A Honvédelmi Minisztériumban ma Szekeres Imre távozó honvédelmi miniszter elbúcsúzott a honvédelmi vezetéstől. A minisztérium vezetése holnap köszönti Hende Csaba kinevezett honvédelmi minisztert. A vezetőváltás önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Habár a második Orbán-kormány minisztereinek hivatalba lépésével valamennyi szakpolitikai területen erős cezúra várható, a honvédelem területén ez totális paradigmaváltást jelent. Paradigmaváltást és paradigmaalkotást is, ugyanis az eddig tapasztaltak szerint a szocialisták semmilyen koherens védelmi politikával nem rendelkeztek – ezt az új kormányzatnak az alapjaitól kell felépíteni.
A XXI. század első évtizedének végén Magyarország biztonságpolitikai környezete a következő tényezőkkel írható le:
1.) Hazánk közép-európai államként biztonságpolitikai szempontból a Föld egyik legbiztonságosabb térségében fekszik. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikai szervezetrendszere komoly politikai, a NATO pedig komoly katonai garanciákat biztosít.
2.) Jelen állás szerint egyetlen szomszédos ország sincs ellenséges viszonyban Magyarországgal, közülük többen a NATO tagjai is.
3.) Országunk földrajza hazánkat rendkívül alkalmassá teszi, hogy katonai logisztikai műveletek (utánpótlás-bázisok kialakítása, hadianyag-raktározás és szállítás) bázisa legyen, de természetes védvonalakkal egyáltalán nem rendelkezik.
4.) Az elmúlt húsz évben a honvédelem területén alig volt érdemi fejlesztés, az egyetlen komolyabb védelmi beruházás a még az előző Orbán-kormány alatt elindított Grippen vadászgépek beszerzése volt. Ellenben több leépítési hullám érte a fegyveres erőket, ezek során emberanyagot, hadianyagot és ingatlanokat is veszített.
5.) A nemzetközi környezet a jelenleginél komolyabb katonai ráfordításokat vár Magyarországtól; elvárás, hogy hazánk is képviseltesse magát a terrorellenes békefenntartó műveletekben.
6.) A hidegháború befejezése óta egyre erőteljesebben érvényesülő paradigma a védelmi politikában, hogy a tömeghadseregeket a kis létszámú elit haderők váltották fel. A technikai fejlődés azt eredményezte, hogy egyre kisebb számú hadegységek rendelkezhetnek egyre nagyobb mértékű csapásmérő erővel – mellettük már csak olyan támogató erőkre van szükség, amelyek érdemi harci feladatot nem, vagy csak nagyon kis mértékben látnak el. A haditechnika tehát lényegében visszatért a tömeghadseregek előtti, középkori hadszervezetekhez: A közepesen képzett, rosszul felszerelt sorozott amatőrökből álló tömeghaderőt legfeljebb golyófogónak lehet használni – valódi harci értékkel csak a kis létszámú, jól felszerelt, profin kiképzett „lovagi” egységek rendelkeznek.
7.) A világpolitikában „veszélyesnek” számító országok és térségek nagyrészt Magyarországtól biztonságos távolságra vannak: Irán és Észak-Korea akció-rádiuszán kívül esünk, nem is tartozunk az iszlám terrorszervezetek célországai közé. Ugyanakkor a közvetlen szomszédunkban található az a délszláv térség, ahol másfél évtizede még háborús konfliktus zajlott; továbbá relatíve közel esik hozzánk az az ország – Oroszország – amely támadó félként megindította az eddigi utolsó formális háborús műveletet, a Grúzia elleni támadást.
8.) Végezetül: Magyarország gazdasági és társadalmi erőforrásai nem teszik lehetővé egy túl nagy ütőképes haderő fenntartását, a legnagyobb katonai hatalmakkal szemben pedig egyáltalán nem tudnánk érdemben védekezni.
Ezek tehát azok a geopolitikai, társadalmi, biztonságpolitikai és gazdasági tényezők, amelyek figyelembevételével kell az új magyar biztonságpolitikai koncepciót kiépíteni.
Első látszatra úgy tűnhet, hogy valójában nincs is szükség honvédelemre. Ez az első látszat azonban végtelenül szűklátókörű és ostoba. Lehet, hogy jelen állás szerint nincs olyan külföldi erő, amely Magyarország biztonságát, területi egységét és szuverenitását veszélyeztetné, ezek a „jelen állások” azonban rendkívül gyorsan változhatnak. A látszólag gyenge szereplőket sem szabad lebecsülni. 1913-ban a császári és királyi hadvezetés egyetlen vezetője sem gondolta volna, hogy a Gustav-Freytag-féle térképen a masszív és impozáns Osztrák-Magyar Monarchia mellett csak védtelen kis országocskának tűnő Szerbia és Románia veszélyeztetheti országuk biztonságát – tíz évvel később pedig már teljesen más volt a világ.
Magyarországnak tehát készen kell állnia, hogy megvédje magát. Nem a legnagyobbak – az Egyesült Államok vagy Oroszország – elleni védelemre kell felkészülni, ellenük legfeljebb egy Halálcsillag lenne hatásos; velük kapcsolatban az elsődleges és egyetlen alkalmazható direktíva a háborús konfliktus elkerülése. Egy velünk egyenrangú országgal fegyveres erőivel szemben azonban igenis késznek kell lennünk a védelemre.
A XXI. század biztonságpolitikai paradigmájának megfelelően hazánk védelmi erőinek fő ütőerejét is egy szűkebb elit haderő alkothatja. Földrajzi és gazdasági adottságaink alapján ez legfeljebb egy közepes méretű gyalogsági és páncélos haderőt, egy minimális tüzérséget, egy jól kiépített légvédelmet, valamint egy kisebb méretű légierőt jelenthet. Az elit haderő rendeltetése kettős: egyrészt ellátja az ország nemzetközi kötelezettségvállalásából adódó nemzetközi terrorellenes műveleteket, másrészt ellenséges erők támadása esetén a védelem gerincét alkotja.
A támogató erők terén egyrészt szükség van bizonyos speciális kisegítő tevékenységek – logisztika, tűzszerészet, vegyvédelem – ellátására, másrészt rendelkezésre kell állnia nagyobb létszámú, alacsonyabb harcértékű biztosító erőknek is, melyeknek egyetlen rendeltetése a területvédelem.
A Magyar Honvédség összlétszáma jelenleg mintegy 30.000 fő, amely magába foglalja a háttérintézmények és a Honvédelmi Minisztérium állományát is. A szárazföldi haderő két – kisebb páncélos kötelékekkel is rendelkező – lövészdandárból (MH 5. Bocskai István Lövészdandár és MH. 25. Klapka György Lövészdandár) és egy különleges zászlóaljból (MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj) áll. A légi és légvédelmi erőket egy légvédelmi rakétaezred, valamint egy repülő és egy helikopterbázis alkotja. A harci támogató alakulatok körébe műszaki, vegyvédelmi, vezetéstámogató és légtérellenőrző egységek tartoznak. Területvédelmi – tartalékos – erőkkel a honvédség nem rendelkezik.
A honvédelmi költségvetés mérlegfőösszege a rendszerváltás óta folyamatosan nő, a honvédség létszáma folyamatosan csökken, illetve az idejétmúlt sorkötelezettség kiadásai sem terhelik feleslegesen a fegyveres erőket. Ennek ellenére a honvédség az elmúlt években semmilyen komolyabb fejlesztést nem vitt végbe. Az elmúlt hónapokban sorra fel-felbukkanó korrupciós botrányok valószínűsítik, hogy hova is folyik a honvédelmi költségvetés – egy kellően fegyelmezett honvédelmi vezetés tehát ha határozottan elzárja a korrupciós csatornákat, akkor már a most rendelkezésre álló költségvetési főösszegből is gyorsan, nagyobb pénzösszegeket fordíthat az ország védelmi készültségének fejlesztésére.
Egy tízmilliós európai országtól tehát elvárható, hogy egy két és fél ezrednyi – szűk fél hadosztálynyi – Operett-haderőnél jóval komolyabb fegyveres állománnyal rendelkezzen. Az élvonalbeli szárazföldi haderők körében – csak az elmúlt évek leépítéseit és egység-felszámolásait figyelembe véve – nem lenne egy lehetetlen elvárás a jelenlegi kettő helyett négy dandárt hadrendben tartani, kiegészítve legalább egy páncélos ezreddel. Akkor sem esnénk túlzásokba, hogy reaktiválnánk a tüzérséget, mint korábban felszámolt fegyvernemet – egy kisebb egység hadrendbe állításának erejéig. A vadászgépek terén a Grippenekkel szinten vagyunk, de a jelenlegi egy helyett két helikopter-bázis működtetése szintén indokolt lenne.
A harci támogató alakulatok – legalábbis papíron – kielégítő állapotot mutatnak magukról. A területvédelmi erők viszont egy olyan terület, ahol a nulláról kell kezdeni az építkezést. A Fidesz-KDNP biztonságpolitikusai már többször felvetették egy, az amerikai Nemzeti Gárda mintájára felépített területvédelmi erő felállítását. Az anyagi szükségletek figyelembevételével ez talán nem is jelentene túlzott tehertételt a költségvetés számára. Egy önkéntes véderő felállításához a hadianyagok terén elég néhány kézifegyver és szállítójármű. A kihasználatlan laktanyák továbbra is rendelkezésre állnak, az airsoft korában pedig egy „éles” hadgyakorlat megszervezése sem okozna NASA-szintű kiadásokat. Végigtekintve a hagyományőrző egyesületek, polgárőr egységek, vagy akár a Magyar Gárda sorain, jelentkező is akadna bőven.
Utolsó hozzászólások