Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem lesz képes kitörni abból a zuhanórepülésből, amibe a katasztrofális EP-választási eredmény után került a párt. A liberálisok belső frakciói között az érdemi konszenzus láthatóan véget ért Fodor Gábor pártelnök eltávolításával; egyéb releváns intézkedésre az elmúlt három hétben nem került sor.
Okoska tündöklése és bukása
A jelek szerint a szabad madarak válságának elsődlegesen az a felismerés az oka, miszerint az eddig „Isten kegyelméből” örökös parlamenti pártnak, tévedhetetlen orákulumnak és megkerülhetetlen intellektuális tényezőnek tartott politikai formációról kiderült, hogy mindössze hatvanezer szavazó támogatását élvezi. A pártvezetés eddig – saját magát is beleértve – mindenkivel elhitette, hogy a politikájuk üdvös az ország számára; az ellenük tiltakozó egyre nagyobb tömegeket meg legfeljebb a bőgatyás provincializmus, vagy a gaz Fidesz aknamunkája vezérli.
Az inga most átbillent; a támogatottságuk kritikus szint alá csökkent. És mivel a liberálisok politikáját az elmúlt két ciklusban a totális önfejűség és a társadalmi visszacsatolások teljes ignorálása jellemezte, erősen kétséges, hogy egy esetleges világnézeti nyitással bárkit is meg tudnak nyerni. Persze a világnézeti nyitásig előbb el kellene jutni. Erre viszont jelenleg semmi nem mutat.
Retkes 4 president!
A liberálisok legszembetűnőbb válságjelensége a hivatalos pártelnök-jelölt kiválasztásában érhető tetten. A budapesti választmány ugyanis Demszky Gábor hívét, Retkes Attilát jelölte a pártelnöki pozícióra. Ez pedig egy teljesen új helyzet. A rendszerváltó hagyományaira büszke SZDSZ elnöki pozíciójáért eddig csak a legkiemelkedőbb hatalmasságok versenghettek; az elnökválasztás mind külsőségeiben, mind politikai vonatkozásait tekintve a párt kiemelt eseményének számított. Most néma csönd és hullaszag: a párt budapesti választmánya a III. kerületi szervezet betonbunkerében elnöknek jelölt egy nóném valakit, aki számára fizikai képtelenség lesz a pártszervezet összerántása – az országgyűlési választásokra való felkészülésről nem is beszélve.
Természetesen elő lehet szedni Eörsi Mátyás koncepcióját, hogy a választási kudarcért az eddigi első vonal a felelős, mindenki lépjen hátra, és jöjjenek azok, akik nem sározódtak be. Ennél azonban sokkal hihetőbb az a forgatókönyv, hogy a szadesz prominensei számára a jelen helyzetben már egyáltalán nem olyan csábító az elnöki íróasztal. Sokkal kifizetődőbb, ha egy könnyen manipulálható balek áll a kamerák előtt; és ha tényleg beüt a mennykő, akkor ő viseli a felelősséget, a szürke eminenciások pedig feltűnés nélkül elhagyhatják a pártszékházat a hátsó kijáraton.
K.O.-ka
A szabad demokraták láthatóan szeretnek nagyban játszani – ha történetesen a párt belső válságáról van szó, akkor is. A teljesség kedvéért az általános vezetési válságot tovább mélyíti, hogy újra aktiválta magát a Kóka-szárny, ami ezúttal Demszky Gábor híveivel került szembe.
A mozgalmas belső csatározásokat már önmagában Kóka János személye is biztosíthatja. Fodor Gábor pártelnök levonta a végső politikai következtetést és bejelentette távozását. Ezzel szemben Kóka János frakcióvezető továbbra is él és vigyorog – a távozás gondolata láthatóan az utolsó, ami az eszébe jutna. Teszi ezt úgy, hogy Fodor elnökké választása óta hol nyíltan, hol valamivel kevésbé nyíltan, de végig szabotálta régi riválisa politikáját; a választási kudarcban tehát az ő bűnei is vastagon benne vannak.
A személyközi ellentételen túl a szombati országos tanácsi ülésen a belső frakciók is összecsaptak. Miután Boruzs András fővárosi elnök felvetette, hogy a frakcióvezetőt is el kellene távolítani pozíciójából, Kóka János hívei egyszerűen otthagyták az ülést, ami így határozatképtelenné vált. Egy belső döntéshozatali fórum működésképtelenné tétele pedig derékszögben metszi azt a képet, amit a tüchtig, európai értelemben vett liberálisok eddig kialakítottak magukról. A nagy szecessziót követően Kóka János hívei egy közeli étteremben tartottak egy brainstormingot, míg az ülésteremben maradó Demszky-párti küldöttek egy rögtönzött szimpátiaszavazáson – immár tét nélkül – megvonták Kókától a bizalmat.
Mivel pedig a pártelnök-jelölt Demszky körébe tartozik, a frakcióvezetői poszt várhatóan Kókánál marad, a frontok meg továbbra is változatlanok; nagy valószínűséggel előre borítékolható, hogy a szabad demokraták belső stabilitása a közeljövőben sem fog helyreállni.
Legfeljebb a választások után. Akkor meg már tök mindegy…
Utolsó hozzászólások