Sólyom, Bajnai és TaTa86 horgászik az Ipoly partján, egyszer csak kifogják Ficot. Fico nagyon megriad ám, és így szól a három horgászhoz:
-Kedves magyarok, kérlek kíméljétek meg életem, és dobjatok vissza a vízbe. Cserébe mindegyikőtöknek teljesítem egy kívánságát!
Nosza fel is lelkesednek nemzetünk vezérei...
-Autonómiát Felvidéknek!- így Sólyom.
-Meglesz. - feleli Fico
-Gazdasági együttműködést, azonos esélyeket Dél-Szlovákiának! - mondja magabiztosan Bajnai.
-Kívánságos, teljesül!
Egyedül TaTa86 ül egykedvűen a parton.
-Én csak egy méteres vonalzót kérek...
-De hát minek az neked? - kérdezi kórusban Sólyom és Bajnai.
-Hogy meg tudja mérni, mekkora lófaszt fogtok ti kapni!
Ezzel a meglehetősen pesszimista véleményemmel azonban a baloldali sajtó nem ért egyet. Győzelmi jelentést olvashattunk az indexen, esetleg a ma megjelent Népszabiban. Ami ezen médiumok kapcsán először eszembe jutott az a magyar labdarúgómérkőzések közvetítéseinek a hangulata. Amikor a futottak még kategóriába tartozó Svédország csak 0-1-re vezet, a riporter lelkesedik, hogy a meccs feléhez érkezve, sikerült először zsinórban háromszor magyar játékosnak passzolni a labdát. Ilyenkor az embernek még az 5. sör után is bizony az az érzése, hogy ez még nem az igazi...
Örülhetünk persze ennek is, hihetjük, hogy most már sínen vagyunk, de a realitás az, hogy még mindig szar a magyar foci, csakúgy mint a magyar diplomácia.
Miért is vagyok ebben olyan biztos? Miért akarom elvenni azt a kevés örömöt is ami nekünk jutott?
Először nézzük a megállapodást:
Amit látni kell, hogy szó sincs a nyelvtörvény visszavonásáról. Annyit „elértünk”, hogy megígérték az EBESZ ajánlásainak elfogadását. Nagyon derék dolog, csakhogy mint mindig, az ördög most is a részletekben rejlik. „Robert Fico többször hangsúlyozta, hogy az EBESZ által egyébként legitimnek tekintett törvény értelmében magánszemélyeket nem büntetnek...”
Ebből kiolvasható, hogy a kirendelt óvónéni nem fog radikálisan beleavatkozni a konfliktusba. Aki figyelmes, arra is rájöhet, hogy ez azt jelenti, hogy Mari néni elmehet Dunaszerdahelyen az orvoshoz, és beszélhet magyarul, de a magyar orvos csak szlovákul válaszolhat. Ugyanez igaz a rendőrökre, jegyszedőnénikre, minden állami alkalmazottra. (Párkányon egyébként 2 éve nem tudtunk magyarul jegyet venni az állomáson... Mivel ez egy magyar város valószínűleg tudott magyarul a hölgy legalább alapszinten, csak úgy tűnik megtiltották neki, hogy így beszéljen.)
Itt volt a jó öreg szélsőségesezés. Kíváncsi leszek, hogy ezt hogy oldják meg, hiszen Fico az egész kormányával együtt maga a szélsőséges. Persze lehet, hogy csinálnak majd gyorsan egy szlovák náci szervezetet, amit rögtön be is tiltanak, hogy megmutassák mennyire európéerek. (Esetleg Bácsfi Diánát honosítják...)
Majd itt jön a tót ellentámadás: Ficonak még mindig nem tetszik, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. Hogy ehhez egyébként mi köze azt nem tudom...
Aztán itt jön a kedvencem: Cirill és Metód szobor Révkomáromban. Ez körülbelül olyan, mintha egy hírhedten antiszemita politikus Berlin zsidónegyedében Nietzsche-szobrot avatna.
De nem csak emiatt nem hiszem azt, hogy ennek a találkának valóban lennének pozitív eredményei.
A fő ok az, hogy van valamije a Szlovák Államnak, ami nekünk már nagyon régóta nincs. Ez pedig a nemzetstratégia. Márpedig ennek az egyik legfontosabb kérdése a kisebbség ügye.
A nemzetstratégia jellemzően abban tér el egy kormányprogramtól, hogy nem 4 évre (Gyurcsány esetében 4 hónapra) tervezik, hanem minimum évtizedekre. Ezért tulajdonképpen érthető, hogy a magyarok többség erre nem figyelt fel, hiszen még életében nem látott ilyet.
Hogyha megfigyelhetjük Szlovákia hozzáállását a magyar kisebbséghez, akkor láthatjuk, hogy ezek az afférok nem figyelmetlenségből, esetleg rövid távú belpolitikai célok túlhajszolásából eredő „balesetek”, hanem egy következetesen folytatott program, amelynek egyetlen célja a felvidéki magyarság eltüntetése. Itt fel lehetne sorolni azokat az ocsmányságokat, amiket velünk tettek, de inkább nézzük a számokat, azok nem hazudnak. (Csak aki interpretálja őket. :-) )
Íme itt egy kis statisztika:
Komárom népessége
1991: 23 753 magyar (63,5 %), 12 641 szlovák (33,8 %)
2001: 22 452 magyar (60%), 12 960 szlovák (35%)
hoztak rajtunk 4.7 százalékpontot.
Párkány népessége:
1991: 13 347 lakosából 9804 magyar (73,46%), 3310 szlovák (24,8%)
2003: 11 410 lakosából 8049 magyar (70,55%), 3294 szlovák (28,9%)
javítottak: 7 százalékpontot
De nézzük egész Szlovákiát 1991ben: összlakossága 5 274 335 fő
szlovák ebből: 4 511 679 85.5%
magyar: 567 296 10.8%
2001ben összesen: 5 439 448
szlovák 85,8%, magyar 9,7%
Láthatjuk, hogy összesítésben 10 év alatt sikerült 10%-ot lefaragniuk a magyar népesség arányából.
Tehát itt van Szlovákia, egy állam amelyik megszületésétől kezdve általában kimondatlanul, néha konkrétan is kimondva a magyar kisebbség felszámolását tűzte ki célul, és következetesen halad is ezen az úton.
Erről nem fogja őt letéríteni egy még 6 hónapig hivatalba lévő „szakértői” miniszterelnök. Bajnai maximum annyit elérhet el, hogy meggyőzi Ficot ne ilyen látványosan csinálják, és ha már muszáj alázni, várjanak fél évig: akkor már közös erővel fasisztázhatják le Orbán Viktort.
Ne gondoljuk azt, hogy az oly' sokat emlegetett "normálisan gondolkodó szlovákok" ezzel nincsenek tisztában. Fico, nem véletlenül került oda, ahol most van, és az SNS is masszívan 10% fölött teljesített az összes választáson.
Természetesen nem azt mondom, hogy most utálni kell a szlovákokat. De azt látni kell, hogy ellenérdekeltek vagyunk. Hogy bizony nem szövetségesek, hanem riválisok nemzeteink.
Ideje lenne levonni végre azt a következtetést, hogyha valamit el akarunk érni, akkor egyrészt csak magunkra számíthatunk, másrészt azért tenni/áldozni is kell. Jó lenne az is, hogyha egymásért kiállnánk, ahelyett, hogy folyton olyanoknak akarnánk megfelelni, akiknek a puszta létünk szúrja a szemét.
Utolsó hozzászólások