Visszatekintve a tavalyi évre – még a politikai elemzők egyrészt-másrészt tologatós stílusában is – kétséget kizáróan elmondható, hogy a 2009.-es év nagy győztese a Jobbik. A polgári radikális párt egy év alatt vált egy 1%-os felejthető pártocskából a magyar belpolitika kétszámjegyű támogatottságú harmadik erejévé.
A történet számokban – a HVG Mediánnál megrendelt felmérése alapján: A Jobbik az évet januárban még 1%-os támogatottsággal kezdte – ekkor látszólag még fennállt a veszélye, hogy Orbán Viktor egy vigyázatlanul erőteljes levegővételére a Jobbik úgy tűnik el, mintha nem is lett volna. A párt támogatottsága február környékén emelkedett 4-5%-ra, és ott is maradt egészen májusig. Ennek az első felerősödési hullámnak a jelentősége kettős. Egyrészt: a Jobbik nominálisan is esélyessé vált a parlamenti bekerülésre. Másrészt: ha kevéssel is, de már megelőzte a két döglődő kispártot, az MDF-et és az SZDSZ-t – a két kisebb parlamenti pártnál nagyobb támogatottsággal pedig a Jobbik már okkal nyilváníthatta magát tényleges politikai tényezőnek.
A Jobbik második erősödési hulláma az EP-választás előtti egy hónapra tehető – az időzítés tehát tökéletes volt ahhoz, hogy a párt az első éles megmérettetésén a vártnál kedvezőbb eredményt érjen el. Május és június között a Jobbik támogatottsága 5%-ról 10-11%-ra emelkedik – és kisebb-nagyobb eltérésekkel azóta is tartja a 10% körüli támogatottságot.
A Fidesz és a Jobbik támogatottságának együttes vizsgálata rávilágít egy fontos összefüggésre. Május és június között amíg a Jobbik 5-ről 10%-ra erősödik, addig a Fidesz rekord támogatottsága 72%-ról 68%-ra mérséklődik. A változás a két párt esetében azonos mértékű és ellentétes irányú – okkal feltételezhető tehát, hogy ez alatt az egy hónap alatt váltott át a Fidesz radikális táborának egy része a Jobbikhoz. Természetesen jó kérdés, hogy mindez valódi preferencia-váltást jelentett-e, vagy pedig ezt megelőzően ez az 5%-os szavazói bázis egyszerűen nem merte felvállalni a Jobbik-szimpátiáját. Mivel sem a Fidesz, sem a Jobbik szimpatizánsi körére nem jellemző a pártszimpátia tagadása (ami inkább a szoci szavazók jellemvonása), én az előbbi lehetőséget tartom valószínűnek. Azzal a kiegészítéssel, hogy a Fidesz-Jobbik határvonalon a két párt támogatói köre nagyrészt egybeolvad; sok választó csak az elsődleges preferenciáját nevezi meg, ami mögött eséllyel állhat egy fideszes vagy jobbikos másodlagos preferencia.
Az EP-választást követően, június óta a Jobbik támogatottsága – oda-vissza 1%-os kilengéssel – lényegében tartja a 10%-ot a biztos pártválasztók körében. Némi további kitekintéssel az is megállapítható, hogy a júniusi átrendeződést követően nincs kapcsolat a Fidesz és a Jobbik támogatottságának változása között. Tehát amíg a Fidesz és az MSZP támogatottsága – a bizonytalan szavazók közvetítésével – egyfajta sztochasztikus kapcsolatban áll egymással, addig a Jobbik szavazóbázisa szuverén, más párt magatartása nem befolyásolja a jobbikosok szimpátiáját.
Az országos felmérések erre nem térnek ki, de érdekes eredményt produkálhat a szavazatok földrajzi megoszlása. Elemzők szerint a Dunántúlon a Jobbik támogatottsága átlagon aluli. Átlagon felüli viszont az észak-keleti országrészben, ahol eséllyel dobhatják hátra a szocikat a cseppet sem dicsőséges harmadik helyre. Az áprilisi választás egyik érdekes kérdése lehet, hogy a fideszes Debrecen, vagy az emeszpés Miskolc mintájára lesznek-e stabilan jobbikos városok.
Utolsó hozzászólások