Egy büntetőperben az igazságszolgáltatás a vád, a védelem és a pártatlan bírói döntés szintézise.
Egy, legfeljebb két héten belül jogerős, másodfokú ítélet várható az olaszliszkai elkövetők büntetőperében. Az ilyen bestiális kegyetlenségű bűnügyekben sokadik témaként ugyan, de mindig előkerül egy téma: a védőügyvéd és a védelem morális megítélése.
Büntetőperben minden vádlottnak joga van arra, hogy védelmét jogi képviselő lássa el. Az ügyvéd pedig – bizonyos határokon belül – mindent megtesz a védence érdekében. Komoly kérdés azonban, hogy a társadalmi közeg, az áldozat és környezete, vagy akár a védőügyvéd maga hogyan tudja feldolgozni ezt a szituációt. Amikor az ügyvéd a védence ártatlanságát hangoztatja, holott az már bevallotta, hogy bűnös. Amikor egy tanúvallomás vagy tárgyi bizonyíték valódiságát vonja kétségbe, holott maga is tudja, hogy az valódi. Amikor egy bűncselekmény elkövetését vonja kétségbe, holott maga is tudja, hogy elkövették. Amikor védence felmentését kéri, holott maga is tudja, hogy a rohadéknak a börtönben a helye.
Egy ügyvédnek – ha történetesen nem egy erkölcsi hulla, és felfogja ezt a morális dilemmát – tényleg mindent el kell követnie a védence érdekében, még ha a napnál is világosabb, hogy az bűnös? A válasz szerintem: igen. Egy büntetőperben az igazságszolgáltatás a vád, a védelem és a pártatlan bírói döntés szintézise. Mindháromra szükség van, hogy az igazság és a jog uralma érvényre jusson. A védelem joga a legalattomosabb gyilkost is megilleti.
Mindettől függetlenül remélem, hogy elítélik az elkövetőket, és a börtöncellában akkora tranzitforgalom lesz a seggükben, mint a Heathrow-n egy átlagos szerda délután!
Utolsó hozzászólások