A 2010-es választások előestéjén és a gazdasági (világ)válság közepén nagy divat bűvészkedni a számokkal és még nagyobb divat a különféle szent pártprogramokat lobogtatva megmondani a tutit: így és csakis így lehetne a magyar gazdaság parkinsonos pumáját talpra állítani, ne adj Isten lendületbe hozni.

Mivel a történelem legnagyobb haszna a tanulságok levonásának lehetősége, így érdemes kitérőt tenni a válságok sorozatával megbírkózni kényszerülő Horthy korszakba. Pláne, hogy felettébb divatos manapság erre az 1920-1944-ig elterülő időszakra hivatkozni a politikai paletta minden széle felől. A "ballib" oldal a kádári örökség szellemében megszokott  paranoid náczifrász keretében riogat a setét-fasiszta-jajjhúha jelzőkkel. A nemzeti radikál mainstream ellenben szorgalmasan kántálja Horthy nevét fehérpacis médiaflash keretében, de valahogy a részletekről nem sok szó esik.

Imhol, egy kis fény a sötétségbe: lássuk Nemeskürty István történelemkutatói munkásságának segítségével, hogyan is állította talpra a huszas évek meghatározó politkai tényezője, a Bethlen kormány a trianoni békediktátummal súlytott országot:

"Bethlen nem kísérletezett többé magyar szakemberekkel, hanem elérte, hogy maga a Népszövetség delegált hazánkba egy amerikai hivatalnokot, a Morgan-cég bostoni kirendeltségének jogtanácsosát, Jeremiah Smith juniort. (1924. május 1.) Smith Jeremiásnak, akit a vele érintkezők viszonylag szűk köre őszintén kedvelt, sokat köszönhet az ország. A maga szerény, hűhó nélküli módján rendbe tette gazdasági életünket - sokáig a miniszterelnök szobájában ült, igaz, hogy még a gépkocsi használatot is ellenőrizte. Nemzetközi szakemberek véleményét is kikérte Magyarország ügyében; így például megküldte a miniszterelnöknek Ally A. Young amerikai közgazdász professzor tanulmányát. Smith egyetértett a professzorral, s mint levélváltásukból kitűnik, maga Bethlen István is. Ma is tanulságos következtetésük, hogy "Magyarország adóterhe súlyos", "nem tartom valószínűnek, hogy a jelenlegi jövedelemadó adminisztrációjának megjavításával sok eredményt lehetne elérni", "ahogy én látom: A VALÓDI VESZÉLYT AZ OLYAN KÖLCSÖNÖK JELENTIK, AMELYEKET NEM ÜZLETI HASZON SZERZÉSE CÉLJÁBÓL VESZNEK FEL, HANEM AZÉRT, HOGY A HELYZETEN JAVÍTSANAK." (Bethlen István titkos iratai, 1972)

Smith Jeremiás a külföldi kölcsönöket a vállakozások "üzleti haszonszerzésére" fordította, kevésbé háborgatta az egyes személyeket és nem engedte, hogy a kincstár önmagát finanszírozza. Meg is lett az eredménye: Smith két év leteltével, 1926. június 27-én elégedetten távozhatott, mert segítségével pénzügyeink oly kedvező fordulatot vettek, hogy 1926. december 27-én bevezethették a magyar királyság új pénzét: A PENGŐT. 1927-től tehát a pengő a magyar fizetőeszköz, mely Európa egyik legstabilabb pénznemévé vált. (A harmincas években egy dollár öt pengő volt, valamint egy osztrák schilling: nyolcvan fillér, egy román lej: két fillér...)

Horthy Miklós kormányzó így emlékezik meg Smith Jeremiásról:

"A 250 millió aranykoronás kölcsönnel, melyet a Népszövetség révén kaptunk, olyan jól gazdálkodtunk, hogy Mr. Jeremiah Smith pénzügyi főbiztos már kétévi nálunk tartózkodás után, 1926. június 30-i távozásakor, azt jelenthette Genfbe, hogy kötelezettségeinket teljesítettük, és állami költségvetésünket egyensúlyba hoztuk. A következő évben aztán áttértünk a koronaértékről a pengőértékre. Az amerikai Mr. Smith továbbra is tanácsadónk maradt. Jó és megbízható barátunk volt. Tiszteletdíját magyar diákok amerikai tanulmányútjait szolgáló ösztöndíjak alapítására fordította. Egyszer azonban bizonyos mértékben zavarba hozott. Távozása alkalmával hálánk kifejezésére megfelelő módot keresve megkérdeztem, hogy milyen emlékekkel szerezhetnénk számára örömet. Kevesebbet kért, mint vártam, és mégis többet, mint amire gondoltam. Az volt a kivánsága, hogy megtekinthesse a szent koronát.

Koronatanácsot kellett összehívnom és hozzájárulását kieszközölnöm, hogy Mr. Smith kívánságát teljesíthessem. Ünnepélyes menet vonult a boltozatos terembe, és a három kulcstartó méltóság felnyitotta a ládát. Némán, megilletődve állott Mr. Smith a díszes állványra emelt szent korona előtt, és megcsodálta a középkori aranymíves-művészet alkotását. De hogy azt is megérezte és megértette, hogy mit jelent a szent korona nekünk, megtudtam búcsúlátogatása alkalmával mondott szavaiból: "Most már tudom, hogy Szent István szent koronája: maga - egész Magyarország".

(Forrás: Nemeskürty István: Requiem és búcsú, 2000 Szabad tér; 194-195. o.)

Hát igen... Horthy Miklós, a "fasiszta", vagy "igazmagyar" bizony nemzetközi, nyugati polgári tőkés körök barátságát ápolva, egyféle korabeli EU hitelből, ráadásul amerikai tanácsadóval dolgozott - sikerrel. Reálpolitika, nemzeti gazdaságépítés a világgazdaság eszközein keresztül, nem ellenében.

Skandalum, meg ne tudja se a Kóka, se a Kuruc :)

Ui:

a) Jeremiah Smith kinevezésének még a korabeli Times is rövid cikket szentelt: www.time.com/time/magazine/article/0,9171,718183,00.html .

b) a Harvardi egyetem újságában megtalálható Smith gyászbeszéde 1935-ből: www.thecrimson.com/article/1935/3/14/jeremiah-smith-jr-pby-the-death/