Néhány nappal a szocialisták pécsi kataklizmáját követően célba ért az MSZP választási szóróanyagainak első hulláma. A postaládákban landolt papírdarab pszichológusért, szociológusért, grafikusért, és egy dupla vodkáért kiált – nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Az első mentális sokkhatás egyből a füzet kihajtogatásánál éri a szerencsétlen választópolgárt: a szóróanyag képi megjelenítése és színösszeállítása ugyanis a hetvenes-nyolcvanas évek grafikai elemeinek az elképzelhető legborzalmasabb összeállítását adja. A színösszeállítás fájdalmasan társítja a bugyi-rózsaszínt a poshadt pirossal és a hupililával, amit eredménytelenül próbál ellensúlyozni a hátoldal halványkék nonfiguratív háttere. A szövegek formavilága válogatást ad a pártállami agitprop termékek leginkább gyomorforgató termékeiből: van triplakövér betonkalapácsos, ipari matyóhímzéses kézírásos, szabad népes tenyeres-talpas, állami áruházas összevissza tekeredős, centrumos nyolc csíkkal aláhúzós; középen meg egy akkora piros A-betű, hogy leszakad a mennyezet.
Külön aranyos, hogy az egész hirdetés nem szabvány papírra készült, hanem valami vastagabb kartonra; így párthű és szobai dekorációs elemekkel kevésbé megáldott elvtársak számára a falra kiakasztva akár dekorációs elemként is használható. Összességében úgy néz ki, mint egy hetvenes évekbeli, KGST-re gyártott mosószer-reklám.
Az anyag egyetlen komoly hiányossága az emberi alak hiánya. Példának okáért egy színes kartonruhás Lendvai Ildikó hónalj-szőrtelenítés nélkül, tupírozott búra-frizurával, kezében egy szovjet gyártmányú centrifugával, arcán hatezer wattos elvtársi mosolyával tökéletes kiegészítést adna.
És akkor a külcsín hiánya után lássuk a belbecs hiányát:
„Időveszteség helyett azonnali cselekvést!”
„Magyarországnak nincs vesztegetni való ideje. A világgazdasági válság azonnali cselekvést igényel, nem engedi a hatalmi játszmák vagy az egymás elleni kampányolás időveszteségét.”
A szóróanyag felütése lendületből hozza a klasszikus „a nemzetközi helyzet fokozódik” feelingjét. A probléma mindössze ott van, hogy a gazdasági válság első értelmezhető jelzései, az amerikai másodlagos jelzálogpiac döglődése tavaly nyáron kezdődött, Magyarországon az első válságjelenségek tavaly szeptemberben jelentek meg, most meg idén május van. A Fidesz által szorgalmazott előre hozott választások elleni érvelés meg ott vérzik el a csatamezőn, hogy az SZDSZ kiesése óta a kormányzati tevékenység erősen visszaesett, válságkezelés nincs.
„Kezeljük a válságot!”
„Meg kell állítanunk az ország eladósodását. Ezért csökkentenünk kell az állam kiadásait, hogy továbbra is jusson pénz az iskolákra, a kórházakra, a rendőrségre, a szociális ellátásra.”
Számomra úgy tűnik, ha a tapasztalati tények szembe mennek az MSZP szándékával, annál rosszabb a tapasztalati tényeknek. Érdemi válságkezelésre eddig kormányzati szinten nem került sor. Amit eddig produkáltak, az nem válságkezelés (vagy legalábbis nem eredményes). Az említett négy védeni való terület közül a rendőrség és a kórházak már most áldozatául estek a megszorításoknak; az oktatás és a szociális ellátás színvonalának megőrzésére pedig láthatóan nincs politikai garancia.
„Nem engedhetjük, hogy a költségvetés összeomoljon, nem hagyhatjuk, hogy a forint árfolyama még mélyebbre süllyedjen, hiszen 750 ezer család otthonát és több mint egymillió család autóját finanszírozzák devizahitelekből.
A fenti egymondatos gazdasági kinyilatkoztatás diszkrét báját az adja meg, hogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök korábban a rá jellemző, mélyről fakadó együttérzésével, cirka hat méterrel a kamera fölé nézve kijelentette: igen, a forint árfolyama akár még eshet is. Azóta az árfolyam megközelítőleg a januári szinten stabilizálódott, köszönhetően elsősorban a piaci folyamatoknak. A költségvetés össze-nem-omlásáról csak annyit, hogy a hatályos 3.5-ös verziójú költségvetést kábé az IMF-hitel, meg az Atyaúristen tartja össze, más integráló erő nem nagyon van.
„Megvédjük a munkahelyeket!”
„A munkát terhelő járulékok mérséklésével segítenünk kell a vállalatokat, hogy ne kényszerüljenek tömeges elbocsátásokra.”
Tudomásom szerint a szocialista koreográfia szerint a vízözönszerű, minden területen átütő erejű adócsökkentést az ingatlanadó eredményes bevezetése vezeti fel, ezért okkal feltételezhető, hogy emeszpés kormány részéről átfogó adócsökkentés a következő három-négyszáz évben nem várható. A munkahelyek kormányzati védelméről meg momentán beszélni sem érdemes.
„Talpra állítjuk a gazdaságot!”
„Az azonnali válságkezelő intézkedések közben nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gazdaság hosszú távú növekedési pályára állítását sem. Hiszen hiába kezeljük az azonnali problémákat, ha nincs fejlődés, a fájdalmas tünetek újra és újra előjönnek.”
Nos, ez az a pont, amikor szakad a plafon! Nemhogy a tettekben, még a kommunikációban sincs szó érdemi gazdaságélénkítő lépésekről.
„Össze kell fognunk!”
„A súlyos helyzet a baloldalt talán eddigi legkeményebb erőpróba elé állította. Csaták helyett most összefogásra és gyors cselekvésre van szükség.”
Össze kell fognunk? Kezitcsókolom: ki fogjon össze kivel? A többségi társadalom az emeszpével? Válságkezelés címszó alatt kapjanak huszadszor is tiszta lapot és huszadszor is bízzunk meg bennük, hogy huszonegyedszerre már biztosan jól fogják csinálni?
Újult erővel?
Tudom, hogy elfogult vagyok, de jelen állás szerint az egyetlen dolog, ami az MSZP-ben kiújulhat, az a lumbágó!
Utolsó hozzászólások