Ha már vírushelyzet, akkor az ellenzék, és az ellenzéki média próbálja a legtöbbet kihozni a témából. Érthető is, minimum tíz éve papolnak róla, hogy a foci helyett inkább az egészségügyet kéne gatyába rázni(, nem mintha az előzőnek különösebben jót tett volna a kitüntetett miniszterelnöki figyelem és pénzeső)... 

Ez eddig mind morálisan, mind praktikusan abszolút helyénvaló. Mindenki végezze csak a dolgát, hogy épüljön-szépüljön kis Hazánk! Sajnos kötelező túltolni a biciklit. Az ember ne legyen buzi, álljon bele rendesen a témába! Ha a kormány gyilkos, akkor bizony gyilkos!

Korrektség kedvéért: Habonyék kezdtek el hullákkal üzérkedni, amikor a Pesti úti idősek otthonának tragédiáját úgy ahogy van rátolták szegény KariGerire. Klasszikus karaktergyilkosság, a minőségibb fajtából. Igazából szinte a politikai logikának mondana ellent, hogyha a kormány kihagyta volna, bár szerényebb bolsevik hagyományokkal bíró országokban ez valahogy mégis sikerül...

De ha már így alakult, az ellentábornak is találnia kellett valamit, ahol konkrét emberek megölésével vádolhatja a kormányt, esetleg közvetlenül Orbánt vagy valamelyik kobzosát!
Alapanyagot pedig szolgáltat az élet: Kásler kihirdette, hogy a kórházi ágyak 60%-át fel kell szabadítani! Elvtárs, 2/3addal kevesebb beteg lesz az ötéves terv végére! (Bár a kormány szerint 58% eddig is szabad volt. Akkor mire ilyen nagy durral nekiesni annak a 2%-nak? Na mindegy...)

 A jólértesültek rögtön meg is fejtik: a kormány leporolta Gyurcsány ágyszám-csökkentési reformtervét, és ezt tolják át a Covid ürügyén. Ha ez igaz, akkor a módszer nagyon is kifogásolható, de maga a cél nem rossz. Ha egy járvány alatt vissza is üthet, nálunk szerencsésebb országok többnyire ezen az úton járnak. Magam is hajlok arra, hogy igazat adjak nekik. Ma sok beteg egyszerűen csak fekszik bent, hogy ne az otthoniaknak kelljen ezzel keccsölnie. Terhelik az egészségügyet, miközben prevencióra, szűrésekre, alacsony rizikójú gyors beavatkozásokra nem marad kapacitás. 

Nézzünk a konkrét esetet, amibe már Márki-Zay is beleszállt. Alzheimeres 72 éves úr, súlyos, bénulással járó agyvérzés után. A kórházban stabilizálták az állapotát, amennyire lehet, majd a rendelet értelmében hazabocsájtották, ahol az élettársa ápolta. Nem telt el 12 óra, és az illető meghalt, nyugodjon békében!

Az agyvérzés egy rohadék. Azt jelenti, hogy az erek már olyan cudar állapotban vannak általában a test minden pontján, hogy már a létfontosságú szervek ellátása is össze-összeomlik. Ezzel az orvostudomány jelenleg nem tud mit kezdeni. Adnak a betegnek vérhigítót, esetleg fájdalomcsillapítót, és körülbelül ennyi. A stroke során elpusztult agyszövetekre nincs orvosság. Ez azt jelenti, hogy sok beteg ezután már félig-meddig zöldségként tengődik. Nagyapám tüdőembólia után kapott agyvérzés, és a fél év alatt, ami még hátra volt neki különböző kórházakban, nem a halálfélelemtől szenvedett a legjobban, hanem a kiszolgáltatottság és a kognitív képességeinek elvesztése miatt. Amikor egy büszke ember rájön egy rideg, idegen helyen, hogy nem tud olvasni, nem megy a szorzótábla, sosem törölheti ki többé a saját fenekét... 

Olvasva az esetünk körülményeit, azt gondolom itt a lehető legjobb döntés született. Az úr otthon hallhatott meg, élettársa szeretetében. Lehet, hogy a kórházban még egyszer újra élesztették volna. Idegen emberek, n+1 további haldokló beteg mellett azért, hogy két nap vagy két hónap múlva halljon meg, miközben már turmixot se képes enni, és a látogatóit sem ismeri már fel. 

Az emberben persze ott a csodavárás. Jön a fészbukos kommentekben is a "gondos ápolás" felemlegetése, és hogy talán... A valóságban persze a túlterhelt hobbinővérek(, hiszen egy profi fizetésért dolgozik) nem törik annyira össze magukat egy zöldségért, akinél nagyon jól tudják, hogy minden nap oroszrulett az élet legcsekélyebb reménysége nélkül. 
De ők a jobbak, a többség inkább lincselne, anélkül hogy egyáltalán megkísérelné értelmileg, érzelmileg felfogni a történteket. 

Ezek szomorú és kérlelhetetlen dolgok, eljöhet az idő, és el is jön, amikor mi vagy szeretteink kerülnek ugyanebbe a helyzetbe. Ezért is lenne fontos legalább egy icipici önmérsékletet gyakorolni, és néhány kihagyni egy ziccert. 
Lecsitítani a hőbörgőket, csodavárókat, és elengedni a halottat békében, tisztességgel.