Az elveszett emeszpés cigány szavazatok nyomában
2009 elején egy paradigmaváltási folyamat vette kezdetét a magyar belpolitikában, amely a tavaszi EP-választás eredményeiben mutatkozott be, és vélhetően az idei országgyűlési választásokig teljesen átrendezi a magyar belpolitikai térképet. Ez egy elfogadott tétel a politikai elemzésekben. Az átrendeződés a legerőteljesebben a politikai baloldal térfelén megy végbe, és fokozottan – negatívan – érinti az MSZP szavazóbázisát. Ez is egy elfogadott tétel a politikai elemzésekben. A cigánysággal kapcsolatos fokozódó feszültségek minden bizonnyal új törésvonalakat és platformokat hoznak létre a politikai mezőben. (…) (…) (…) És itt véget is érnek az előrejelzések és a találgatások.
„… ha szocialista aktivista maga is érintett a cigány-magyar ellentétekben, és tisztán látja, hogy a pártja ennek megoldása érdekében nem tesz semmit, akkor garantáltan nem megy ki a cigányok közé.”
Az elmúlt öt választás tapasztalatai alapján elmondható (vagy eddig legalábbis az volt), hogy a szocialisták ötven körüli báziskörzetének jelentős része az északkeleti iparvidékeken van. Ezekben a körzetekben jelentősebb arányban élnek cigányok, akik hagyományosan a szocialista szavazótábort erősítik – meggyőződésből, pénzért vagy konzervért, momentán lényegtelen. Ezekben a körzetekben tehát az MSZP normálisnak nevezhető szavazatszerző aktivitásának elengedhetetlen feltétele, hogy a helyi pártszervezetek – feltételezhetően magyar – aktivistái lemenjenek a cigány körzetekbe, és szavazásra mozgósítsák a cigány szavazókat.
Eddig ez működött. Azonban: az elmúlt öt választás paradigmájához képest az azóta eltelt időben olyan etnikai kötődésű konfliktusszituációk alakultak ki, amik átírhatják ezt az egyenletet. Talán felesleges belemenni a vitába, hogy tényszerűen, a statisztikai számok alapján növekedett-e a bűncselekmények elkövetésének a mértéke – az teljesen biztos, hogy a társadalom biztonság-érzete drámaian romlott. Semmi másból nem kell kiindulni, mint az érintett körzetekben a Jobbik EP-s eredményéből: rommá verték a „hazai pályán” játszó szocialistákat, néhol beelőzték a Fideszt is. Márpedig a Jobbik politikai programját elsődlegesen a rendészeti-rendvédelmi kérdések uralják. A mozgósítást végző aktivisták pedig maguk is ezekben a körzetekben élnek. És itt ragadható meg ennek az átrendeződésnek a kulcsmondata: ha szocialista aktivista maga is érintett a cigány-magyar ellentétekben, és tisztán látja, hogy a pártja ennek megoldása érdekében nem tesz semmit, akkor garantáltan nem megy ki a cigányok közé.
Összességében jó eséllyel megállapítható, hogy ez az átrendeződés felmérhetetlen veszteséget okozhat a szocialistáknak, két okból is. Egyrészt: a cigány közösségekben nem lesz mozgósítás az MSZP javára, ezek a szavazatok a szocialisták számára elvesznek. Másrészt: ha a helyi aktivisták már lélekben eljutnak oda, hogy megtagadják saját (eddigi) pártjuk támogatását, akkor innen számítva már csak egy kis lépés átlépni annak a pártnak a táborába, aki – legalábbis szóban – foglalkozik a cigány-magyar ellentétekkel. A veszteség tehát kettős: elvesztik az egyébként passzív cigány választóikat, és elvesztik a helyben aktív helyi bázisaikat, amelyek más párt számára hozhatnak szavazatokat.
A pártközpont pedig láthatóan nem vesz tudomást erről a jelenségről.
Utolsó hozzászólások