit el tetszettek k*rni, nem? (Hogy a hírben szereplő egyént idézzem, szabadon...) Ok nélkül azért ettől nem kéne tartaniuk...

20 évvel a "rendszerváltás" (módszerváltás inkább...) után ott tartunk, hogy a befolyásos, despota MSZMP-vezetők helyett több párt befolyásos főmuftija ül az ország nyakán, és ráadásul ez az elit is azt vízionálja magáról, hogy az országért, az állampolgárokért harcoló, csillogó páncélú lovag... Vagy legalábbis kifelé szeretik ezt a képet megfesteni magukról.