Lassan elkérkezik az idő, és az Országgyűlés dönt a leendő államfő személyéről. A választás két (egy) jelölt között fog eldőlni. Íme a II. Orbán-kormány első fekete pontja.

Sólyom László tevékenységéről hosszasan lehet vitázni, pro és contra. Éppen ez mutatja -véleményem szerint- hogy jó elnök volt. Ugyanis a jó elnök nem egy párt preferenciáit követi egyfolytában, hanem lelkiismerete, és  ami még fontosabb: kiemelkedő tudása szerint jár el. Ez pedig ellenére lehet az egyes politikai erőknek időnként. Én sem értettem egyet mindig, minden döntésével, de azt kell, hogy mondjam: Sólyom László volt az első igazi államfője a '89-ben kikiáltott köztársaságnak!

De itt talán most nem is róla van szó, miután nyílvánvalóvá vált, hogy egyik párt sem jelöli, (még az LMP sem, akikhez olyan nagy előszeretettel csapta oda az elnököt a jobboldaliak jórésze...) hanem leendő utódjáról.

Schmitt Pál közismerten a sportnak szentelte élete egy jelentős hányadát, és ez is vált meghatározó ismertetőjévé. Ez roppant tiszteletre méltó, ám úgy gondolom önmagában már ez is gyengesége lehet az államfői poszton: ide bizony nagy fokú jogi tudás lenne ildomos. A másik -immár sokkal aggasztóbb tény- hogy régóta a Fidesz egyik prominense. És itt be is fejezném ezt az érvelési pontot, mert magában mindent elmond.

Orbán Viktor részéről ez több, mint övön aluli húzás most. Érthető, hogy minden akadályt igyekszik elgörgetni a gyors történyalkotás útjából, de ilyen módon az nem túl tiszta. A demokráciába épített egyes ellensúlyokat, és fékekket átvágva veszélyes vizekre evezhetünk, és bár a köztársasági elnök idáig sem volt az az igazi ellensúly, a hiánya mégis fájó lesz. Bizony, ez még megbosszulhatja magát, talán nem is annyira soká: a lakosság biztosan ezt a húzást sem fogja elfelejteni, amikor ősszel önkormányzati képviselőket választ...