Három héttel az országgyűlési választások második fordulóját követően megalakult az új Országgyűlés. A politikai cselekvések eseménysora eddig soha nem látott sémákat rajzolt fel. Az MSZP nem fogta fel, hogy az idejük véget ért. A Fidesz-KDNP nagyon is felfogta, hogy egy új korszak kezdődik. Az LMP a saját helyét keresi, a Jobbik pedig újrapozicionálja magát egy új környezetben. Egy húsz éves társadalmi-politikai időszak, a rendszerváltás kora véget ért.
Nemzetbiztonsági Bizonytalanság
Az Országgyűlés megalakulását megelőző összpárti egyeztető folyamat figyelemre méltó látványossága volt a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöklésével kapcsolatos politikai bolhacirkusz. Szemben minden más, kiemelt fontosságú bizottsággal, a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetését nem a szokásjog, hanem sztrikt törvényi rendelkezés utalja az ellenzéki pártok hatókörébe. Az LMP már eleve érdektelenséget mutatott a bizottsággal kapcsolatban, így az elnöki poszt betöltésére a Jobbik és az MSZP mutatkozott esélyesnek. Az egyeztetés során Vona Gábor konszenzusos alapon felajánlotta a bizottság vezetését az MSZP-nek a Pénzügyi és Számviteli Bizottság elnökségéért cserébe. A szocialisták belső lobbija azonban Szekeres Imrének szánta a pénzügyek felügyeletét, így a nettó zsákmányszerzés logikája alapján Mesterházy Attila konkrétan felajánlotta a nemzetbiztonsági területet a Jobbiknak.
És ekkor robbant a bomba: Szanyi Tibornak és néhány szoci prominensnek ugyanis leesett az, ami felett Mesterházy pengeéles logikája láthatóan zavartalanul átsiklott. Ha ugyanis tartják magukat a korábbi direktívához, miszerint a Jobbik az éledező nácifasizmus megtestesülése, ami fokozottan veszélyezteti a népi demokratikus államrendet; akkor mindez nehezen egyeztethető össze azzal, ha az MSZP frakcióvezetője fennhangon ajánlja fel a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetését a Jobbiknak. A villámgyors váltást követően a szocialisták felrúgták a korábbi megállapodást, elzárkóztak a lehetőségtől, hogy a Jobbik vezesse a bizottságot, sőt – teljesen alkotmányellenes módon – még hangosan azt is követelték, hogy a radikális párt egyáltalán ne kapjon bizottsági tagságot a Nemzetbiztonsági Bizottságban. Mesterházy Attila tehát sikeresen gyújtotta fel önnön olajba mártott fanszőrzetét, majd hirtelen csapkodni és visítozni kezdett, hogy „Fáááj!”. Politikai értelemben ezzel új értelmet kapott a „lángolt kolbász” kifejezés – gratulálunk Attila!
Érdemes megjegyezni: Staudt Gábor személyében a Jobbik egy olyan jelöltet állított a Nemzetbiztonsági Bizottság élére, akivel szemben negatívumként legfeljebb a fiatal korát lehet felhozni. A titkosszolgálatok felügyeletére nyilván célszerűbb lett volna egy Balczó Zoltán-kategóriás dörzsölt öreg rókát – rosszabb esetben egy Morvai Krisztinát – állítani; Staudt ezzel együtt sem lett volna egy rossz jelölt.
Schmitt Pál házelnök végül a formális megegyezés hiányában, a parlamenti szokásjog alapján a legnagyobb ellenzéki frakciónak, a szocialistáknak adta a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki székét. A Jobbik kompenzációképpen megkapta a Pénzügyi és Számviteli Bizottságot. A nemzetbiztonsági terület elvesztése a Jobbiknak nyilván érzékeny veszteség, azt azonban nem lehet eléggé kihangsúlyozni, mekkora pozitívum, hogy ezzel az utódpárt kezéből kikerült a pénzügyi terület parlamenti vezetése.
Totum Corpus
A második fordulót követő három hetes időszak legundorítóbb nemzetgyalázó megnyilvánulása újfent az MSZP-hez köthető – ami valahol érthető, hiszen a régi versenytárs, az SZDSZ elhalálozásával egyedül maradtak a terepen. A Jobbik képviselői a hivatalos képviselői esküt megelőzően felesküdtek az Országgyűlés Kupolatermében a Magyar Szent Koronára, mint a magyar alkotmányosság első számú szimbólumára. A szocialisták erre úgy reagáltak, hogy a Szent Koronára tett eskü a vészkorszakot, a magyar történelem egyik legsötétebb korszakát idézi.
Személy szerint nehezen tudom értelmezni az MSZP aggályait, hiszen ők a személyükben és az eszméikben nemhogy megidézik a magyar történelem legsötétebb korszakát, egyenesen megtestesítik azt. Némileg keményebben fogalmazva: ebből is látszik, hogy a bolsevik patkány-mentalitás nem vész el, nem is alakul át, ugyanaz ma is, mint volt hatvan éve.
Sólyomkarmok
Nem várt intenzitású beszéddel nyitotta meg az Országgyűlés alakuló ülését Sólyom László köztársasági elnök. Sólyom 2006 őszéhez hasonlóan élesen elítélte a szocialisták felelőtlen, gazdaságilag eredménytelen és jogtipró kormányzását – élesen szembeállítva az elmúlt nyolc éven a rendszerváltás ethoszával. Ugyanakkor tovább is ment: kőkeményen kifejtette az ellenérzését a Jobbik bekerülésével kapcsolatban. A kritikáit – a Kuruc.info kapcsán teljesen jogosan – elsősorban a személyiségi jogokat és az emberi méltóságot megsértő jobbikos politizálásra alapozta, kitérve arra is, hogy a mentelmi jog a képviselőt a képviseleti jogköre ellátásában védi, de nem szolgálhat fedezékként a tudatos jogsértésre. A Jobbik ellenpontozásaként a Lehet Más a Politika bekerülését egyértelmű pozitívumként könyvelte el. Érthető, hogy Sólyom az alakuló ülésen is folytatni kívánta az eddig gyakorolt határozott és szuverén elnöki politizálását, de visszafogottabb megnyilvánulásokkal talán jobban elérhette volna az általa megfogalmazott célokat.
Esküdt ellentétek
A parlamenti hagyományoktól eltérően az országgyűlési képviselők esküjét ezúttal nem a legfiatalabb képviselő, a jobbikos Dúra Dóra olvasta fel; ennek Horváth János korelnök maga tett eleget. Ez a döntés véleményem szerint egy rendkívül nagy hülyeség volt a Fidesztől – értelme meg annál kevesebb. A korjegyzői feladatokat a négy fiatal jobbikos képviselő gond nélkül ellátta, semmilyen „radikális” cselekményt nem követtek el: Dúró Dóra nem ragadta magához a mikrofont, hogy bejelentse Vona Gábor kormányzóvá választását és Samu Tamás Gergely sem dobálta meg jegyzőkönyvekkel, lap-monitorokkal meg az elnöki csengővel az alatta ülő szocialistákat. Ugyanakkor az is elmondható, hogy ha a Jobbik deklaráltan kevésre tartja a parlamentáris hagyományokat, akkor egy ilyen jelentéktelen ügyrendi módosításon életszerűtlen felháborodnia.
A „díszmagyar”
Vona Gábor ígéretéhez híven a Magyar Gárda egyenruhájában (vagy legalábbis valami hasonló öltözetben) tette le a képviselői esküt. Kiábrándítónak tartom, hogy pont az a párt nem tudja értelmezni és kezelni a magyar alkotmányosság szimbólumait, amelyik szavakban olyan nagy hangsúlyt fektet a hagyományokra.
Továbbra is tartom a korábbi jogi álláspontomat, hogy jogerős ítélet a Magyar Gárdát, mint társadalmi mozgalmat nem tiltotta – nem is tilthatta – be, következésképpen az egyenruha-viselés tiltását kimondó jogszabályi rendelkezések megalapozatlanok. Bírói ítélet a „Magyar Gárda” néven bejegyzett jogi személy, egyesület működését szüntette meg; de ez nem hathat ki egy társadalmi mozgalom keretében tevékenykedő magánszemélyekre. A magukat a Gárda tagjainak tekintő magánszemélyek nem a betiltott egyesület tagjaként, hanem magánszemélyként, a privátautonómiájukból fakadó cselekvési szabadságuk keretein belül vesznek részt rendezvényeken, húznak egyenruhát, vagy vonulnak fel. A förtelmes „Gárda-mellény” viselése tehát érvényes tiltó jogi norma hiányában teljesen jogszerű.
Jogszerű, ugyanakkor nem való a Magyar Országgyűlés alakuló ülésére. A Gárda egyenruhája – reményeim szerint tényleg – a magyar népi köznapi viseleten alapul, tehát egy köznapi, utcai viseletnek minősül. Az alakuló ülés viszont egy kiemelt fontosságú alkotmányos – szubjektív véleményem szerint egyenesen szakrális – esemény. Egy ilyen eseményen pedig egyszerűen nem illik köznapi viseletet hordani. Természetesen el lehet térni a „globális” divatnak számító öltöny-nyakkendő-kosztüm formációktól; a tradicionális magyar öltözködési kultúrában például a bocskai vagy a díszmagyar dukál ezekre az alkalmakra. (Balczó Zoltán például ebben jelent meg.) A dualizmus alatt vagy a Horthy-érában is sokra tartották a magyar nemzeti hagyományokat, mégsem fordult elő, hogy egy polgári radikális politikus egy stilizált szittya-betyár-szerelésben tette volna le az esküjét.
Vona csiki-csuki magatartása pedig egyenesen nevetségessé tette az egészet. Úgy viselkedett, mint valami politikai mutogatós bácsi. Bejött egy zakóban, amikor mindenki rá figyelt, levette a zakót megmutatva a megmutatnivalót, hogy milyen szép nagy – a gárdajelvény – és amikor már mindenki látta és szörnyülködött egy sort, gyorsan visszahúzta a zakót.
Fides Victor
Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök beszéde felidézte bennem a ’98 és ’02 közötti emlékeket, hogy milyen is az, amikor a hazának felelősséggel tartozó magyar államférfiak és asszonyok állnak az államigazgatás élén. Antall József a rendszerváltás közjogi eseménysorának lezárását követően a társadalmi átalakulás lassúságát nehezményező kritikus hangoknak azt mondta, hogy nem csináltunk forradalmat. Orbán Viktor ma azt mondta, hogy forradalmat csináltunk. És igaza is van. A rendszerváltás társadalmi-politikai korszaka most ért véget. Ez már rég nem az a Magyarország, ami volt 2006 előtt – csak a parlamenti erőviszonyok konzerválódtak a négy évvel ezelőtti, tavaszi állapotok szerint. Valahol szégyen, hogy amíg a XX. század elején a magyarságnak példátlanul ellenséges nemzetközi környezetben szűk húsz éve volt arra, hogy feltámadjon a halottaiból és kiteljesítse önmagát a végzet előtt – nekünk már önmagában arra is húsz év kellett, hogy érdemben elinduljunk azon az úton, amit a rendszerváltás idején kitűztünk magunknak. A szocializmus átoksúlya most lekerült az országról, a jobboldal teljes körű kormányzati felhatalmazást kapott. A politikai felelősség mostantól egyes egyedül őket – minket – terheli.
Vezesd még egyszer győzelemre néped…
Nem tudni pontosan, hogy ki kezdte, de minden bizonnyal a Jobbik frakciójának soraiból indult el, amihez a Fidesz és a KDNP tagjai is csatlakoztak: az Országgyűlés képviselői az ülés végén, a Szózatot követően elénekelték a Székely Himnuszt is. Trianon 90. évfordulóján, a nemzetet újraegyesítő állampolgársági törvény előkészítése idején, a határon túli magyar képviselők jelenlétében, az Országgyűlés alakuló ülésén mindez önmagán messze túlmutató jelentőséggel bír.
A Székely Himnusz sorai alatt a Magyar Szocialista Párt képviselőinek nagy része Gyurcsány Ferenc vezetésével eltakarodott az ülésteremből.
Az új Országgyűlés megalakulásának bejelentését követően három perccel előállították és őrizetbe vették Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettest.
Igen, a jövő elkezdődött!
Utolsó hozzászólások