Június 4-ikének nemzeti emléknappá nyilvánítása után végre iskolai emléknap is lesz legnagyobb 20. századi tragédiánk évfordulója. Természetesen 41 szocialista képviselő erre is nemet mondott a szavazáson, amiben semmi meglepő nincs számomra azok után, hogy nyáron 55-en gondolták úgy közülük, hogy Trianonról egyáltalán nem kell megemlékezni. Ebben a tekintetben is "méltók" elődjükhöz, az MSZMP-hez, hiszen 1945 után semmilyen formában nem lehetett beszélni Trianon katasztrófájáról, és már olyan verssorok is nacionalista uszításnak minősülhettek, amelyekben a függetlenség szerepelt. A sovinizmussal összemosott nacionalizmus fogalma azóta is széles körben megőrizte pejoratív jellegét, pedig kinek ne lenne természetes, hogy saját nemzete emelkedésén dolgozzon?
1989-ig lehetőségünk sem volt összetartozásunkat kifejezni határontúli testvéreinkkel, és mivel Trianonról nem lehetett beszélni, feldolgozni sem tudtuk. Amikor pedig hirtelen leveszik a fedőt a fazékban régóta lobogó vízről, kicsap a gőz is. Kicsapott Trianon fájdalmának gőze, és sokan mind a mai napig nem tudták ezt teljesen kiereszteni, hiszen meg sem mutatták nekik, hogy mihez kezdjenek ezzel a témával. Mások viszont mostanáig a kádári oktatásrendszer alapján bújnak állandóan a "testvéri" szomszéd államok érzékenysége és saját magunk kizárólagos önostorozása mögé. Az nem baj, ha Medgyessy Péter miniszterelnök pezsgővel koccint Erdély elszakadásának évfordulója örömére, de az igen, ha Trianon végre elfoglalhatja méltó helyét a nemzeti emlékezetben. Mintha már önmagában az is bűn lenne, hogy magyarok vagyunk, és meg is kell élnünk magyarságunkat. Ezek a reakciók valószínűleg egyre ritkábbak lesznek, amit csak elősegíthet az, hogy az eljövendő nemzedékek a nemzeti összetartozást határon túli magyar területekre szervezett osztálykirándulásokkal is elmélyíthetik.
1990-ben, a 70-ik évfordulón egy perces néma felállással emlékeztek meg június 4-éről a Parlamentben, és akkor éppen a Fidesz volt az, amelyik 5 képviselő kivételével kivonult, arra hivatkozva, hogy a tévé közvetíti az ülést, és így botrány lesz a szomszédos országokban. 20 évvel később jóvá tették a sokkal inkább bűnt, mint hibát: Trianon ugyanolyan identitásképző, kiemelt nemzeti fogalom lesz, mint a "márciusi ifjak", az "aradi vértanúk" vagy a "pesti srácok '56-ban". Minden évben emlékezni fognak Trianonra, és nem csak az érettségi előtti nagy hajtásban fognak pár alkalmat szentelni neki matek TZ és tesi között. És végre pontot tehetünk sorstragédiánk 20, igazából 90 éve húzódó feldolgozására is.
Külön bejegyzést érdemel, úgyhogy itt csak megkérdezem: ki mit szól az ismételt felvetéshez, hogy a Magyarország területén lakóhellyel nem rendelkező magyarok választójoggal is rendelkezhessenek?
Utolsó hozzászólások