Augusztus 20-ika kapcsán ismét előkerültek - direkt nem linkelem:P - azok, akik egy-egy nemzeti ünnep alkalmával mindig különleges ingerenciát éreznek arra, hogy a nemzeti ünnep tárgyát besározzák. Ha a vádjaik igazak lennének, akkor nem is lenne probléma, hiszen a jogos kritikának mindig teret kell engedni. Itt azonban valami egész másról van szó.

Egyrészt a magyar közoktatás gyengeségét kiválóan illusztrálja, hogy az István, a király rockoperából is több történelmi tény köszön vissza, mint a bejegyzések és a velük egyetértő kommentek soraiban. Másrészt az indíték is napnál világosabb: mivel az illető identitását úgysem erősíti a nemzeti ünnep, ezért megpróbálja mások számára is antipatikussá tenni. Én csak egyetlen dolgot tehetek ez ellen: történelmi források alapján cáfolom az egyre sűrűbben hangoztatott tévedéseket, a döntést persze így is mindenkinek magának kell meghoznia. Viszont akit eddig is zavartak a Szent Istvánt szidó kommentek, de nem tudta, hogy mit válaszoljon rájuk, most adok hozzá egy kis segédletet.:)

1. számú tévhit: Istvánnál Koppány idősebb volt, így a szeniorátus rendje alapján Koppány lett volna a törvényes fejedelem. Tehát István egy hataloméhes trónbitorló volt.

Ezzel szemben még az Árpád-ház 23 királyánál sem tudunk kimutatni semmiféle trónöröklési elvet - az abszolút fehér folt 10. században meg alig van fogódzónk -, legkevésbé pedig azt, hogy a szeniorátust felváltotta a primogenitúra. Ha egyenként végigvesszük az uralkodókat, akkor is csak azt tudjuk megállapítani, hogy az erősebb kutya vitt mindent, a gyengébb pedig adott esetben szeme világát is elvesztette, hogy soha többé ne jelenthessen konkurenciát. Könyves Kálmán az unokaöccsét, Bélát nemcsak megvakíttatni akarta, hanem kiheréltetni is, úgyhogy, ha nem könyörül meg rajta Kálmán embere, már 1141-ben kihal az Árpád-ház.

2. számú tévhit: A keresztény, Nyugatot választó István áruló módon német lovagokkal tudta csak legyőzni a pogány Koppányt.

Egyrészt Szent István már eleve kiváló hadvezér kellett, hogy legyen, mivel az 1031-ben rátámadó II. Konrád német-római császár seregeit is legyőzte, amire a lengyelek képtelenek voltak. (Egyébként 100%-os hadvezér volt, tudomásunk szerint sosem vesztett.) Másrészt Koppány is ugyanúgy keresztény volt, mint István, és fél évszázaddal a nagy nyugati egyházszakadás előtt, amikor a regnáló német-római császárnak is bizánci volt az anyja, a bizánci és a nyugati rítus között még nem volt szakadék. Valójában teljesen fölösleges kiélezni ennyire az ezredforduló magyar vezéreinek ellentéteit, amit az István, a királyban tesznek. Közép-Európa az ezredforduló évtizedeiben szerveződött keresztény államok közösségévé, így előbb-utóbb Koppánynak vagy utódjának is hasonló lépéseket kellett volna tennie.

3. számú tévhit: Szent István olyan kegyetlen volt, hogy a besenyő Tonuzoba vezért pogánysága miatt élve eltemettette. Szadista módon felnégyeltette Koppányt is, Vazulnak, tulajdon unokatestvérének pedig forró ólmot öntetett a fülébe, megvakíttatta és börtönbe záratta, fiainak pedig menekülnie kellett.

Természetesen senkitől nem várom el a különböző latin nyelvű források filológiai mélységű boncolgatását, csak szólok, hogy a XIV. századi krónikakompozíció ezen része bizony képes beszéd. Tonuzoba ugyanis élve eltemette magát - azaz élve eltemettetett -, éppen azért, mert "nem nyitotta meg szívét az örök életre hívó Isten előtt". Tehát, mivel nem volt keresztény, elásta magát egy életre.:) Persze, amikor egy szűkszavú félmondatból is könyvet írnak Álmos, az áldozat címmel, akkor nem kell csodálkozni, ha meglódul a történelmi fantázia.
A többiről csak annyit, hogy amikor még a török-korban is úgy húztak karóba/törek kerékbe lázadó hajdúkat, hogy direkt napokig szenvedjenek, akkor ugye senki nem képzeli, hogy Koppányt előbb előzetes letartóztatásba helyezik, majd ügyvédje jelenlétében kihallgatják az államrend erőszakos megdöntésének kísérlete gyanújával? Szóval a felnégyelés ugyanúgy a kor szokásai közé tartozott, mint az, hogy a fejedelem/király ellen lázadókat - merthogy Vazul meg akarta öletni Istvánt - minimum alkalmatlanná tették az uralkodásra úgy, hogy lehetőleg az utódaik se zavarjanak sok vizet. Ebből a szempontból I. Károly volt kegyetlenebb, mint az átlag, a családját lemészárolni akaró Zách Felíciánnak ugyanis az egész rokonságán alapos bosszút állt. István ugyanakkor az ellene fegyverrel föl nem vonuló, csak az ország egyesítésének útjában lévő Gyulához és családjához egy ujjal sem nyúlt, szimplán félreálltak enélkül is.

4. számú tévhit: István a magyarságtól idegen kereszténység terjesztésében nem ismert irgalmat, tűzzel-vassal irtotta szegény magyarokat, hogy a német asszony vallását meghonosíthassa.

Arról gyakorlatilag tökéletes forráshiány van, hogy a magyarok tömegei hogy reagáltak a Szent István-i egyházszervezet kiépítésére. Annyit tudunk, hogy a magyarok előtt itt élt népesség részben keresztény volt, 894-ben egy magyar törzsfő üzente azt Metód püspöknek, hogy emlékezzen meg róla imáiban, az Etelközből behozott bezdédi tarsolylemezen bizánci kereszt van, illetve az erdélyi gyulák és Ajtony már a 10. században keresztény térítőket kértek és kaptak is Bizánctól. A még 1061-ben is kitörő pogánylázadás, illetve István egyházi törvényei azonban arra figyelmeztetnek, hogy a keresztény vallást jelentős tömegek nem akarták átvenni, őket meg nyilván nem a 21. század normái szerint beszélték rá, hogy legyenek már szívesek alkalmazkodni az új jogrendhez.

És végül az utolsó, mostanában elterjedni látszó tévhit: Szent Istvánnak nem is volt kultusza a középkorban, csak Habsburg ügyködéssel sikerült végül meghonosítani a tiszteletét.

Szent Istvánt 1083-ban avattatta szentté másik szent királyunk, onnantól kezdve végig szokásos ünnepként szerepel az egyházi ünnepeket tartalmazó iratokban. A legnyilvánvalóbb jelei tiszteletének azonban a középkori freskók: a három szent király, István, Imre (holott csak herceg volt) és László együtt és külön is szerepelnek a templomok falain, sőt, rendszeresen is feltűnnek a királyok imádása jeleneteken: István az idős, László az érett férfikorú és Imre az ifjú király megszemélyesítője. De említhetném a bambergi gótikus lovasszobrot, a Bernini által készített Szent István koponyaereklyés hermát, a Pázmány Péter által alapított bécsi Pázmáneum kápolnájának barokk ábrázolását is, ugyanis nem csak Magyarországon tisztelték őt. Sőt, 3 évvel ezelőttig a kárpátaljai Kőrösmező görög katolikus fatemplomában is meg lehetett nézni egy Szent Istvánt ábrázoló barokk zászlót, ugyanis a görög katolikus ruszinok is tisztelték.

Ha valaki még találkozott Szent Istvánt illető alaptalan kritikával, annak kommentben válaszolok, addig is remélem, hogy sikerült eloszlatnom némi ködöt.:)