A mai magyar valóság már sok érdekes dolgot produkált, most egyet különösen kiemelnék: a fogyasztó-barát politikát.

Persze az első jéghideg verejtékcsepp földet érése után felébredhetünk, nem arról van szó, hogy politikusaink összetörik magukat, hogy minél jobban a választók kedvében járva "dolgozzanak"... Csupán annyit: fura módon nem az jellemző, hogy egyes pártok, politikusok egyfajta erős politikai vonalat képviselnének, hanem igazítják ahhoz, hogy mi a kereslet.

Persze, rögtön mondhatnánk, hogy ezt hívják populizmusnak, és korántsem olyan nagy újdonság, mivel a XXI. századi demokráciák elmaradhatatlan velejárója. De: ennek magyar megfelelője tud kellőképpen mókás lenni.

Most, hogy nyilvánvalóan befellegzett a "liberális" (gyakorlatilag az emberek hülyeségeire, beteges vágyaira építő) pártnak, az SzDSz-nek, hatalmas űr nyílik a klasszikus politikai tabellán. A magukat liberálisnak gondoló, (bár toleranciából csak a maguk javára jól vizsgázó) főleg fővárosi szavazók most bizony bajban lehetnek, miután nem találnak olyat, aki tovább vinné régi kedvenceik, a korszakalkotó jómadarak, Demszky, Gusztos, Magyar, Kóka és a többiek fenomén szárnyalását.

Lehet, hogy most sokakban felmerül az LMP-HP lehetőség, de azt már az EP-választáson is láttuk, ahol az emberek hajlamosabbak voltak a másodlagos preferenciáikra szavazni, hogy ott sem voltak képesek eredményt elérni. Így tehát valós űr keletkezik a magyar politika kénköves egén.

Jöttek is a megoldási javaslatok, hallani lehet, ahogy surrognak a fogaskerekek odafönn: a hetekben már több finomság is napvilágra került, többek között egy nemzeti, konzervatív, liberális párt ötlete is. Ez az igazi magyar politika: mint a szakácskönyv. Nézzük csak, mire is lenne szükség: legyen liberális, mert az most eltűnik, de legyen nemzeti is, mert az a nyerő most, na meg mivel liberálisból sincs már 200001, ezért legyen konzervatív is. Szép.

Csakhogy: elkéstek. Ezt a fantasztikus ötletet már magáévá tette a Fidesz. Összetétel: 45% nemzeti, 40% konzervatív, 15% liberális. Nyerő ez a felvágott. Úgyhogy ugyanez a főzet már nem hoz babért másnak. Persze a Fidesz sem pont innen indult, de mégis sikerrel kikísérletezte a formulát. Aki pedig nem tanul, és a sok bűne mellett (hozzá nem értés, gátlástalan, enyves kéz, hazudozás, stb...), az bizony most nagyon csúnyán jár: a kormánypárt(ok).

Az MSzP-ben mostanában eshetett le a véres valóság: "Gyerekek, itt bizony akkora a baj, hogy el se tudjuk képzelni!". És a léket kapott óceánjárón most elkezdenek verekedni, hogy a maradék fémkupac kié legyen, ahelyett, hogy együtt befoltoznák valahogy, hogy ne süllyedjen el a hajó. Ha képesek átalakulni, a Kádárt a szívükön melengető nyugdíjasokon, és közgázos egyetemistákon kívül mást is megszólítani, talán marad még némi reményük. Persze most nem nagyon akad olyan, aki oroszlánkönnyeket hullajtana értük, megérdemelten.

Mellettük süllyed az SzDSz ladikja, ahol már olyannyira rossz a helyzet, hogy még Gusztos se vállalná el a vezetést!!! Ez valódi mélység.

Tehát! Kedves, adófizetők vérén élő pióca-politikusaink: tessék gyorsan maszkot váltani, és szélesebben mosolyogni, ehhez úgyis értenek. (Épp 20 éve volt a premier-előadás úgyis...)