Budai Bernadettet hallgattam a Ma Reggel műsorában, és bármilyen meglepő, mondott gondolatébresztő dolgokat.

A permanens orbánviktorozáson, és a Bajnai-kormány dicséretén kívül, a vezérfonalat természetesen a demokrácia miatti demokráciáért való aggódás adta. Amitől félni kell az pl a 2/3os „túlhatalom”, no meg természetesen a szélsőségesek.

„-Valóban a pártvezetés szintjén, ugyanis most már politikailag ellenfelek. Nem érdeke a két párt vezetőnek, akármilyen módon is összekacsintani, de ettől függetlenül Orbán Viktor nagyon is áhítja azt a szavazóbázist, amit most a Jobbik tudhat maga mögött.”

Mondja Bettike, és valamilyen szinten igaza van.

Természetesen, ez így ebben a formában csacsiság, de hát nem az eszéért szeretjük őt(, sőt igazából nem is szeretjük). Valami olyasmire akart kilyukadni, hogy vannak olyan hozzáállású, eszmeiségű, értékrendű(, vagy éppen értékrend nélküli) szavazók, akikért tilos lenne versenyezni. És ez így is van.

Ez a fiatal demokráciák egyik legerősebb paradoxonja. Lényegében a liberális demokrácia legelemibb szabályát megsértve kell demokráciát „építeni”. Pedig (elvileg) a liberalizmus maga a konstruktivizmus inverze. Vagyis nem arról kéne szólnia, hogy az élcsapat szépen eldönti merre kell menni, azt leírja x-éves tervben, aztán nosza! Márpedig mi alapvetően egy liberális modellt akartunk átvenni. De azt látni kell, hogy ez csak paradoxon, látszólagos ellentmondás.
 

Mi is a diktatúra?

Általános vélekedéssel szemben nem csak az a diktatúra, a zsarnokság, amikor minden nap félni kell, mikor jön érted az ÁVH/ÁVÓ(/Gestapo), hogy elvigyen grátisz pedikűröshöz, vagy táborozni. A legfontosabb az lenne, ha ezt mindenki világosan látná, de ez egyelőre csupán álom. Sajnos a történelemoktatásban nem igazán történt szemléletváltás abból a szempontból, hogy a „friss” események kevésbé fontosnak számítanak. Az ókori görögöket mindenki vágja, de hogy mi történt itt 30 éve, az már de facto benne sincs a tananyagban. (Mi még Rákosiig sem jutottunk el...) Ráadásul az elnyomó rezsimet leginkább olyan illusztrációk alapján magyarázták el, amik kiragadott eseményeket mutatnak, és a többség életére semmilyen hatással nem voltak.

Hogy miről is szólt igazából a rendszer, hogy miért volt embertelen, mitől is volt ez rossz, és miért nem lehet sohasem alternatíva, arról bizony egy szó sem esik. Ahogy arról sem, miért NEM volt emberarcú szocializmus.

Képünk csak illusztráció, a Kádár-rezsim nem ebből állt.

Vonatkozó felmérés: „A Kádár-rendszer diktatúra volt, amelyben üldözték azokat, akik másként gondolkoztak – egyetért: 35 százalék „

„A Kádár-rendszer sokkal emberségesebb volt a mai világnál – részben vagy teljesen egyetért: 66 százalék”

Ráadásul itt a „szabad generációt” kérdezték, nem a 60éves Pista bá'-t, akinek Kádár alatt még felállt, Orbán alatt meg már nem...
(Persze Vásárhelyit nem kell készpénznek venni: például az első kérdésnél, mintha a „részben egyetért” opciót nem számolták volna bele, de attól még az összkép igen lehangoló. )

De hát miért is gondolna mást a fiatalság? Látja, hogy OV-t bántották, esetleg tudja, hogy a CPGseket leültették, vagy hallotta, hogy a faternak beszólt a diri a farmernadrágért, meg a jó kis sztorikat, hogyan szereztek egy kis mellékest. Nagy ügy, neki meg a Che Guevara pulicsért/emo/szkinhed/rocker/nemzeti radikális cuccért szólnak be. Az a hülye Orbán meg minek ment ki? Maradt volna a fenekén, és nem bántja senki! Megélni meg ugye, most sem lehet tisztességesen, hangzik a mantra. Hát ez lenne a diktatúra? Lehet ebben élni, csak be kell tartani a szabályokat! Akkor meg mit sírnak ezen?

Hogy akkor mégis mi a zsarnokság?

Illyés Gyula
Egy mondat a zsarnokságról

Gondolom mindenki olvasta már, de olvassuk csak végig még egyszer! Nem túl rövid vers, de ebben minden benne van. Ez az amit kötelezővé tennék, mind érettségi vizsgához, mind szavazóvizsgához(, majd ha átvesszük a hatalmat). Memoriterként megtanulni, és 10 percben elmondani miről is szól.
 

Mi a helyzet a szélsőségesekkel?

A mű rögtön meg is magyarázza, miért naiv(?) az az leképzelés, miszerint a diktatúrában szocializálódott embereket elég, egy tollvonással „felszabadítani”. A zsarnokság bizony ott volt(van) a társadalom minden rétegében, az emberek gondolkodásában, mentalitásában. Attól, hogy egy posztkomcsi kiáll az erkélyre és elordítja magát, hogy köztársaság van, nem változik semmi. 40 éves agymosás nem múlik el nyomtalanul. Az önkényuralomban nevelkedett „polgár” továbbra is úgy fog élni, ahogy megszokta. Továbbra is diktatúrában tölti a hétköznapjait. Kutyaharapást szőrivel, agymosást bizony reinstallal kell kezelni!

Éppen ezért lett volna rendkívül fontos, ennek a káros mentalitásnak a pontos leírása, elítélése, és egy alternatíva nyújtása. Bizony voltak, és vannak itt szélsőségesek, akik egész lényükkel maguk a Kádár-rezsim:

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;

Bettike jól gondolta(?) tehát, a demokrácia nem cél, hanem eszköz, és mint ilyentől el lehet tekinteni időlegesen. Sőt nem csak lehetséges, de egyenesen szükséges.
Abban is igaza van, hogy sosem szabadott volna ezeknek a sérült embereknek a kegyeiért versenyezni, ezáltal legitimálva a diktatúrát.
Csupán abba az aprócska részletkérdésbe nem gondolt bele, azzal a bájos kis buksijával, hogy pont ők azok, akik a zsarnokságot életben tartják, ő és díszes kompániája a szavazóikkal együtt a szélsőségesek. Ők a rossz minta, őket kell, ameddig nem dolgozzuk fel azt a 40 évet, kirekeszteni a demokráciából.

A másik fontos dolog, amit európai értelemben vett szociálidemokratáink rendre elfelejtenek, hogy teljesen természetes 2 emberöltőn át tartó diktatúra után a szélsőségesek jelenléte. Ők nem ellenségek, hanem a felépítendő társadalom hasznos és nélkülözhetetlen tagjai. "Gyűlöld a bűnt, szeresd a bűnöst!"

Őszintén remélem, hogy 2010től végre elkezdhetjük a rendszerváltást, a Fidesz, a Jobbik, és az LMP részvételével, a 6%-os potyautas MDF(?) elviselésével.