Hamarosan a dicső magyar honfitársaink postaládájába pottyan 12 kérdés az alkotmányról. Ez eddig nagyon szép, igazán pompás, hisz a rendszerváltást és a nagybetűs "liberális" demokráciát nem kis mértékben azért nem érezte igazán magáénak az istenadta nép, mert isteni döntéshozói annak megalkotásából lényegében kihagyták. Nagy divatja van történelmünkben a felülről reformálgatásnak, de azért az Aranybullától a 12 Pontig az maradt meg mégis becses emlékben, amit alulról noszogattak a haladás érdekében. Alkotmányozásról konzultálni: menő.

Azonban a vitára felkínált kérdések közt található alábbi OMG kategóriájú felvetés:

"Járjon-e szavazati jog a kiskorú gyermekek után?"

Nos, a netes közvélemény teljesen pártfüggetlenül azonnal körberöhögte ezt. Külön elemzés tárgya lehetne, hogy ezzel hogyan sikerült (megint) egy jó kezdeményezést lendületből mínusszal indítani, de maradjunk az eredeti kérdésnél. Az alkotmány szövegezésének vezetésével megbízott Szájer úr azzal magasztalja az ominózus kérdés létjogosultságát, hogy:

az állampolgárok közül a 18 év alattiak alkotják a legnagyobb olyan csoportot, amely ki van zárva a politikai képviseletből, ezért ha "pozitív döntés" születne, az "mindenképpen komoly következményekkel járna", a politikusoknak jobban oda kellene figyelniük erre a társadalmi rétegre.

Na de kérem, ha a 18 év alattiak helyett/nevében a szüleik szavaznak, azzal tényleg bevonjuk őket a döntéshozásba? Hát nem. Pedig állítólag

ezzel Magyarország irányt mutathatna a legutolsó nagy szavazatijog-kiterjesztés tekintetében

Én meg azt állítom, hogy ezzel nem kiterjesztik a szavazati jogot - hisz egy szem árva új szavazópolgár se keletkezik a rendszerben - hanem csak torzítják a szavazat egyenlőségének elvét azok rovására, akiknek nincs gyermekük, vagy már felnőtt. A szavazat egyenlőségének elve egyébiránt költői kérdés lehetne, hisz pl. egy adócsaló szava az urnánál ugyanolyan súllyal nyom latba, mint egy járulékait nyugdíjig böcsülettel fizető derék emberé. Ámde van egy sor nemzetközi intézmény és ajánlás, mely meghatározza az "egy ember - egy szavazat" alapelvét. Érdemes lenne a nagy ötletelgetés közepette esetleg az EBESZ és az ET Velence Bizottságának anyagait böngészni, mielőtt - a médiatörvény körüli cirkuszhoz hasonlóan - valami nagyon haladóajropéernek beállított lépés visszafelé sül el a várt tapsvihar helyett. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a romavoks nevezetű biznisznek milyen mértékű felfutását eredményezné ez a családi szavazósdi.

Szóval, ha valóban olyannyira a fiatalok szavazójogának kiterjesztése lenne a cél, akkor van erre egy teljesen egyszerű, létező és járható út, nevezetesen a 2007. évi osztrák választójogi reform: le kell vinni a szavazójog korhatárát a 16. életévre , míg a választhatóság követelményét megtartani 18 évnél. Így esetleg a fiatal maga döntheti el, kire is szavaz.

(Természetesen van egy olyan olvasata is ennek az egésznek, hogy direkt azért teszik fel ezt a finoman szólva vitatható kérdést PR gegként, hogy az alkotmányozók elmondhassák: csuda nagy demokraták akartunk lenni a témában, de a népnek nem tetszett a felvetés és alázattal elálltunk tőle...)

És csak úgy zárásként jegyezném meg, hogy a szavazókkal való variálgatás helyett/előtt inkább úgy lenne ildomos, hogy tengermélyen tisztelt honatyáink a saját portájuk előtt söprögetnek először, azaz szigorítanak a választhatóság feltételein. Mondjuk, egy képviselőjelöltnek ugyan ne legyen szekérnyi köztartozása. Vagy így 20 évvel a rendszerváltás után a kommunista rendszert előkelő pozícióban, avagy alávaló módon kiszolgáló személyek csak ne indulhassanak már a demokrácia képviselőiként (lusztráció). Ezt a csehek már szépen megoldották, azaz szintén van működő ajropéer példa.

Kérdés, van-e nálunk ezek átvételére akarat.