Sólyom László köztársasági elnöknek az országgyűlési választás két fordulójának kitűzéséről szóló döntése már a kampány rajtvonalánál érte a politikai pártokat – egy kivételével. A Lehet Más a Politika ugyanis látszólag úgy döntött, hogy átaludja a választásokat. Így viszont komoly esély van rá, hogy a magyar politika újszülöttjét elviszi a kései bölcsőhalál.
Az elmúlt egy hónap belpolitikai eseménysorában három olyan ügy is volt, ami kiváló felszólalási és szereplési lehetőséget biztosított volna az LMP-nek – de vagy nem reagáltak, vagy reakciójuk nem érte el a közvélemény ingerküszöbét. Az első esemény, a hatnapos BKV-sztrájk már önmagában is három aspektusból kínálta magát: az elempések ökopártként felhívhatták volna a figyelmet a belváros környezett-terhelésére, urbánus pártként a városi közlekedés szerkezet hibáira, paradigmaváltó pártként pedig a fővárosi polelit tehetetlenségére és tehetségtelenségére. Egy hétig minden utcasarkon tévéstáb állt, mégsem láttam egyetlen aktivistát sem.
A második esemény, az MDF és az SZDSZ bizarr párzási rituáléja lényegében az LMP orra előtt ment végbe – az úgynevezett „Demokratikus Centrum” ugyanazt a választói szektort kívánja meghódítani, ahol vélhetően az LMP politikai bázisterülete is található. Mégsem reagáltak, holott friss erőként hiteles politikai riválisként szállhatnának szembe a totálisan prostituálódott neokon-neolib formációval.
A harmadik ügy, a nyugdíjszámítás körüli vita még nem is zárult le. Az MSZP és a Fidesz éles szembenállása miatt hatalmas médiafelületet lefedő témában egy egyik félhez sem köthető, el nem kötelezett, de szakmailag kompetens harmadik fél rezonőrként akár el is dönthetné a vitát – nem mellékesen a közvélemény elé tárhatná a témával kapcsolatos álláspontját.
Nem vitatom, hogy az LMP jót akar, és őszintén szeretnék a változást. De a politika egy olyan terület, ahol a jó szándék a kézzel fogható eredmények nélkül nem sokat ér. Egy zöld hőmérő a Hősök terén pedig még annyit sem.
Utolsó hozzászólások