„Ez több, mint bűn. Ez hiba!”
(Talleyrand)
(Talleyrand)
A fővárosi MSZP-nél nyakig ér. Nem. Nem a hó. És nem is fog elolvadni. A Főkefe sem segít. Meg ekkora mennyiséget nem is tudnának hova tenni. A budapesti szocik eddig mindent megtettek, hogy legalább formálisan távol tartsák magukat a BKV körül randomszerűen, de egyre gyakrabban felbukkanó nettó bűnügyektől – de most látványosan átszakadt a gát. Antal Attila és Balogh Zsolt volt békávés csúcsvezetők terhelő vallomást tettek Hagyóra. Holnaptól az ügyészség veszi át az eljárást, ahol vélhetően az események folyásával arányosan egyre fokozódik a party-hangulat.
„Gyorskocsi utca, végállomás. Kérjük a kedves „utasainkat”, szíveskedjenek elhagyni a furgont és erre figyelmeztessék rabtársaikat is!”
A helyzet tehát röviden és katonásan: olyan. A korábban Hagyó felügyelete alatt álló közlekedési vállalat eddigi és korábbi menedzsmentjéből öt személy érintett már különböző büntetőeljárásokban, ráadásul Hagyó személyes munkatársát is gyanúsítják. Ilyen körülmények között a volt főpolgármester-helyettes érintettségét – hacsak nem a BKV-székház pincéjébe zárva töltötte az elmúlt néhány évet – enyhén szólva is nehéz kizárni. (Az pedig egy teljesen más kérdés, hogy a főváros első számú vezetője, Demszky Gábor látványosan sikeres a felelősség elhárításában. Városvezetői tevékenységével kapcsolatban az ő névtáblájára azt lehetne írni, mint Gárdonyi egri sírjára: „Csak a teste”.)
Mivel a sztori jó eséllyel egy oltári nagy botrány lesz – talán csak a Zuschlag-ügyhöz mérhető – és pont a választási kampány közepén kezd körvonalazódni, a szocialisták betonkeménységű önbizalma mintha kezdene megremegni. Burány Sándor fővárosi elnök állítólag már leült tárgyalni Hagyóval, a formálódó megállapodás pedig az ATV pletyije szerint azt fogja tartalmazni, hogy Hagyó „a választások végéig megőrzi parlamenti mandátumát”. Mesterházy Attila kormányfő-jelölt pedig bölcs vezér módjára levonta a konzekvenciát, és kijelentette: akiről kiderült, hogy hibát vétett, azt nem fogják megvédeni.
Az ügy politikai jelentőségét lényegében képtelenség túlértékelni. Az MSZP bevallottan csak az ötven báziskörzetében kíván harcba bocsátkozni, az ország többi részén a „rugalmas elszakadás” az alkalmazandó stratégia. Ezen báziskörzetek durván egyharmada a dunántúli iparvidékeken van, durván harmada fővárosi körzet, további egyharmada pedig a keleti országrészben található. A pécsi polgármester-választás lakonikus tömörséggel megmutatta, hogy a dunántúli bázisok immár legfeljebb a szocik kampány-térképén léteznek; ott már a Fidesz az úr. A keleti bázisokat jó eséllyel viheti a Jobbik, de még ha Vonáék nem is előzik meg a szocikat, lényegében azokat a végvárakat is le lehet írni. Maradtak a fővárosi körzetek: Újpalota, Angyalföld, Újlipótváros, talán Csepel és Újpest. Ezek a körzetek viszont vastagon a BKV-ügy hatókörén belül vannak.
Márpedig ha a szoci törzsszavazók egyszer tényleg berágnak az MSZP-re, és nem mennek el szavazni, a budapesti MSZP mehet vissza a Balettbe ugrálni. Mármint akinek a body-ja még alkalmas erre a célra.
Utolsó hozzászólások