Március 15.-én a Kossuth téren a zászlófelvonás alatt két férfi hangos bekiabálással követelte Gyurcsány Ferenc (akkor még, azóta már egyre kevésbé, de jelenleg még érzékelhetően) miniszterelnök távozását. A bekiabálások határozott nemtetszést váltottak ki több, a közelben álló „ünneplőből”. Ez a nemtetszés tevőlegesen is megnyilvánult: az eseményekről készült felvételeken tisztán látszik, ahogy többen befogják a demonstráló száját, lökdösik, leverik a szemüvegét. Különösen figyelemfelkeltő egy középkorú szőke nő magatartása, aki határozott mozdulatokkal próbálta elhallgattatni a bekiabálót – a fellépésének magabiztossága már-már azt sejtette, mintha hatósági személy lenne. (Utóbbi hölgy esetében már a neve is nyilvánosságra került. Mivel én még a Kossuth téren, nemzeti ünnepen, kamerák kereszttüzében Terminátort játszó honfitársamat sem tartom igazán közszereplőnek, a nevét nem írom le. Csak a fedőnevét: Szőke Ciklon.)

A nemzeti ünnep óta eltelt két hétben több fórumon foglalkoztak már azzal, hogy a hangos bekiabálás sérti-e a gyülekezéshez való jog gyakorlását. Azzal is sokan foglalkoztak, hogy a rendőrség eljárása a helyszínen, illetve később a sztriptízzel egybekombinált csomagvizsgálat a fogdában, amit egy kopasz, nagydarab rendőr (fedőnevén: Tipi-Tapi Dínó) hajtott végre, mennyire volt jogszerű, vagy jogellenes. (Én személy szerint az utóbbira tippelek.) Senki nem foglalkozott viszont az önjelölt „Gyurcsány-őrök” magatartásával; egészen Tóth Gábor március 22.-ei nyilatkozatáig. A HírTV Kontraszt című műsorában a budapesti rendőrfőkapitány arra a kérdésre, hogy a rendőrök miért nem léptek fel velük szemben, a következő választ adta. „De az tény, hogy a másik esetben, azok az emberek, akik befogták a két előállított… később előállított férfi száját, azok ezzel tulajdonképpen azt nyilvánították ki, hogy zavarja őket a gyülekezési jogukban.”

Well!

Ha a jogban nem járatos laikus politikusok, politológusok, tévés személyiségek és ezek különböző kapcsolt részei tájékozatlannak mutatkoznak büntetőjogi kérdésekben, azon általában nem szoktam fennakadni. Azonban amikor egy rendőrfőkapitány egy rendőrségi eljárás kapcsán mond egy olyan ótvaros nagy baromságot, ami bazi nagy piros neon-felirattal hirdeti a gazdájáról, hogy „dinnye”, az már más kategóriába esik. Ugyanis a két, büntető normákat tartalmazó jogszabály, a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény halálosan egyértelműen fogalmaz. Aki úgy viselkedik, hogy a cselekménye e két törvény által tiltott magatartások egyikét valósítja meg, és nincs olyan indok, ami kizárná a büntethetőséget, az jogellenesen jár el. A szabálysértési törvény ezt az elvet konkrétan a következő szöveggel fogalmazza meg: „ 1. § (1) Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget.”

A szabálysértési törvény egyik – mit ad Isten: első – tényállása, a Becsületsértés a következő: „138. § (1) Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” Szerintem nem kell ahhoz végignézni a Law and Order összes évadját, hogy belássuk: ha egy Forradalmi Nyugdíjas Csapásmérő Különítmény és egy Streetfighter-mentalitású G.I. Jeane matat az ember szájában, az nemcsak hogy vérciki, de alaphangon becsületsértő is. A felvételek alapján tehát kétséget kizáróan megállapítható, hogy az „ünneplők” a magatartásukkal becsületsértettek egy nagyot, és ezzel szabálysértést követtek el.

Tóth Gábornak az a megállapítása, hogy az érintettek magatartása azért nem jogellenes, mert ezzel azt nyilvánították ki, hogy zavarja őket a bekiabálás, egy egyetemi büntetőjogi vizsgán előbb hitetlenkedő döbbent csendet, majd összehúzódó szemöldököket, végül egy lakonikus tömörségű „Köszönöm, elégtelen” kíséretében lecsapódó Index-fedelet váltana ki. A jogi szabályozás természetesen foglalkozik azzal az élethelyzettel, amikor az egyik ember magatartása durván sérti egy másik ember jogait, és ebben az esetben a megtámadott büntetlenül felléphet: ez a jogos védelem intézménye. (Legalábbis feltételezem, hogy Tóth Gábor a széteső és jogilag értékelhetetlen érvelése során a jogos védelemre gondolt.) Amennyiben jogos védelmi helyzet áll fenn, akkor a – formálisan jogszabályi tiltást sértő – védekező cselekménye nem büntethető.  A Btk. megfogalmazásában: „29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” Csakhogy a jogos védelem magatartását a Btk. igen pontosan meghatározza; többek között azt is, hogy verbálisan elkövetett jogsértés esetében a „támadást” a már kimondott szavak jelenítik meg, ez ellen pedig már nem lehet védekezni. A jogos védelem, mint a felelősséget kizáró ok nem állapítható meg.

Adott tehát egy nemzeti ünnep, adott egy központi ünnepség, adott egy kamerákkal végig dokumentált eseménysor, és adott egy budapesti rendőrfőkapitány, aki akkor sem ismer fel egy szabálysértési elkövetési magatartást, ha az erről készült felvételt az orra előtt húsz centivel játssza le a TV.

Félreértés ne essék! Nem akarom az egész Rendőrség munkáját egyben minősíteni és leminősíteni. A rendőrök sokan vannak, többféle feladatot végeznek, és többféle normának kell megfelelniük. Ebben a konkrét ügyben azonban ez a konkrét rendőrfőkapitány konkrétan minősíthetetlenül rosszul szerepelt.

Én pedig a következő március 15.-ei központi megemlékezésre ki fogok menni. És ha lesz ott egy osztályharcban megőszült, a hosszú agitációs-propaganda munkában megfáradt, a fokozódó nemzetközi helyzettől felspanolt nénike, vagy bácsika, aki hangosan kifejezi a nemtetszését, garantáltan nem fogom lecsapni egy hólapáttal.