Erre a kérdésre általában a legnagyobb hallgatás, és hümmögő "semmit" vagy "belenyugodni" a hivatalos válasz, már ha valaki válaszra is méltat... Szerintem viszont van válasz, erre is!
1. A többségében magyarlakta területeket segítenie kéne az anyaországnak minden eszközzel, de legfőképpen az Európai Unióban, hogy akaratuk esetén az autonómiát megkaphassák. Ha ezt nem kívánnák, vagy nem tartanák szükségesnek, akkor a minél szélesebb körű nyelvhasználatot, oktatást kéne elősegíteni, nem utolsó sorban jelentős anyagi támogatással a tankönyvek és egyéb matériák nyomtatásához, valamit az anyaországi iskolákkal, településekkel való testvér-kapcsolatok aktívabbá tételére.
2. Követelni a csehországi, de főleg a szlovákiai törvényhozásban, hogy azonnal helyezzék hatályon kívül a Benes-dekrétumokat, és tartsák be a nemzetközi kisebbségvédelmi megállapodásokat. Égetően szükséges majdnem minden szomszédos országnál elérnünk, hogy a magyarság másodosztályú állampolgárságát felszámolják, és őket megilletően, egyenjogú polgárként kezeljék őket.
3. Szigorú, határozott diplomáciai, gazdasági lépéseket tenni a magyarveréseket tartósan meg nem akadályozó, hallgatólagosan támogató kormányok, országok ellen.
4. Június 4-e nemzeti gyásznappá tétele, országos megemlékezésekkel. A trianoni katasztrófa és hatásainak behatóbb ismertetése az iskolákban, emlékműsorok tartásának kötelezővé tevése (az október 23-i és március 15-i iskolai műsorok mintájára). Mindezek közben ügyelni a szélsőséges megközelítések hasonlóan szigorú ellenőrzésére, megakadályozására. Ez a nap a nemzet lelkiismeretének szólna, a múlt feldolgozásának egyetlen lehetőségeként, és nem a környező népek gyűlöletének! (Ne süllyedjünk a szintjükre...)
Utolsó hozzászólások