Várhatóan szervezett formát nyer a Magyar Demokrata Fórumból kiutasított, kizárt, kiutált és rituálisan kiátkozott képviselők és politikusok tárgyalás-sorozata. A három héttel ezelőtt tartott első, tájékozódó gyűlést követően a (lélekben is) MDF-es politikusok tizenkét pontban foglalják össze politikai hitvallásukat – reményeim szerint az újrakezdés céljával.
Életjelek
A hosszú évek óta tartó zombi-állapotot követően – Dávid Ibolya és Herényi Károly eredményes tagság-írtó tevékenységét kivéve – ez az első érzékelhető életjel az atomizált MDF-es közösség részéről. A régi, évek óta tartó egyensúly, amely alapján a pártelnök zsarnoki ténykedését csendben tűrők mindig többen voltak, mint az éppen aktuálisan kizártak köre, most átfordult. Az egyeztetésen részt vevők ugyanis – az Almássy Kornél vezette IDF-esek, Hock Zoltán, Pettkó András, Porkoláb Mátyás, több más volt és jelenlegi önkormányzati és parlamenti képviselő – már igen jelentős politikai erőt képviselnek. Amennyiben konszenzus jön létre a jelenleg még formálisan egymástól független, adott esetben személyi ellentétekkel terhelt szereplők között, az már kellő emberi és politikai erőforrást biztosíthat az újrakezdéshez.
Az MDF morális ethosza
Egy esetleges újjászületésre mind politikai, mind morális szempontok szerint megvan az igény. A Magyar Demokrata Fórum, a valamikori rendszerváltó párt – az elsőrendszerváltó párt – Antall József miniszterelnök vezetésével elévülhetetlen érdemeket szerzett a legújabb kori magyar demokrácia első éveiben. Első korszakában az MDF nemcsak nagypárti, néppárti jellegével tűnt ki a többi magyar politikai formáció közül; egykoron ugyanazt a morális-közösségi gyűjtőlencse-szerepet testesítette meg a jobboldalon, amit ma a Fidesz testesít meg.
Természetesen nem lehet szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a most összeállni készülő politikusok korántsem azok a feddhetetlen erkölcsű államférfiak, akik –többségében – az MDF első időszakát jellemezték. Ugyanis Dávid Ibolya soha nem darálhatta volna le az eredeti tagságot, ha ezek az urak rövidtávú és meglehetősen kétes politikai előnyök megszerzése végett nem kötnek ad-hoc koalíciókat az elnök asszonnyal az éppen aktuális ellenfelük eltávolítására. Erről vélhetőleg Lezsák Sándor órákat tudna mesélni.
A KDNP példája
Az eredeti, antalli MDF újjáélesztésére – még ha maga a hivatalos pártszervezet el is süllyed Dávidékkal – minden esély megvan; ugyanúgy, ahogy a KDNP is visszatért a „sötét oldalról”. Az IDF – legalábbis kezdetben – alkalmas a szervezeti háttér biztosítására, az elsődleges politikai irányelvek körvonalazása már megkezdődött, a leendő pártelit tagjai között alapszinten már működik az együttműködés (és remélhetőleg nem is fogják egymás torkát átharapni), a Bokros-fétisiszta-álneokon fordulattal elégedetlen tagság nagy része pedig jó eséllyel átcsábítható.
Egy revideált MDF pedig – még ha más néven működik is – a jelenlegi, jelentősen átalakult belpolitikai paradigmában is megtalálhatja a helyét. Egy néppárti Fidesz, egy koherens kereszténydemokrata politikát folytató KDNP, és a kurucnáci ballasztjától megtisztított Jobbik mellett egy centrista konzervatív politikájú MDF több ciklus erejéig biztosíthatja a jobboldali dominanciát a magyar belpolitikában.
Forrás: mandiner.hu (http://mandiner.hu/cikk/egyutt_a_volt_mdf-esek)
Utolsó hozzászólások