Péntek délután lezárult az európai parlamenti választáson induló pártok listaállítási eljárása. Nyolc párt és választási koalíció teljesítette a listaállítás feltételét, a húszezer kopogtatócédula összegyűjtését. Önálló listát indít három parlamenti erő: a szocialisták, a szabad demokraták, illetve a csökkentett üzemmódban működő MDF. Közös listát indít a Fidesz és legfontosabb szövetségese, a KDNP. A parlamenten kívüli pártok közül önálló listával indul a Jobbik, a Magyar Kommunista Munkáspárt és az MCF Roma Összefogás; illetve közös listát állít a Humanista Párt és a Lehet Más a Politika.
Fidesz-KDNP
Zökkenőmentesen, csaknem unalmasan zajlott a Fidesz és a kereszténydemokraták közös listaállítása. A jelöléshez szükséges szelvénymennyiséget a legnagyobb ellenzéki formáció röhögve gyűjtötte össze – a beszedett másfélmillió cédulából csuklóból kiválasztva a szükséges mennyiséget. Hagyományosan komoly részvétellel zajlott a május másodikai kampány-nyitó nagygyűlés; a pécsi kétharmados arányú győzelem pedig maga a márványba vésett főnyeremény. Mindez azt bizonyítja, hogy a Fidesz-KDNP mozgósítási képessége és támogatottsága továbbra is töretlen.
Kevésbé szemet-gyönyörködtető a lista összeállítása. Schmitt Pál listavezetése véleményem szerint jó, de nem a legjobb választás. Szájer József és Áder János ismertsége kiemelkedő; Gál Kinga, Surján László, Glattfelder Béla és Járóka Lívia szakmai megítélése pozitív. Az egyetlen komoly kakukk-tojás a listán: Deutsch Tamás. A politikusi megítélése hagy némi kívánni valót maga után; az önkormányzati munkáját jobb elfelejteni; az utolsó hozzá köthető intézkedés a blamált beléptető-rendszerek ügye. Egy közel kétharmados támogatottságú pártban ez nem az a pedigré, ami alkalmassá teszi az embert a közösségi érdekképviseletre.
Minden hiányossága ellenére a Fidesz-KDNP ereje teljében indul neki a júniusi megmértettetésnek. A korábban akut személyzeti és kommunikációs hiányosságokat láthatóan eredményesen kiküszöbölték; szakmai színvonala és politikai kapcsolatai alapján a pártszövetség minden tekintetben alkalmas az eredményes európai parlamenti munkára.
MSZP
Kevésbé heroikus külsőségek között indult be a szocialisták kampánya és listaállítása. Az alaphangot a Monty Pythont alázó össznépi miniszterelnök-kereső vitustánc adta meg; a kampánynyitó ennél csak milliméterekkel sikerült jobban. Bajnai Gordon kormányfősége ugyan nélkülözi a gyurcsányi lendületes blamázsokat, de nem is rendelkezik akkora hajtóerővel – a kampány súlypontja láthatóan visszakerült a párthoz.
A szocialisták listája halványra sikerült. A kezdő trojka Göncz Kinga, Herczog Edit és Gurmai Zita sem politikailag, sem grafikailag nem fest túl meggyőzően. További durva negatívum, hogy az MSZP egy olyan politikusra akarja bízni a szocialista ep-delegáció vezetését, aki pont az érdekérvényesítő képesség teljes hiányáról ismert. A lista többi jelöltje Hegyi Gyulától Kökény Mihányon át Tüttő Katalinig lágy ívben mutatja meg, hogy kik azok a politikusok, akikkel garantáltan fizikai képtelenség egy ütőképes érdekképviseleti csoportot felállítani.
A pécsi vereség sajátos helyzetet teremt az MSZP számára: talán a számukra fog a leginkább belpolitikai témákról szólni a júniusi szavazás. Egyetlen kormányzó pártként őket sújthatja lényegében az összes protest-szavazat; a kormányfőváltáskor megfogalmazott paradigmaváltás láthatóan sikertelen maradt; az ep-választás alig négy héttel követi a pécsi tragédiát. Könnyen előfordulhat, hogy a lejtőn nem lesz megállás.
MDF
Véleményem szerint tisztán a vakszerencsének köszönhető a Magyar Demokrata Fórum listaállítása. Dávid Ibolya pártja lényegében minden csapást átélt, amit egy politikai párt átélhet. A sorozatos belső harcok megtizedelték a párttagságot; Dávid és Herényi politikája, miszerint azonnali hatállyal kivégeznek mindenkit, aki akár csak minimálisan is ellentmondd a pártvezetésnek, lényegében lenullázta a tagság aktivitását. A Dávid-Almássy párharc záróakkordjaként az MDF ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Demokrata Fórum eddig példátlan módon intézményesen is szakított azt anyapárttal és önállósította magát. Ismerve Almássy és csapata HÖOK-os szervezeti és kapcsolatrendszerét nem zárható ki, hogy egy alapos újjászervezést követően ismét szembeszállnak a pártelnökkel.
Az MDF a listaállítási folyamatot sem úszta meg országos botrány nélkül. Alig száradt meg a tinta Boross Péter lemondó nyilatkozatán, a pártelnökség meglehetősen kiábrándító módon hozta a közvélemény tudomására, hogy a várakozásokkal ellentétben nem Olajos Péter kívánja listavezetőként indítani. A tehetséges, és riválisai által is elismert Olajos helyett az MDF új listavezető-jelöltje Bokros Lajos, a Horn-kormány korábbi pénzügyminisztere, a vég nélküli megszorításokra épülő fiskális politika fő magyarországi képviselője. Az Ep-lista harmadik prominens személyisége – Bokros és Dávid Ibolya mellett – Habsburg György lett. A jelöltek megnevezését követően sokan – véleményem szerint okkal – vádolták Dávid Ibolyát azzal, hogy szakítva a Fórum konzervatív hagyományaival, és nem mellesleg az ép ésszel, egy minden belső logikát nélkülöző, adhoc módon összehordott történelmi panoptikummal próbál mandátumot szerezni Strassburgban.
A bulgakovi groteszket idéző triológia harmadik részeként feloszlott a Fórum országgyűlési képviselőcsoportja, a parlamenti patkó hátsó soraiba taszítva ezzel Dávid egyre fogyatkozó csapatát. Néhány napja Herényi Károly vezetésével újra megkezdték a tárgyalásokat a frakció újjáélesztésére, ez a kísérlet azonban a könnyen elbukhat.
Az MDF választási listája nagyban tükrözi a párt skizofrén állapotát. A nevezetes első két helyezett és a nem-tudom-milyen-logika-alapján ötödik helyre ültetett Dávid Ibolya mellett Csapody Miklós és Herényi Károly számít ismert politikusnak. A többi jelölt neve nem mond túl sokat. Ez a helyzet különösen kínos annak a pártnak, amely országgyűlési frakcióját néhány éve még a „tábornokok frakciója” névvel illették, utalva arra, hogy a képviselőcsoport mindegyik tagja országosan ismert, erős politikus.
Mindezek alapján erősen kérdéses, hogy jelen helyzetében, országgyűlési frakció, kipróbált uniós delegáció és kampányoló ifjúsági szervezet hiányában képes lesz az MDF megtartani az uniós jelenlétét.
SZDSZ
Az elmúlt hetekben nyilvánosságra került belső pletykák alapján nem volt teljesen biztos a Szabad Demokraták Szövetségének listaállítása sem. A durva ferencvárosi kudarcot követően a liberálisok stratégiát váltottak, és a kopogtatócédulák direkt gyűjtése helyett levélben kérték támogatóikat a lista támogatására és az ajánlószelvény visszaküldésére.
A liberálisok összeállítása meglehetősen vegyesre sikerült. Pozitív választásnak tekinthető a listavezető Szent-Iványi István, és Béki Gabriella. A teljes bukást vetíti elő Demszky Gábor, Léderer András, vagy Gusztos Péter. Náluk talán már csak Horváth Ágnes, vagy Kóka János lenne nagyobb öngól.
Habár a liberálisok turáni átka, a Kóka és a Fodor-frakciók közötti ellentét sokadik kirobbanása ezúttal elmaradt, a szabad demokraták botrány-ügyben hozták a formájukat. Ha a liberális kampánycsapat célja az volt az árpád-sávos kampánnyal, hogy a többségi társadalom sokadszorra is jól berágjon az eszdéeszre, akkor ez sikerült. Más kérdés, hogy a szavazatok terén ez az eredmény miben fog megnyilvánulni. Véleményem szerint ugyanis igencsak abszurd, hogy egy, az egyetemes emberi jogokra, köztük a szuverén személy tiszteletére specializálódott párt az, amelyik Lombroso-i módszerrel, majdhogynem faji alapon tipizálja az ellenség szavazóit. Ha a párbajra hívott Jobbik elveszti az eszét (erre talán van némi esély), és hasonló módon reagál, akkor az EP-kampány rövid úton elmerülhet a homofóbia, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és úgy egyébként az univerzális embergyűlölet mocskába.
Köszönjük, SZDSZ!
Jobbik
Köszönhetően a Jobbik és a kuruc.info-n kívüli média közötti lángoló szerelemnek, a „legmagyarabb” párt kampányáról eddig nem sok minden került nyilvánosságra (tartok tőle, ezzel nem vesztettünk sokat). A lista egyetlen ismert szereplője a listavezető Morvai Krisztina; az obszcén szennylapokat nem olvasó közönség számára a párt nem folytatott érzékelhető kampányt.
Mindezidáig nem ismert, hogy a Jobbik a hiperintenzív EU-ellenességét és hasonlóan érzelmes Oroszország-barátságát hogyan képzeli összeegyeztetni az uniós képviselettel; illetve, hogy létezik-e egyáltalán olyan képviselőcsoport, aki boldogan befogadná a Jobbik delegációját.
LMP-HP
Közös listát állított a februárban párttá alakuló Lehet Más a Politika mozgalom, és a régebbi játékosnak számító, korábban lényegében ismeretlen, de a ferencvárosi időközi választásokon relatíve kiváló eredményt elérő Humanista Párt. A két párt kampánya a lista első három jelöltjére, Szabó Tímeára, Ivády Gáborra és Várady Tiborra koncentrál. A kezdő trió összeállítása kivételesen jól sikerült: a jelöltek személyes kvalitása és szakmai tevékenysége jól illeszkedik a szövetség profiljába, egyben eredményesen ki is egészítik egymást. A közigazgatási tapasztalat hiányának kritikáját Ivády Gábor eredményesen védheti ki. Szintén pozitívnak mondható az eddigi kampány is; bár meglepőnek tartom, hogy a tapasztaltabb Humanista Párt mintha háttérbe szorulna az újszülött LMP mögött.
A zöldek kampányának eddigi egyetlen, egyben ordító hibája Daniel Cohn-Bendit meghívása volt. A korábbi ’68-as „forradalmár” tökéletesen jelképezi azt a bepenészedett, deformálódott régi liberalizmust, amelynek magyarországi képviselőjétől, az SZDSZ-től az LMP-HP eddig eredményesen különböztette meg magát.
MKMP
Váratlan eseménynek bizonyult a thürmeri Magyar Kommunista Munkáspárt listaállítása. A rendszerváltás óta – a szó szoros értelmében – kihalófélben lévő Munkáspárt időközben osztódáson ment keresztül. Támogatottságuk 2006-ban nem érte el az 1%-ot, amivel elvesztették a jogosultságukat az állami támogatásra.
MCF Roma Összefogás
Lényegében semmit nem tudni az MCF Roma Összefogás céljairól és kampányáról. Az ajánlószelvény-gyűjtés kezdetekor megfogalmazottak szerint céljuknak tekintik egyrészt a magyar cigányság intézményes képviseletét, másrészt a magyar szélsőjobb bejutásának megakadályozását. Hálából Novák Előd megfellebbezte a listaállítást jóváhagyó határozatot.
A lista jórészt kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen személyiségekből áll; vélelmezett értékéből hatalmasat von le, hogy a tizenegyedik helyre Kolompár Orbánt sikerült telepíteni.
Kilátások
A mandátumszerzésre reális esélye a legtöbb felmérés szerint három pártnak van: a Fidesz-KDNP-nek, a szocialistáknak és a Jobbiknak. A Forsense április 27.-ei felmérése szerint a huszonkét magyar mandátumból tizenötöt a Fidesz-KDNP, hatot az MSZP, egyet a Jobbik nyerhet el. Ezt a korábbi eredményt érdemben befolyásolhatja a pécsi polgármester-választás eredménye a Fidesz és a Jobbik javára, az MSZP kárára.
A várakozások szerint a Fidesz akkor teljesít jól, ha megközelítőleg megismétli a pécsi eredményeket, ezzel együtt egy rosszabb eredmény sem okozhat problémákat. Az MSZP számára a tagság jelenlegi állapotában bármilyen gyenge szereplés tragikus kimenetelű lehet. A Jobbik számára már egyetlen mandátum is abszolút győzelem lenne.
Külön tényező az ep-választások során, hogy ilyenkor a szavazók hajlamosak a másodlagos preferenciájuk szerint szavazni. Ez két pártnak kedvezhet: a Jobbiknak és az LMP-HP-nek. A Jobbiknak jelenleg megvan az esélye, hogy elhódítson néhány türelmetlen fideszes szavazatot; ezt azonban éles helyzetben, országgyűlési választáson valószínűleg nem fogja megismételni. Az LMP-HP hatalmas előnye, hogy jelenleg a legkevésbé elutasított, másodlagos preferenciaként a leginkább elfogadott formáció. Listaállítása vízválasztó; eredménnyel hódíthat el szocialista és liberális szavazókat, és jó eséllyel meg is tarthatja őket.
Utolsó hozzászólások