Nem telt el egy hét az EP-választás óta, és konkrétan négy nap Sneider közleménye után, amelyben közölte: nem mond le, nem akarja elkövetni ugyanazt a hibát mint Vona Gábor:  Jobbik vezérkar bejelenti, hogy "nem tölti ki a mandátumát az elnökség". A tisztújítást októberben tartják meg az önkormányzati választások után. 

Mindezt azután, hogy az legtöbben egyetértenek: a néppárt ( (: ) legnagyobb hiátusa a karizmatikus vezető, a világos vízió és a saját témák hiánya. Ennek ellenére ezzel akarnak ráfordulni a következő három év egyetlen, és/így legfontosabb választására, ami 2022ben is alapvetően befolyásolni fogja az eredményeket. 

Alaphelyzet

Sok mindent értek a Jobbikkal kapcsolatban. Tényleg nehéz helyzetben vannak. Amit felhoztak mentségként, kifogásként, annak van alapja, még ha nagyon zavar is, hogy "action point"-okat mintha elfelejtettek volna felvenni a retrospektív után. A Fidesz gyakorlatilag végrehajtotta a programjukat, ami első csapásként elvette tőlük a feltaláló dicsőségét, másodikként pedig bebizonyította, hogy nem működik abban a formában, ahogy elképzelték. Ez az alapkonfliktus, amit láthatólag a Jobbik majd' tíz éve sem lenyelni, sem kiköpni nem tud. 

A helyzetet súlyosbítja, hogy az ellenzék másik térfelén mindvégig a vállalhatatlan óbaloldal maradt domináns(, leginkább azért, mert amikor lehetősége volt rá a Jobbiknak nem tartotta fontosnak a "XXI. századi pártok" pólusának megteremtését). Innentől nagyon primitív matek, hogy bármi történik az országban vagy Orbánnal vagy Gyurcsánnyal kell egyetérteniük. 

Nem tudjuk, hogy az utolsók-e, de újabb szögek Sneiderék koporsójába az ÁSZ-bírság, a fideszes propagandasajtó és a Mi Hazánk kiválása. Ténykérdés: az országgyűlési választások legerősebb ellenzéki pártjának Orbán csettintésére egyszerűen nem maradt pénze, lehetősége kampányra, semmit nem tudott szembeállítani a propagandadömpinggel. Elkeserítő látni, de a blőd hazugságok úgy látszik utat találtak a Jobbik törzsközönségébe, és megtizedelte, elbizonytalanította a bázist. 

Önkormányzati választás

Az országgyűlési fiaskó után az ellenzék gyakorlatilag minden közhatalmi pozícióból fakadó eszközt eldobott magától a fideszes 2/3addal. A Parlament teljesen érdektelen, a bizottságok működése még shownak is gyenge, egyedül jövedelemkiegészítésnek megy el. Önkormányzatokban csak elszórtan van ellenzéki többség, így ezeket a renitens településeket, vezetőket nagyon könnyű elnyomni, és lehetősége sincs az ellenzéknek keresztbe tenni a totális kormánypropagandának. 

Ehhez képest az EP-választás igazából belföldön jelentéktelen volt. A dominanciaviták eldöntésének egy fontos eszköze, nagy merítésű közvéleménykutatás. Ezzel szemben az önkormányzati választás vérre megy!

1. Borzasztóan fontos a NER másodvonalának, akik helyben kénytelenek kifosztani a rájuk bízott települést, hiszen országos bizniszek szigorúan foglaltak. A közmunkás-tartó döbrögik nem kell hogy izguljanak, de ez úgyis csak viszi a pénzt. A zsíros falatok veszélyben vannak! 
2. Ezzel párhuzamosan az ellenzéki maffia ráteheti a kezét a koncra az ellenzék kiépítheti a saját hídfőállásait, anyagi fedezetet, súlyt adhat a szereplőinek, akik közül akár ki is emelkedhetnek néhányan a következő három évben. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni: az ellenzéknek eddig nem voltak meg azok az eszközei, amit demokráciában nem véletlenül rendelnek a politika segítségére. A közvélemény napról napra képes változni, ha nincs kézzelfogható autoritás, az pont azt a káoszt eredményezi, amit látunk. Ez nem feltétlenül az oppozíció politikusainak hibája. 
3. A helyieket közvetlenül érintő, húsba vágó korrupciós ügyek kifogyhatatlan muníciót biztosítanak majd a kormány ellen. Az átlagembert nem érdekli túlságosan Lölő gazdagodása, mert felfoghatatlan. Ellenben ha saját szemével meg tudja nézni a korrupció eredményét az átviheti az ingerküszöböt. 
4. Mivel a parlamenti munka kiüresedett, egyedül az önkormányzatban képes megmutatni egy ellenzéki politikus vagy párt, hogy mit is tud. 
5. Káeurópában a politikát meghatározza az erősebbhez húzás. A tömegeket kevésbé érdekli kinek van igaza, ki képviseli az ő érdekét, fontosabb szempont, kinek van ereje ehhez, vagy ennek ellenkezőjéhez. Az ellenzék legnagyobb keresztje, hogy gyengeségükben az igazságuk is automatikusan megkérdőjeleződött. Ezentúl helyben képesek lehetnek erősemberként bemutatni magukat.
6. Amennyiben megtörténik az ellenzéki áttörés, az az eddigi rivalizálás lezárását jelenti. A kör bezárul. Három évig valószínűleg bárki bármint mond, csinál, nem fog tudni sem az ellenzék, sem a kormány pozícióiba beférkőzni, súlytalan marad. 

Jobbik kamikazeakciója

Sneidernek nem sikerült kezelnie a krízist. Egyetértek a kritikusokkal: hiányolom belőle a karizmát, és igazából semmilyen önálló gondolatot, ötletet nem tudok mellé helyezni, igaz erre se ideje, sem ereje nem volt. Pirospont, hogy végre megszülte a Jobbik ellenzéki krédóját, de a saját magát felszámoló LMP ebben nem volt jó szövetséges. A vezetőség lemondása akár logikus is lehet ebben a helyzetben, ami totálisan érthetetlen az időpont megválasztása.

Még egyszer: következetesség, karizma, önállóság. Hogyan tudja ez az elnök megjeleníteni, hogyha már a saját pártja is megvonta tőle a bizalmat? Milyen alapon szavazzak a Jobbikra, hogyan tud kiállni, és ígéreteket tenni, hogyha a választások után közvetlen repülni fog, és esetleg egy teljesen új irány jön? 

Mint az előbb is írtam: ősz után az ellenzékben a politika súlypontja a pártközpontból az önkormányzatokba fog áthelyeződni. Ez különösen igaz a Jobbikra, ahol a centrum szegény, mint a templom egere! Egy megyeszékhely polgármesteri pozíciója önmagában többet ér, mint a Jobbik elnöki széke! 

Ez a bejelentés egészen biztosan semmilyen problémáját nem fogja orvosolni a Jobbiknak, de a jelenlegi vezetést ellehetetleníti, és gyakorlatilag felszámolja a pártot, ha nem szereznek pozíciókat. 

Összellenzéki szempontból szintén katasztrófa a történet: több százezren ingadoznak a Fidesz, a Jobbik és a Mi Hazánk között. Mivel az ő szempontjukból ez a harc döntetlen mexikói felállás: mindegyik párt valamilyen szinten áruló, de valamilyen szinten igaza van, minden bizonnyal az utolsó napokban fog eldőlni a kérdés, ha nem közvetlenül az urna magányában. Egy ilyen helyzetben a lehető legfontosabb a vezető karizmája. 
Katasztrófa, mert például Budapesten rengeteg fiatal-aktív polgári jobboldali él, aki az ellenzéket támogatja, de nem biztos, hogy elmegy szavazni, ha saját elveit semmilyen formában nem látja a fővárost felosztó ellenzék pártjaiban. 

Cui prodest?