93 éve ma írták alá a trianoni békediktátumot, amely megpecsételte egész Közép-Kelet-Európa sorsát. Ekkor dőlt el, hogy a térség a következő száz évben puskaporos hordó lesz, és/vagy az éppen domináns nagyhatalom pufferzónája. Nekünk magyaroknak különösen fájó ez a nap, hiszen a Párizsi békeszerződéssel együtt Trianonban mondhattunk búcsút középhatalmi szerepünknek. A diktátum a 18.2milliós országból 10.6milliós lakosságot vágott le, köztük 3.3millió nemzettestvérünket, és több millió a Szent Koronához hűséges egyéb nemzetiségű lakosunkat, akik azóta is kiszolgáltatottak a szomszédos államok nacionalista sovinizmusának.
Összetartozás napja
Ritkán dicsérem a Fideszt, de most megteszem. A kritikus hangok ellenére, amelyek egészen a hazaárulózásig elmennek, jó ötletnek tartom, hogy a kormány így fogja meg a tragédiát. Búsongás, esetleg évi Gyűlölet hete-rendezvénysorozat helyett próbálnak pozitív töltetet adni a napnak, ami bizony rá is fér. Ami történt megtörtént, a múlton már nem lehet változtatni, a jövőre viszont pozitív üzenetet hordoz az összetartozás kihangsúlyozása. Innentől már csak az aktuális kormányok, civil szervezetek kreativitására van bízva, hogy az egyes években milyen tartalommal is tölti fel a napot, én úgy érzem potenciál van bőven.
Egy kis öröm
Nincs túl nagy visszhangja, de azért durva dolgok történnek mostanában a politikában, Trianonnal és a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Pl Bajnai kijelenti, hogy a békediktátum igazságtalan, irracionális és szívtelen volt. Persze szól a saját táborához is, például a "rosszul feltett kérdést", ha pusztán a racionalitás talaján böngészek, valószínűleg sosem fogom dekódolni, de a szélsőbalos toposzok eltűnőben vannak. Hiába keresem a benesi érvelést a magyar elnyomásról, és kollektív bűnösségről, a baueri relativizálást, és a valóság konok tagadását, sőt még a régi kedvenc is kimaradt: Nincs benne a zeumajdmindentmegold. (Ezt Mestárházy szállítja nekünk.) Külön felhívnám rá a figyelmet az utolsó mondatra: "Ezért kell lezárni azt a korszakot, amely a Trianonról való hallgatás és a Trianonnal való politikai visszaélés évtizedeit jelentette."
Ami kell még
Ugyanakkor látható, hogy még nagyon gyerekcipőben jár a dolog. Félénk még mindenki, ahogy az előző írásomban is utaltam rá, a létező jobboldal nem képes fesztelenül a témához érni. Hiányzik még a természetesség, a spontaneitás, a magabiztosság. A radik szokás szerint ráfeszülnek, túltolják a biciklit, hazaárulózás nélkül nincs Trianon. A "jobbközép" felveszi az európer pózt, a fehér kesztyűt, és mint aki egyébként már igen unja a témát(, hiszen ronggyá rágtuk 47 óta!), amolyan mellesleg odalöttyint valamit a köznek. A civil szférából szintén hiányzik a bátorság, mind idehaza, mind odahaza. Hiányoznak a látványos performanszok, amikkel ha mást nem, legalább jelezni lehet "Élünk, és nem felejtünk. Együtt vagyunk!" Az iskolákban még vacillálnak a szabad/nem szabad között: Jó, ez a kormány most bevezette, de mi van, ha jövőre ez megint fasizmusnak számít majd? És persze három generáció gyomorgörcsét nem lehet néhány év alatt ledolgozni.
Mindezekkel együtt, úgy látom, ezen a téren határozottan látszódnak az olvadás jelei. Talán még egy kis idő, és az első hóvirágokat is megpillantjuk, hogy aztán virágba borulhasson a barackfa is.
Ezzel kívánok mindenkinek BOLDOG összetartozás napját!
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Utolsó hozzászólások