Kis hazánkban nemes hagyománya van a szakértői létnek. Nálunk nem csak Deutsch Tamás és Draskovics Tibor lehet szakértő, hanem bizony mind a 10(15)milliónyian. Ez alól természetesen én sem vagyok kivétel, úgyhogy most felcsapok tiszteletbeli cucilógusnak!

  A 0. rész nem konkrétan a romákkal fog foglalkozni, hanem a magyarokat vesézi ki. Nem lesz szó javaslatom cigányságot érintő részleteivel, azok következményeivel.
Ez a poszt önmagában nem a cigányok, hanem a magyarok integrációját(, saját magunkhoz) lehetőségét kutatja. Mindezt azért teszem, mert a(z erős) magyar társadalom létrejötte szükséges előfeltétele annak, hogy a cigányságot legyen hova integrálni.

 Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy kb 85%-os többségben vagyunk csonka országunkban. Mégis ki más felelne az országban folyó eseményekért, mint a többség, mi magyarok? Tetszik, nem tetszik a többség felel a kisebbségért. (Kivéve Orbán Viktort! Ő kisebbségben is mindenért felel. )

El lehet ismerni, hogy a cigányok bizony miattunk is ilyenek. Valóban nem megfelelő a magyar ugar, arra, hogy itt egy normális cigány társadalom kialakulhasson.

Nézzük hát fel ennek az okait!
 

1) Trianon:

Trianon nem pusztán anyagi és emberveszteséget jelentett, hanem a magyar hegemónia megszűnését a Kárpát-medencében. Vele veszett önérzetünk, büszkeségünk 2/3ada is.

Különösen fájó, hogy nem egyszerűen az etnikai alapú revíziót nem sikerült elérni, de ma már ott vagyunk, hogy az eredeti békeszerződéssel is boldogok lennénk. ( pl: autonómia) Elmondhatjuk, hogy tökéletes kudarcot szenvedtünk és szenvedünk a mai napig. És ennek bizony súlyos morális következményei vannak. Nem hisszük el, hogy képesek vagyunk megvédeni a hazánkat és/vagy csonka országunkat és/vagy nemzetünket. Kiszolgáltatva érzi magát a magyar, gyengének és legyőzöttnek.

A nemzethalál gondolata bizony egyre aktuálisabb, egyszerűen azért mert nem érezzük, hogy tehetünk ellene valamit. Olyanok vagyunk mint egy HIV-fertőzött, aki tudja, hogy egy egyszerű nátha is akármikor megölheti.

Ennek természetes következménye a kisebbséggel szembeni fokozódó bizalmatlanság. A tolerancia csakis erős és magabiztos társadalom ismérve lehet.
 

2) Holokauszt:

Elsősorban a zsidó holokauszt. Már 1918ban is kiderült, hogy a zsidók nagy része bizony nem érzi biztonságban magát a Magyar Királyság berkein belül. A nemzetekre, erős társadalomra veszélyforrásként tekint, aminek ő nem tagja, amit minél előbb, és minél radikálisabban szét kell zúzni.

Ennek első jelentősebb kísérlete 18-19ben történt, azonban ez nem hozta meg a várt eredményt. „Szabadság, egyenlőség, testvériség” helyett az ország 2/3ának elvesztését eredményezte, az ismert következményekkel...

Ezután (, de nem feltétlenül emiatt) jött a népirtás, amely visszaigazolta a zsidók félelmeit, akik ezek után már hallani sem akartak büszke, erős, szuverén nemzetről, hiszen ezek a célkitűzések számukra összekapcsolódtak a megsemmisüléssel. (Noha a valóságban ez lett volna az egyetlen lehetséges módja a holokauszt megelőzésének.)

A magyarok kisebbségi komplexusa és a zsidók halálfélelme azóta is remekül megvannak egymás mellett, és egymás testéből lakmározva híznak egyre nagyobbra és nagyobbra...

3) Szovjet megszállás, kommunizálás:

A magyar 45 előtt nem volt csonka társadalom. Volt vezető rétege, volt a térséghez képest akár erősnek is mondható középrétege, na meg persze szegények, egy jó nagy rakással. Megvolt az egyértelmű hierarchia, ami mindig is jellemző volt a magyar társadalomra, egyértelmű volt ki, kiért felelős. Ha meglehetősen szellőset, de akkor is társadalmat alkottunk.

Ezt a szovjetek, és magyarországi csatlósaik felszámolták. A föld alá nyomták a társadalom azon csoportját, akik képesek voltak túllátni, a mindennapok kihívásain, tudtak közép- és hosszútávra is tervezni, továbbá leginkább mentesek voltak a komplexusoktól. (Egy zsellérhez, cselédhez, prolihoz viszonyítva legalábbis mindenképpen.)
Megszüntették a régi hierarchiát, erkölcsöt, helyébe a Pártot ültették.

Elpusztították a nemzet legtermékenyebb, legegészségesebb részét. És mivel Kádár látta, hogy csak egy szétvert, gyönge, egymással marakodó magyar „társadalmon” tud uralkodni, ezt az állapotot konzerválta a kommunista rezsim.

Eltűntek a magyar közéletből az igazán nagy jellemek. Maradtak a marakodó kis és középszerű törtetők.

Manapság Hiller István a szakértő és nem Klebelsberg Kuno, Bokros Lajos jelenti az ajróper konzervativizmust és nem Bethlen István. József Attila helyett is be kell érnünk egy Konrád Györggyel.

Megvannak az okok, a diagnózis egyértelmű:

Súlyos beteg a nemzet, az életéért küzd. Ebben az állapotában egyszerűen képtelen megküzdeni olyan nehézségű problémával mint a cigánykérdés. Ha valaki mégis neki akar fogni, a megoldás kidolgozásának, annak mindenképpen a magyarkérdéssel kell kezdenie a dolgot, különben beszakad az egész kóceráj.
 

Ott áll a magyar, a kiszolgáltatott préda, és nem segít neki az állam, az elit, amely az előbbi szétrablásával, illetve a felelősségre vonás kikerülésével van elfoglalva, nem segít az értelmiség, amely 60 éves szélmalomharcából még mindig nem lát ki, nem segít a nem létező városi vagy a szétvert falusi közössé, és végül nem segít az agyongyötört család, és a barátok sem.

Ennek következtében mára odáig jutottunk, hogy a lakosság döntő többsége xenofób; még pirézt sem kíván a szomszédba, nemhogy cigányt. Egy magyar szülő inkább 30 kilométerrel távolabbi iskolába viszi a gyereket, csak nehogy cigány legyen a padtársa. Egy vállalkozó még feleannyiért sem alkalmaz cigányt, mert egyszerűen nem éri meg neki a kockázat, és a nyugtalan éjszakák. A sorozatgyilkossággal kapcsolatban is sokan csak annyit mondtak: „kevés”.

De mégis ki csodálkozhat ezen amikor ilyeneket lehet olvasni: http://agymosott.blog.hu/2009/09/21/messzebb_mint_gondolnad#comments

Mindenki túlélésre játszik, nem tud odafigyelni a másikra.
 

A 0. lépés a magyarok biztonságérzetének helyreállítása, BÁRMI ÁRON!

Itt nem elsősorban serény törvényalkotásra gondolok. (Bár azt hiszem, a Loydi-eset, illetve a kesznyéteni „uborkás” eset jól mutatja, hogy itt is borzasztó nagy hiányosságok vannak. A lopás 20000 forintos értékhatára is tragikomikus. )

Hiszen akkor sem működik a rendszer, ha vannak megfelelő törvények.

Láthattuk, hogyha a rendőrség akar, akkor tud viselkedni középkori rablóbandaként is. 2006 Okt 23án egyedül az asszonyok tömeges megerőszakolása és a vérivás hiányzott a repertoárból. De ennek ellenére a bűnözőkkel szemben mégis tehetetlenek. Egyszer azért mert a rendőrök a bűnözőktől félnek, (és akkor az egyszeri állampolgár mit csináljon? ) máskor azért mert a faj- jogvédőktől félnek. (És biztos van számtalan olyan eset, ahol a szerencsétlen kiscigányt veszik elő és rajta kompenzálnak.)

Hanem elsősorban a politikai szándékra, akaratra.

Azt kell, hogy mondjam, jelenleg a Jobbikon kívül nincs olyan párt, amelyik tényleg FELTÉTEL NÉLKÜL kiállna a cigányok által terrorizáltak mögött. Akkor is ha ezért Nyugaton vagy a baloldalon bántják.

A magyaroknak érezniük kell, hogy van valaki mögöttük, hogy nincsenek egyedül. Hogyha érzi az ember, hogy van segítség, akkor már kevésbé bezárkózó, már el tudja hinni, hogy az idegen nem csak rossz lehet. És kész értékelni a gesztusokat is.

Sok nagyon okos ember elmondta már a szalonokban, hogy érti ő miért jött létre a Magyar Gárda, de ez rossz megoldás. Ezek ugyanazok az okos emberek, akik eddig 20 éven keresztül nem szóltak semmit. Balaton-felvidéken és Budán nincsenek cigányok, úgyhogy inkább nem mocskolták be a kezüket.

Az én véleményem az, hogy a Gárda a lehető legjobb megoldás, amit kitalálni lehetett. (Az persze rossz, hogy pont a Jobbik csinálta meg, de ha egyszer másnak derogált, akkor mit lehet tenni?) Ugyanis az MG nem más mint erőszakmentes, de határozott kiállás a sajátjaink mellett. Pontosan azt a morális támaszt adja meg, amit eddig senki nem volt hajlandó megadni a kiszolgáltatott embereknek.

Nem véletlen, hogy noha elvileg a Gárda a legnáczyfaschisztább szervezet az egész világon, akik naponta minimum 5 és fél órát gyűlölködnek, és szinten tartás végett elalvás előtt közösen félelmet keltenek, mostanában éppen egy cigánycsaládot menekítettek ki Galgagyörkön, deviáns „társaik” elől. 

Hogyan történhetett ez meg? A válasz világos:a gárdisták már nem félnek. (Hogy is mondta Bibó a demokratákkal?) Megtehetik, hogy segítenek egy cigánycsaládon, mert tudják, hogy erősek, nem kell minden pillanatban puszta egzisztenciájukért, életükért aggódniuk.

Én ezt látom jó megoldásnak. És lehet velem egyet nem érteni, de azt hiszem azt mindenkinek el kell ismernie, hogy ez a létező legjobb megoldás. (Hiszen más versenyző egyelőre nincs.)

! FIGYELEM !
A bejegyzésben szerepeltek bizonyos népek (úgy mint magyar, cigány, zsidó). Itt természetesen e közösségek minden tagjára vonatkoznak állításaim, kivétel nincs. E homogén közösségek diszjunkt osztályokat alkotnak, köztük átjárás nincs. Az osztály reprezentáns eleme következmények nélkül kicserélhető, az osztály egy tetszőleges másik elemére.)