94 éves SS-katonát állítottak bíróság elé a németek. (Aki egyébként náci volt, mint az Indextől megtudhatjuk. Thx Cpt. Obvious!) Az emberben pedig csilingel valami, hogy ez groteszk, ez így nem jó. Úgyhogy nézzük felületesen a pro és kontra érveket! Kell-e büntetni a gyilkos aggastyánokat!
Pro:
Amit az eljárás mellett fel tudok hozni, hogy rossz precedenst teremt, hogy emberiség elleni bűncselekmények bizonyos körülmények között mégis elévülhetnek. Jelenleg a rendszer egyszerű, mint az egyszeregy: ha elkezdesz tömegmészárolni a vesztes oldalon, előbb-utóbb megtalálnak, és megbűnhődsz, úgyhogy ne tedd! A érvelés gyenge pontja, hogy a győztesekre ez nyilván nem vonatkozik, innentől elképzelhető, hogy a tettes csak még inkább fanatikus lesz, ha már elkövetett valamit...
Kontra:
- Ahogy laikusként látom, a modern büntetőeljárásokban a cél a megtorlás helyett a rehabilitáció. Ennek szellemében törölték el a halálbüntetést az EU-ban, akarják eltörölni a tényleges életfogytot, illetve amit lehet dekriminalizálnak. Fel nem fogom, hogy a börinek, jelen esetben 74 évvel a bűn elkövetése után milyen rehabilitációs hatása van! Ezen persze divat kiakadni, de itt van az egyik kedvenc példám, Breivik, akit ha felakasztanak, ahogy ő is kívánta, akkor legendává vált volna, így viszont egy szánalmas kis görcs, aki hisztizik, mert állambácsi nem engedi az interneten játszani. Ezidáig nem is akarta senki követni a példáját arrafelé...
- Az előző ponttal szinkronban a bosszú egyszerűen fertőzi az európai pszichét. A nácik megbűnhődtek, még azért is, amit nem követtek el. Tényleg. Le lehet állni. Ez a mániákus megtorlásvágy nagyon divatos a Közel-Keleten, de az európai identitást nem szabadna erre építeni. Ugyancsak fontos lenne levenni a németeket az önmarcangolásról, és túlkompenzálásról, mert akkor lesz a baj, hogy visszalendül az inga.
- Balladai homály: A holokauszt úgy groteszk, ahogy van. Valószínűleg az sem volt képes elhinni, aki benne volt, áldozatként vagy bűnösként. Erre rátesz egy lapáttal, hogy a legtöbb koncentrációs tábort a szovjetek szabadították fel, ők pedig nem feltétlenül voltak érdekeltek az igazság minden részletének feltárásában. Innentől kezdve hiába jól dokumentált, hiába a traumatizált túlélők tízezreinek vallomása, az egészben ott van egy bizonytalansági faktor. Pláne, hogy a holokauszt-tagadást tiltó törvények által az egész dogmatizálva is van. Éppen ezért lenne(, helyesebben lett volna) szükség az utolsó puzzle-darabra: a tettesek őszinte, retorziómentes vallomásaira. Nyilván hallhattunk volna rengeteg nettó hazugságot, terelést, önigazolást, de egészen biztos a felszínre kerültek volna rendkívül értékes vallomások is. Arról, hogy mi történt, és arról is, hogyan jutottak idáig az események.
- Szánalom a nácik iránt. Az egészséges ember ösztönösen a gyengébb mellé áll. Ha lát egy SS-őrt és egy rabot a koncentrációs táborban, akkor a rabbal lesz szolidáris. De ha lát egy 94 éves megtört öregembert, és az őt számon kérő államot, akkor bizony ez előbbi lesz szimpatikus.
- Kettős mérce: Ez az utolsó pont nyilván sántít. Nem ölhetek meg senkit azért, mert egy véletlenszerű gyilkost nem kaptak el, vagy felmentettek. Ettől még érzelmileg kikívánkozik: amíg félhülye aggastyánokat bíróság elé citálnak mert több mint két generációval ezelőtt lehet, hogy elkövettek valamit, a kommunista elit teljesen büntetlenül megúszta! Horn Gyula ha minden igaz Németországban az európerség csúcsa, Magyarországon pedig miniszterelnök lehetett pedig amit tett, ugyanez a kategória! Felháborító, és megöli a szolidaritást, hogy ilyen ordító különbségek vannak a két totalitarizmus kiszolgálóinak megítélésében!
Végül a konkrét esethez: A most bíróság elé citál öregember 18 éves volt, amikor 1942ben elkezdett a táborban szolgálni. Nem tudom a teljes sztorit, lehet, hogy egy stréber pszichopata volt, de van egy olyan érzésem, hogy az arc egyszerűen csak egy lelkes kamasz volt, hülye, mint a legtöbb lelkes kamasz. Egyszerűen csak hazafiként akart viselkedni, a táborban viszont már nem tudta behúzni a vészféket, különben mehet ő is a húsdarálóba. Teljesítette a parancsot, mert túl akarta élni az egészét, amiből sokkal ostobább játékot csináltak a felnőttek, mint ő remélte. Nem akarok kettős mércét alkalmazni, a szovjet bakát sem tekintem démonnak, sőt a 18 éves NKVD-st sem. Példának okáért Szolzsenyicinnel se szívesen találkoztam volna népellenségként, amíg a Gulágon rá nem jött, hogy nem pont úgy mennek a dolgok, ahogy ő azt elképzelte. Még Horn Gyulára is hajlandó lennék azt mondani, hogy fiatal volt, hülye, és hát a neveltetés határozza még meg ilyenkor a döntéseket. Ami megbocsájthatatlan itt is, ott is, ha valaki a rémálomból felocsúdva inkább gázt ad, és karriert épít a vérben.
Utolsó hozzászólások