Két és fél hónapja tart a háború, és majd két hónap telt el az első témába vágó írásom óta. Igyekszem kivárni, amíg a konfliktusról érkező híreket megszűri az idő, mind praktikus, mind kegyeleti okokból. Úgy érzem mostanra megint leülepedett annyi információ, hogy nem csinálok totális hátsófelet a számból, ha leírom a benyomásaimat. 

A háború állása

Ahogy az előző posztot, úgy ezt is azzal kezdem, hogy meglep az ukránok sikeres védekezése. Két hónapja úgy gondoltam szomszédunk legjobb esélye, hogyha az első orosz rohamokat kivédik képesek egy megalázó de létüket egyelőre biztosító békét kötni, és reménykednek, hogy a politika nagykutyáinak játszmája számukra előnyösen alakul a következő évtizedekben. Nem hittem, hogy képesek megvédeni Kievet, Harkovot, Odesszát, pláne azt nem, hogy Észak-Keletről kénytelenek lesznek kivonulni az oroszok. 

Ha hinni lehet a híreknek, noha a kék-sárgák is súlyos veszteségeket szenvednek, sikeresen blokkolják az újabb ruszki offenzívát, és Putyinnak a győzelem napjára csak egy újabb méregdrága hadihajó elvesztésének bejelentését hagyták.

A hurráoptimista ukrán propagandát igyekszem figyelmen kívül hagyni, de így is azt látom, hogy azok a szakértők is egyre bizakodóbbak, akik az offenzíva elején pár napot jósoltak csak a sokat szenvedett népnek. Míg eddig biztos voltam benne, hogy a háború csak és kizárólag orosz győzelemmel végződhet, most úgy tűnik a maci jóval súlyosabb ütéseket kapott, mint amiket elbír, ellenben az ukránok a folyamatos nyugati segítséggel egyre erősebbek lesznek. 

Középtávú kilátások

Itt egy videó, ami szerintem elég jól összefoglalja mi történhet a közeljövőben(, nyugodtan tessék kritizálni, ha a forrás nem megfelelő!) Ahogy most látszik az új Dél-Keleti offenzíva sem kecsegtet több sikerrel, mint az eddigiek. Vajon a kincstári optimizmus szól Zelenszkijből, amikor béke feltételeként az összes ukrajnai terület visszacsatolását jelölte meg, vagy ez már egy reális alkupozíció? 

Mit tud tenni Oroszország, hogy a saját javára billentse a konfliktust? Az látszik, hogy otthon egyelőre töretlen a lelkesedés, de egészen más, amikor hivatásos katonák halnak meg tízezrével, akiknek csak szurkolni kell, mint amikor sorozott bakák százerzével. Nem hiszem, hogy Putyin mozgósítani fog. Egyrészt a logisztikájuk párszázezres sereg esetében is pocséknak bizonyult, nem is igazán tudnának modern(ebb) felszerelést biztosítani milliós tömegnek, szóval még logaritmikusan se növekedne a haderő ütőképessége, másrészt ez nagyon súlyos veszteségek kockázatát hordozza, harmadrészt pedig nincs olyan diktátor, aki nyugodt szívvel fegyverezne fel megbízhatatlan milliókat. 
A nukleáris eszkalációt továbbra is kizártnak tartom, sem Oroszország, pláne nem az orosz nép nincs veszélyben, legfeljebb a maffia bizonyos köreinek a feje. 

Akkor mi lesz? Láthatóan az ukránok továbbra sincsenek fölényben, képtelenek visszavenni az eddig elvesztett területeiket, ráadásul mind a két fél túl sokat áldozott, ahhoz, hogy egyszerűen csak bedobja a törölközőt. Zelenszkijék valószínűleg azt is érzik, hogy szerencséjük volt: jó hangulatban kapta a háború a nyugatot. Ha most kiegyeznek egy döntetlenben vajon öt év múlva is jól jönnek ki a lapok? Ütniük kell a vasat, amíg meleg, amíg nem jön egy újabb divat, ami elcsavarja a szövetségeseik fejét, hogy aztán egyedül maradjanak. 

Arcvesztés

Megértük ezt is! Szíria, Hongkong, Fehéroroszország, Afganisztán után végre nem a nyugati hatalmak nyelhetik a békát. Amilyen kínos volt az USÁnak a kecskepásztorok ellen elszenvedett vereség, Putyinnak sikerült ennél is jobban megaláznia Oroszországot. Összeomlott a mítosz, és most a diktátor gondolkozhat azon, hogy miként mentse az arcát. 

A ruszkik üres fenyegetések tömegével égették széjjel magukat, abszolút a béna kacsa látszatát keltették. Finnország megszavazta a NATO-csatlakozást. Válasz? Elvileg ez volt a háborús ok Ukrajnával szemben. (A nácik 45 óta igazából senkit nem érdekelnek.) 1340 Km-es határszakasz, ahonnan érkezett már támadás a történelem folyamán...
A nyugati fegyverek és pláne az amerikai hírszerzés iszonyatos veszteségeket okoztak, mind presztízsben, mind anyagilag, mind kiképzett személyzetben. Ennek már a tizedéért katonai választ szokott adni egy magát komolyan vevő nagyhatalom, ehhez képest semmi... 
Putyinék már a legelején bedobták az atomháború lehetőségét, de azóta is(, hál' Istennek!!!) ebből folyamatosan visszatáncolnak, és mintha mostanában már nem is lóbálnák akkora lelkesedéssel a nukleáris bunkót. 
Ha a nyugati hatalmakat folyamatosan savazzuk, amiért a nagy szavak mellett mégis bizniszelnek a ruszkikkal, járjon a koki visszafelé is! Hát micsoda dolog nyersanyagot eladni azoknak, akik felfegyverzik a nácikat, és az édestestvér ellen uszítják a csacska kistesót?  

Ez azért iszonyúan kínos, mert az orosz medvének nincs igazán más eszköze a tarsolyában. Ez volt eddig a deal: ne kerülj velem konfliktusba, mert nem rántom el a kormányt, az pedig neked (is) fájni fog. Nagyon. Most úgy látszik, csak orron lehet csapni a macit anélkül, hogy letépné a kezed...

Ezzel szemben a Nyugat körülbelül a koreai háború óta először mutatta meg, hogy képes érdemben segítséget nyújtani annak, aki szövetségesként fordul feléjük. (Persze várjuk ki a végét, Vietnámban is tűnt már úgy, hogy jó vége lesz a kalandnak.) Nagy dolog ez. 

Brutalitás

Reménykedtem, hogy kiderül, hogy Bucsa fake-news, a többi szörnyűséggel együtt, de egyre inkább biztossá válik, hogy sajnos ez a véres valóság. Nincs mit szépíteni rajta: ezek háborús bűncselekmények(, nem népírtások). Értelmetlen szadista tömegmészárlás. Nézem az orosz propagandalapokat is, de úgy látom az ilyen nagyságrendű brutalitás egyedülálló. Még hamisítani sem sikerült hasonlót az ukrán oldalra. 

Ami történ védhetetlen. 

Russzofilia 

A nemzeti oldal a saját hazugságaival szemben, nem objektív, taktikai pláne stratégiai okok miatt védi, magyarázza Putyin rendszerét. Egyre inkább azt látom, hogy ez szerelem.  A durci-morci dac-szövetség él, és minél rosszabbul áll Putyin szénája, annál erősebb. 

Félreértések elkerülése végett: a valóságnak bőven vannak olyan szeletei, amelyek éppen átfedést mutatnak Putyin érdekeivel, és nem gondolom, hogy ez bárkit is zavarnia kéne. Például ténykérdés a kitettségünk az orosz energiának, az is, hogy a ruszkik tízszer nagyobbak nálunk, és nem érdemes öncélúan magunkra haragítani őket. Abszolút megértem, ha valaki nem akar stréber lenni, amíg a nyugat degeszre keresi magát a muszkákkal való bizniszelésen, és természetesen nem kell megfeledkezni az ukránok igencsak problémás kisebbségi politikájáról sem. 

De! Egyszerűen nem látom, ahogyan a tények megváltoztatnák a zemberek véleményét. Orbán azzal kezdte a NER-t, hogy Putyin és Erdogán rendszerét mutatta be példaképnek. Jelzem: mind a két rezsim átalakult igazi diktatúrává. Gyilkosságokkal, öncélú háborúval. Hogy lehetséges az, hogy Viktornak sosem kellett ezért magyarázkodnia? 

Nem látom, hogy megtörte volna a lelkesedést az orosz katonai kudarcok sorozata, a gazdasági mélyrepülés és a háborús bűncselekmények. Szerencsére Magyarországnak nem lesz orosz bábország a szomszédja. Akkor miért is objektív dolog nyalni a seggüket? Miért volt jó nekünk velük felújítani a 3as metrót, velük szerződni Paks II-re és behozni a kémbankot? Miért politikai zsenialitás öncélú konfliktusok tucatjait felvállalni nyugati szereplőkkel, összerúgni a port végül lengyel barátainkkal is? 
Hogy lehet az, hogy objektívan sosem merül föl, hogy a magyar kisebbség ügyét azokkal az ukránokkal kéne rendezni, akikhez Kárpátalja minden bizonnyal tartozni fog, nem pedig Putyin propagandatérképeiben reménykedni.
Szó nincs arról, hogy most temetni akarnám Orbánt, mert Ukrajna után ide is bejön a NATO és felakasztják Viktort, amiről a baloldal álmodozik, csupán feltenném a kérdést: mégis, mi magyarok mit nyertünk ezen az egészen? 

A "meccs" messze nem lefutott, de úgy tűnik a történelem ismétli önmagát: durci-morciból saját ellenségünkké válunk. A vesztes félnek udvarolunk, mert együtt érzünk vele, hiszen mi is vesztesek vagyunk, és ez az érzés minden mást felülír. Ezért igyekszik a sok objektív geopolitikai szakértő megmagyarázni, miért Oroszország az áldozat, objektívan, azért szúrja egyesek szemét az Azon-zászlóaj nácijai, de nem Putyin esetleg Orbán nácijai. Ezért szurkol, hogy Putyin valahogy kihozza győzelemre a dolgot...

Én elhiszem, hogy para dolgok történnek Nyugaton, de tényleg van olyan, aki szerint ma Magyarországon a "transz gyerekek" jelentenek akut problémát és nem a maffia? Aki szerint Lengyelország Soros bábállamává változott, hiszen a muszkákon kívül nekünk nem lehet szövetségesünk a globalizmus vadhajtásaival szemben? 
Ugyan...