Utolsó hetéhez érkezett a 2010. évi országgyűlési kampány, az újkori magyar demokrácia eddigi legcsendesebb választási előjátéka. A politika centrumának háromosztatú terében a frontvonalak minden irányba egyértelműek, eltérő intenzitással, de mindhárom szereplő kétfrontos háborút vív. Az első forduló kampánycsendjének péntek éjféli kezdéséig érdemi változás nem várható. Így a legnagyobb kérdésnek most az számít, hogy mi lesz április 12.-én. Domináns erőfölénye birtokában a Fidesz folytatja a választási hidegháborút abban bízva, hogy tovább javíthat a pozícióin; vagy a II. világháború német-francia háborújához hasonlóan a statikus-köldöknézegető „Sitzkrieg”-et egy átütő erejű, ’02-es támadási mintájú „Blitzkrieg” követi.
Fidesz-KDNP: Lemossuk a gyalázatot!
.jpg)
Ereje teljében áll a rajtvonalhoz a Fidesz-KDNP szövetség. A választási győzelem biztos, azt lényegében a riválisai sem vonják kétségbe. Taktikus lépésként a párt vezetősége az utóbbi időben eredményesen terelte el a közérdeklődést a kétharmados eredményről; ami még a Fidesz jelenlegi kimagasló támogatottsága mellett is olyan, mint a tenyérjóslás: vagy bejön, vagy nem. A kormányprogram a konkrétumok terén azért hagy némi kívánni valót maga után, de a felelősségre vonás első tizenegy területének meghatározása elég egyértelművé teszi a különböző Btk-tényállások környékén kolbászoló elvtársak számára, hogy game over. A Fidesz választási stratégiája legfontosabb kérdésének függvénye a választási kampány további alakulása a második forduló előtt: marad a jelenlegi defenzív hadviselés, vagy harcba küldik a csapatokat; utóbbi esetben pedig ki számít az elsődleges ellenfélnek: a szocialisták, vagy a Jobbik.
Jobbik: A vihar szeme
Határozottan hektikusra sikeredett a választási kampány legutóbbi két hete a Jobbik számára. A Jobbik politikai riválisai alaposan betáraztak, és a „minden napra egy botrány” elvén masszív zárótüzet zúdítottak a radikális pártra. Habár az offenzíva ténye egyértelmű, az egyes támadások megítélése vagy jogossága már korántsem az; széles skálán mozognak ugyanis az elvtelen és alaptalan rágalmak és a teljesen jogos kritikák között. A Szávay Istvánról közölt „kellemetlen” fényképek a rosszindulat kifejezésén kívül semmire sem alkalmasak, Vona Gábor pártelnök állítólagos házasságtöréséről szóló híresztelés pedig egyértelműen egy utolsó aljadék provokáció. Ugyanakkor Morvai Krisztina SZDSZ-es, vagy Pörzse Sándor MSZP-és szerepvállalása, illetve Novák Előd adóügye már igenis okot adhatna némi önkritikára; vagy akár csak annak elismerésére, hogy a Jobbik politikusai sem a Szíriuszról jöttek, szőrén meglovagolva egy pont erre tartó üstököst, hanem ők is teljesen hétköznapi földlakók. MSZP: No pasaran!
.jpg)
Szemet gyönyörködtető a káosz a szocialista kampány háza táján. A hivatalos kormányfőjelölt Mesterházy Attila kevés tehetséggel játssza a magyar belpolitika szende szűzlányát, akinek semmi köze semmihez, miközben Gyurcsány a régi hadikommunista startégia felmelegítése során ért el látványos eredménytelenséget. Míg Mesterházy március 15-én a sajtó szabadságáról áradozott, Nyakó a 3T szellemi örököseként kitiltotta a HírTV-t egy sajtótájékoztatóról. A párt hivatalos kommunikációja győzelemre készül, Gyurcsány az ellenzékiségre. Egyvalami azonban biztos: a prognosztizálható választási vereség után Gyurcsány Ferenc gondolkodás nélkül fogja kitörni Mesterházy nyakát, ha érdeke úgy kívánja.
MDF-SZDSZ: Pusztuljon a férgese!
Meglehetősen nehéz objektív helyzetértékelést adni egy olyan pártcsökevényről, amely iránt alig leplezett diszkrét undort tanúsít az ember, szóval nem is nagyon akarok próbálkozni. Az MDF-kampány színvonalának alaphangját az a bágátell affér adta meg, amikor a zseniális kampánystratégák utolérhetetlen gyülekezete elfeledkezett a választási eljárási törvény egyik passzusáról, miszerint a közös jelöltet nem lehet a területi listaállításba beleszámítani. Nos, a látszat szerint azóta sem lettek okosabbak. Dávid Ibolya pánikszerű kolompolását követően ugyan „varázsütésre” összegyűlt a fővárosi listaállításhoz szükséges ajánlószelvény-mennyiség, ezt követően pedig az elnökség megkönnyebbülten konstatálta, hogy ha lesz fővárosi területi lista, akkor teljesen lefedték Budapestet, és akkor tutira be fognak jutni. Azonban úgy látszik újra elfeledkeztek egy apróságról. A választáson a szavazópolgár két szavazattal rendelkezik: egyrészt szavaz a megyei – fővárosi – területi listára, másrészt az egyéni választókerületben állított egyéni jelöltre. A listás szavazat tekintetében ugyan tényleg lefedték a fővárost, de egyéniben nem; vasárnap este pedig az egyéni választókörzetből az országos listára feljutó szavazatok – jelöltállítás hiányában – nagyon fognak hiányozni.
LMP: Csajok a csúcson
A kezdeti szánalmas nyivákoláshoz képest kellemes csalódást okozott a Lehet Más a Politika. Miután az ökozöldek teljes kampánycsapata és szimpatizánsi köre végigrinyálta a kopogtatócédula-gyűjtés első három hetét, hogy a csúnya-gonosz Fidesz miatt nem gyűlik a cetli, a rá következő három hétben összekapták magukat és szép számmal állították rajthoz az egyéni jelöltjeiket. Minden bizonnyal hihetetlen felismerés lehetett, hogy a politikában monoton munkára is szükség van a boldoguláshoz, de ha így folytatják, akár még a Parlamentbe is bekerülhetnek.
Civil Mozgalom: Lelkes amatőrök
Seres Mária Civil Mozgalma számára hatalmas fegyvertény, hogy ha nem is esélyes a bejutásra, a „három nagy párt + három kis párt” körében az MDF és az LMP mellett tartják számon. Ezzel együtt a programjáról, identitásáról – azon túl, hogy ők „civilek” – semmit nem tudni, ez pedig kizárja, hogy érdemben komoly politikai szereplőként lehessen rájuk tekinteni.
Utolsó hozzászólások