Archiregnum

A helyhatósági- és EP-választás is lezajlott a közelmúltban, mégsem érezhettük, hogy az események performansz-jellegén felül bármi is történt volna. Kár, de ha már így alakult, elemezzük az előadást!

Röpködnek az atombombák Magyar Péter körül! Amolyan önidentifikált atombombák, valójában Fegyőr szokott ilyen fényes-füstös izékkel dobálózni, úgyhogy ezért nem látunk se villanást, se gombát, de nem érezzük a lökéshullámot és sugárzást se. 

Még néhány hét, és a gyerekek kijátsszák magukat, addig hadd jegyezzem meg: 

Nem tudom, más hogy van ezzel, de az én szememben az összes "bomba" a támadó arcát füstölte össze, nem a célpontnak volt kellemetlen. 

Pottyondi Edina krízisben. Nem tudja hova tenni Magyar Pétert. Segítek a női humoristának, mert láthatóan rossz helyen keresgél. Na nem Magyar vonatkozásában, ott én sem akarok ítélni, amíg még nincs mit, hanem a művésznő szerepének tisztázásában. 

Kezd groteszkbe fordulni a bicskei pedofilbotrány. Pár napja gulyásék, némi pimaszkodásért lementek Bicskére, körbeszimatolni, hátha találnak még valami szaftosat. (Abszolút jogos, ez a dolga a médiának!) Erre mit ad Isten, "belefutnak" K. Endrébe...

Nehéz időket élünk, és nem egyszerű a Viccpárt élete sem. Nemhogy korrumpálni nem lehet őket, hogy pártként működjenek, néha az elnök szava is kevés... Vagy tudja a halál már, hogy ki mit akar. 

Aki az influenszer-tüntetés után azt hitte, hogy csak egy rossz álom a magyar ellenzéki politika: van ám itt tűz, lelkesedés, morál, akarat! Most vasárnap visszazökkenhetett a valóságba. Nincs tévedés, ez bizony ugyanaz a szánalom, ami volt az elmúlt évtizedben, talán már azt is értjük miért...

Egy cinikus gazember sokszor jobb, mint egy naiv stréber. Előbbi nem feltétlenül akar ártani, mert azzal ellenségeket szerez, csak nem zavarja, ha a céljai elérése érdekében mégis ezt kell tennie. Utóbbi képtelen elképzelni a világot, ahol az ő cselekedeteinek negatív következményei lehetnek, de meggyőződése, hogy a lehető legtöbbet kell tennie. 

És ez vezet katasztrófákhoz.

Három elnök kilőve, a legnagyobb kormányellenes tüntetés a NER-ben, mik történnek hazánkban?!

Nagyon úgy néz ki, hogy a kegyelmi botránynak nincs vége, és az már biztos, hogy nem is marad következmények nélkül. Vegyük végig mi történt a tényekre fókuszálva. 

Nem tudok elmenni az újabb botrány mellet szó nélkül: Kegyelmet kapott az abuzáló igazgató bűntársa. Jó lenne röhögni a 444en, hogy újra lyukra futottak, de a tények nem errefelé mutatnak. 

Az izraeli-palesztin konfliktusban sajnos nincs semmi rendkívüli. Hasonló vadállati kegyetlenséget, amit mindkét oldal prezentált, láthattunk és láthatunk a határaink mellett is. Nem bagatellizálni akarom a történteket, pont ellenkezőleg: megkongatnám a vészharangot, ugyanis a kilátások ijesztők. Nem a háborús eszkalációra gondolok, van itt más is...

A VálaszOnline leleplezte a Kutyapártot, hogy még 5millió forintért se hajlandók elindulni az önkormányzati választáson. 

Szép munka! 

Kicsit vonatkoztassunk el ideológiától, érdekektől, és nézzünk rá a sajtó általános állapotára: Az újságírók többsége egyszerűen használhatatlan ostoba morális hulla. Akkor is, ha nem muszáj annak lenniük. Nem is tehetnek mást, mert csak azt adják ami a lényegük.

Ha már Putyinék belejöttek, hogy a jelenben úgy hajlítsák a valóságot, hogy magyarázatot adjon egy több százezer ember életét követelő hódító hadjáratnak, gondolták ideje a múltat is újra festeni: 56 újra CIA által szított fasiszta polgárháborúvá lett. (De aztán elmúlt.) 

Az új orosz történelemkönyvek apropóján eszembe jutott a régi vita: milyen a hazafias történelem? Mivel kell megtömni a diák fejét, hogy jó szolgálatot tegyen az államnak? 

Miközben még a közelgő lengyel parlamenti választások is jobban izgatnak, mint bármi ami itthon történik(, következmények híján), csak buggyant egyet a mocsár, ami mégis írásra késztetett. 

Vona Gábor visszatér a politikába, és párttá alakítja mozgalmát. 

Hogy ez megtöri-e a következménynélküliséget? Valószínűleg nem, szimplán csak érdekes számomra... 

Ha már tegnapelőtt lehordtam a Momentum lusta, gyáva, unalmas, érthetetlen, drága és totálisan hatástalan propagandapróbálkozását, nézzük meg a Mi Hazánk lusta, gyáva és unalmas bohóckodásán keresztül, mivel is érhetné el egy ellenzéki párt, vagy akár az egész társaság, hogy legalább az én szívemet megnyerje. 

Megnyitottam a fészbukot, és szembejött velem ez a hirdetés. Hogyaszongya: "KÖSSÉK AZ OKTATÁSI REFORMHOZ AZ EU-S PÉNZEKET!". Közben látom, ahogyan Donáth Anna nagyon határozottan néz, háttérben Gelencsér meg Hajnal hunyorognak. 

Puzsér Róbert levelét megírta, és nincs is tartalmi kifogásom vele. Igen Molnár Áronnal pontosan ez a probléma. (Abba már bele se kötök, hogy alapíthat valaki a neve anagrammájával mozgalmat. Én eddig azt hittem, hogy a noÁr, az simán becenév.)

Ami irritál, a tegeződés.

Puzsér, bár valószínűleg beszélt vele párszor, nem hiszem, hogy ismeri MÁ-t. Ráadásul ez nyílt levél, azért írta, hogy a köz olvassa elsősorban. Én pedig még ennyire sem ismerem, és nem is akarom. Egyszerűen nem érdekel az ember noÁr mögött. Közéleti szempontból lehet érdekes. 

A másik ok, hogy Róbertünknek ez az üzengetés tulajdonképpen a munkája. Ő ezt vállalkozóként teszi, így viszont elvárnám a megfelelő hangvételt. Nem kell corporate bullshit, bikkfang és modorosság, de valami alapvető udvariasság és távolságtartás igen. 

És végül: rühellem a bennfenteskedést, ami hál' Istennek kiegészült egy feminin passzívagresszív negédes behízelgéssel is, és mindenki ezt tolja, mintha muszáj lenne. 

Nem az: Nyílt levélben tessék magázódni, használni az illető polgári nevét és a megfelelő megszólításokat! Az eleje már majdnem jó: "Kedves Molnár Áron Úr!", és így tovább végig a levélen! Mert a szavaknak jelentése van, és ez adja vissza a valóságot, nem az áronozás, robizás. Nem vagytok haverok, mi pedig pláne nem vagyunk a haverjaitok! 

Vezérünk, csak úgy, mint elődje, érzékeny a nép problémáira, és utasításba adta,
hogy kisebb legyen az infláció!

Figyelem libertárius propaganda következik, szocialisták vonuljanak safe-space-be!

Ha már úgyis ehhez a két emberhez járok megtudni a véleményemet a magyar aktualitásokról, kihasználom az alkalmat, hogy gyorsan ellentmondjak nekik. 

A történés, hogy Hont és Tibi atya beszóltak Noárnak, amiért ő, az így is rossz bőrben lévő ellenzéki szféra vérét szívja minimális hozzáadott érték nélkül.

Íme a kormányzás kritikája kritikájának a kritikája! 

Lázonganak a tanárok, bevetnek mindent: passzív agresszió, NoÁr, vákuumbomba...

De mindannyian tudjuk, hogy nem lesz az egészből semmi. Valami gyenge "sztrájk", értsd: az órák nagy többsége ugyanolyan színvonalon meg lesz tartva mint eddig, csak közben bejelentik, hogy most éppen ellenállnak. A kormány majd bejelent egy 50%-os fizetésemelést*, és mindenki megy vissza a dolgára. 

Majdnem hét hónapja tart Oroszország inváziója Ukrajna ellen, és úgy tűnik a sikeres harkovi ellentámadással újabb mérföldkőhöz érkeztünk a konfliktus során. Első írásom a villámháború bukása utáni benyomásaimat rögzítette, a második pedig az oroszok keleti kivonulása utániakat, amikor a fölényüket egyre kevésbé tudták győzelmekre váltani, és a sztori egyre inkább patt-helyzethez közeledett. 

Előnyben vagyok, hogy végül sikeres ukrán akció után és nem előtt kezdtem írni, bár végig gondolva túl sok mindenen ez nem változtatott... 

Adott egy jóravaló konzervatív férfiember, aki ahogy belecsöppen a politikába, sorra nyeri a választásokat. Aztán, amikor felérne a csúcsra, elkezd woke ökörségeket hajtogatni.

Az utóbbi időben nagyon sok mindenről akartam írni, ha egyéb elfoglaltságaim és lustaságom engedték volna, úgy mint: 

- Az erős állam csődje
- Rezsikommunizmus
- Benzinkommunizmus
- Viktor, a fajvédelem, és az okafogyás
- Alternatívátlanság és fásultság
- Klímahiszti
- Vírushiszti
- Orosz-ukrán meccs
- Trump FBI-os vegzálása

stb... stb... 

Van valami, amiről egészen biztosan nem akartam, mégis tele van vele a média. 

Jakabról. 

Segítsetek ki kedves olvasók! Tényleg van olyan ember, akit ez a téma egyébként érdekel? Jakab, mint politikai entitás létezik? 

Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Fidesz és a kereszténydemokraták közös kormányzása valaha is megteszi.

„Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt.”