Fodor MacGyver Gábor megalapította liberális pártját, nem érdekel milyen névvel… (Oké: Magyar Liberális Párt). A Szőke herceg remek érzékkel ismerte fel a piaci rést! Amire nekünk szükségünk van, az pont egy új hajtása az eszdéesznek. Ez egyébként látszik a közvélemény-kutatások eredményein is… A dolog teljesen érdektelen is lenne, de valami felkeltette az érdeklődésemet: mind a pártlogó, mind a honlap kék-fehér tematikára épül.


Az MLP-ről

Ha már megírtam a nemzeti minimumokat, néhány sorral lerendezem a pártot mielőtt elkezdek zsidózni. Szóval, először is respekt, amiért a mai trenddel szembeszállva végre normális nevet adtak a pártjuknak, ami kifejezi, kik, mik ők(, vagy minek akarnak látszani.) Üdítő ez a Lehet Más a Politika, az Együtt 2014 és a Demokratikus Koalíció bullshit-fest után.

De most nézzük a párt Credo-ját:

1)    Oké(, lenne, de hogy egy konzervatív miért hinne az etatista államban…)
2)    érdektelen…
3)    Az ideológiai körítés kiveri a biztosítékot, de egyébként ok.
4)    Nincs neohorthyzmus. Göncz egy antidemokratikus patkány. Bukta.
5)    Beleestetek ugyanabba a hibába, pedig épphogy csak megalakultatok. Bukta, de a poszt pont erről szól majd.
6)    Übermensch megígéri, hogy most becsszó lehajol a mucsai csőcselékhez. Menjanyádba!
7)    Kossuth, Jászi, Göncz: megyek hányni.
8)    :o) Bájos. Egyébként oké, de érdektelen.
9)    Ebben egyetértek. (Bár fogalmilag kizárt a jobboldali szuperállam.)
10)    Adom.
11)    Jaja. (De belehalt volna, ha a Horthy-érát is a pozitív példák között említi.)
12)    Így van.
13)    „I have a very bad feeling about this.”
14)    Önellentmondást érzékelek. A jelmondat tetszetős.
15)    Meglátjuk mit jelent ez „gyakorlatban”
16)    Abszolút támogatom.
17)    Khmmm… Hagyjuk…
18)    Hát nem.
19)    Nem.
20)    Hát oké. Azért nem ártana a saját felelősséget sem hangsúlyozni…

Összességében elméletben sok szimpatikus dolgot mondanak, de a minimum azért minimum, mert ebből tényleg nem engedek. Sem a magyar nemzeti hagyományok, és a keresztény erkölcs tiszteletére nem sikerült egy pontot betenniük, sem pedig a cigánykérdésre. (Amit beleláthatok egyes pontokba, hogy megint ez az a terület, ahol az egyéni felelősség háttérbe szorul, és a szocialista szociális érzékenység győzedelmeskedik.)
De most nézzük, mi is a bajom ezzel a párttal:

Kék-fehér

Mindenféle náczulás és antiszemitizmus nélkül: tudjuk mindannyian, kik a kékfehérek. Ahogyan a Harghita sör sem véletlenül piros-fehér-zöld koncepcióra épül. Otthon ez egy világos kiállás a magyarság mellett. Itthon egy világos kiállás a zsidóság és Izrael mellett. Van-e ezzel valami baj? Önmagában semmi. Elítélem az „Ez itten Magyarország, az összes zsidó takarodjon haza Izraelbe!”-típusú sovinizmust. Ha egyszer vannak Magyarországon zsidók, miért ne lehetne nekik kisebbségi érdekképviseletük? Miért ne lehetne pártjuk? Sőt, szerintem hosszútávon pont ez húzhatná ki az ellenségeskedés méregfogát. Világos helyzetet teremtene, ahol meg lehetne beszélni az érdekellentéteket, illetve azokat a pontokat, ahol együtt tud működni a zsidó kisebbség és a többségi társadalom.

Az ősbűn

Mikor az SZDSZ megbukott, láthatóan kicsit tanácstalanok voltak az übermenschek. Mit csináltunk rosszul? Azóta számos szembenézési kísérlet történt, de úgy érzem a konklúzió maradt ugyanaz: az rossz, hogy korruptak voltunk, de alapvetően azért estünk ki, mert ez egy antiszemita mucsai ország.

A valóságban a kudarc oka az volt, hogy az SZDSZ, noha liberálisként határozta meg önmagát, valójában egy etnikai(???) érdekképviseleti párt volt, ahol az ideológiát mindig lehetett úgy hajlítani, hogy ennek megfeleljen. Még egyszer: semmi gond azzal, hogy a zsidóknak van pártjuk. Legyen. A gond az, hogy liberalizmus és a faji alapú sérelmi politika egyszerűen kizárja egymást, és sajnos az SZDSZ esetében egyszerűen minden esetben ez utóbbi győzedelmeskedett. A zsidóság paranoiái, leginkább vélt, mint valós félelmei groteszk döntésekben hajszolták bele a „liberális” pártot:
Elfogadni egy pufajkást, SZT-tisztet, KISZ-titkárt miniszterelnöknek?
Végigasszisztálni a teljes komcsi elit, másod- és harmadvonal hatalmának konzerválását azon az áron, hogy a zsidó értelmiség megtarthassa pozícióit.
De vehetjük a 2006os rendőrpogromot, ahol minden további nélkül meg lehetett tartani a magyar Kristallnachtot, hiszen a zsidók féltek az Árpád-sávos zászlóktól.

A liberalizmus lényege a bizalom. Bizalom abban, hogy közvetlen beavatkozás nélkül is működhet a rendszer, abban hogy a jó végül győzni fog. Hogy az ember nem hülye, nem csinál magának szándékosan rosszat. Ha mégis, ez előbb-utóbb megbosszulja magát, és azok kerülnek felülre, akik megfelelő módszerekkel álltak hozzá a kihívásoknak. A liberális meg van róla győződve, hogy a vesztesnek nem jutalomfalat kell. A vesztes is ember, aki képes gondolkodni, és ha ő úgy akarja, akkor tanulni fog az előtte lévő sikeres példákból, ha már nagyon muszáj. A liberális hisz benne, hogy azok, akik "ordas" eszméket, ostobaságokat hirdetnek, akik saját frusztrációjukat bűnbakkeresésben élik ki állami beavatkozás nélkül is a vesztesek táborát fogják gyarapítani, így marginalizálódnak.

Világos, hogy az SZDSZ zsidó elitje és szavazómagja sosem mert bízni a magyarságban. Önmaguk között persze liberálisok voltak, de ez édeskevés. A félelem szülte etatizmus a legtöbb konkrét döntésben nagyon tisztán visszaköszön. Meglehetősen ritkán sikerült a szabadság pártjára állniuk a módszerváltás első 20 évében.

Inkább visszahozták a komcsikat, akiket a múltjuk miatt kontrollálni tudtak. Inkább etatista módon feljebb vitték a bejutási küszöböt, csak a gonoszokat kirekesszék. Inkább a kézi vezérlésű rendőrséggel félemlítették meg az ellenzéket, de nem kockáztatták, hogy esetleg a gonoszok legyenek a hangadók. Inkább elhallgatták Trianont és a határon túli magyarok létezését is, de nehogy valami csúnyaság jusson eszébe a magyarnak. Inkább törvényt hoztak a holokauszt tagadása ellen, minthogy párbeszédet kezdeményezzenek a kölcsönös megértés céljával a XX . század tragédiáiról. Inkább egy groteszk törvénnyel betiltották a Magyar Gárdát, minthogy szembesüljenek a cigányprobléma okozta kihívásokkal.
(Azt hiszem ez kicsit ismétlősre sikerült...)

Nos, kedves „liberálisok”, ha van bennetek bátorság, ezen lamentáljatok el egy kicsit! (Persze tudom, most én vagyok a náczy, hiszen le mertem írni a  zs-betű szót, amit ugye tilos.)

Te sem vagy más, te TÉNYLEG nem vagy más

Szóval az SZDSZ volt elnöke új zsidópártot gründolt. Most más lesz kedves, hidd el! Most tényleg!
De mitől lenne más, hogyha azóta csak erősödtek a kiváltó okok? Mitől lenne más, ha erről még mindig senki nem mer beszélni? Mitől lenne más, ha a párt direkt rá is játszik erre az identitásra?

Persze, lehet, hogy a kék-fehér csak marketing-stratégia, de ez a lényegen nem változtat. Szóval, akkor korbácsoljuk fel az zsidóellenes hangulatot, hogy az érintettek féljenek, rettegjenek, aztán más csak akolba kell terelni a megszeppent voksbarmokat… Gratulálok! Félelemre liberális pártot alapítani!

Nagyjából ugyanez a DK-ra, PM-re...
Az LMP abban különbözik ezektől, hogy valóban törekednek a valóság tagadására. Ez annál is inkább dicsérendő, mivel álláspontjaik a legtöbb esetben valóban megfelel saját ideológiájuknak, elvi alapjaiknak. De mégiscsak az őszinte szó lenne az igazi, vagy legalább a cigányokkal kötött összekacsintó szövetséget tessék felbontani, és a probléma megoldására koncentrálni!  Mert látványos. Bocsi.

Szavazat kiadó!

Egyébiránt, ha valaki úgy gondolja, hogy szeretne egy olyan liberális pártot alapítani, amely nem a kisebbségi érdekképviseletet tűzi ki rejtett célként, fából vaskarikaként nem úgy ítéli el a rasszizmust, hogy maga is „faji” alapon szerveződik, szóval ha valaki tényleg akar egy normális, magyar, liberális pártot alapítani, amolyan Deák, Bethlen, Márai-tengelyen, engem érdekelne! Akkor is, ha az 1%-ot sem érik el!