Amíg még van egy kis(?) idő, összefoglalom mit is gondolok az amerikai elnökválasztásról, és jósolok valamit, hogy legyen min izgulni. :D
Először is tisztázzunk néhány trivialitást, amit úgy látom a többség folyamatosan elfelejt, és figyelmen kívül hagy.
Az USA nagy
Banális igazság, de mégse igazán sikerül átérezni. Egy kis 10milliós országban is, mint Magyarország, ég és föld a különbség akár félszáz kilométer távolságban. Nem mindegy, hogy Újzséland vagy Aszód. Ami az egyik helyen trivialitás a másik oldalon már sci-fi, ami itt megbotránkoztat, ott természetes stb. Vajon a kecskeméti politikát elemezve milyen következtetéseket lehet levonni Ljubljanával, Münchennel vagy Popráddal kapcsolatban? Groteszk ugye?
Szóval mire következtethetünk Wyominggal kapcsolatban arról, hogy Luisianaban zavargások vannak, Californiában pedig zúgolódnak a helyi viszonylatban magasnak számító adók miatt? Semmire.
Ahogy az átlagamerikainak fogalma sincs az Európai viszonylatokról, és Párizst sem biztos, hogy kb el tudja helyezni a térképen, egy átlageurópai ugyanúgy vakon tapogatózik. Így hát nem árt némi szerénység, főleg ha valaki sommásan akar ítélkezni 325millió emberen a Föld túloldalán; Szokratesszel szólva: "Egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit."
Az USA demokrácia és jogállam
Oké, nem demokrácia; "szövetségi köztársaság". Ez annyiban valóban fontos, hogy az alapító atyák kifejezetten meg akarták óvni az Újvilágot a totális demokráciától, ami szerintük szükség szerint a tömegek diktatúrája. Ez egy érdekes kérdés, a vita szerintem nem eldöntött, de elég erős érvek szólnak mellette, és tény, hogy így működik sikeresen 200 éve a világ szuperhatalma. Tehát lehet hőzöngeni a választási rendszer miatt, de ez nem tegnap lett ilyen, és nem is csak "véletlenül", értsd politikai percérdekek miatt.
Szóval: az USA működő, stabil, szabad demokrácia minden hibájával együtt.
Mi következik ebből?
Például az, hogy a választás ténye sokkal fontosabb, mint a választás eredménye. A választás teljesen szabad(, már amennyiben a gránitszilárdságú kétpártrendszer szabadságot ad) és nem diktátort választanak. Trump erre a lehető legjobb példa. Az arc, elnézést az AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK 45. ELNÖKE, egy bunkó szerencselovag. Mikor megválasztották egy kicsit mindenki megijedt, hogy most mi lesz? Ez a 10 éves gyerek érzelmi szintjén mozgó alak zongorázhat a piros gombokon? Befolyásolhatja a világgazdaságot? Lehet a legerősebb kultúrimportőr feje?
És mi történt? Semmi. Tudni illik az USA jogállam. Trump kiélhette magát a Twitteren(, hiszen szólásszabadság van), de semmilyen radikális ökörséget nem tudott végig vinni, ha egyáltalán akart.
Mi tehát a választás tétje?
Igazából nem sok. Még egyszer, ami iszonyúan fontos, az maga a szabad választás ténye.
Most hogy ezeken túl vagyunk belecsaphatunk a lecsóba!
Az utóbbi hetekben, ha már szembejött, szereztem egy kis youtube-os műveltséget az ottani politikai helyzetről, ami deklaráltan csak előítéletek megfogalmazására elég.
Mint itthon...
Nem meglepő, hogy kint találkozunk ugyanazokkal a jelenségekkel, mint kis hazánkban, hiszen a magyar politikai kultúra is elég erősen importál az USÁból. (Sajnos nem mindig a legjobbat.)
- Vekengés és apokalipszishangulat: Magyarországon ezt még megértem, hiszen újszülöttnek minden új, de a pocsolyán túl ez a "retardált-amerikai" sztereotípiát erősíti. 45ödszörre sem igazán esik le, hogy az elnök személye érdemben nem befolyásolja az egyén mindennapjait. És itt nem csak a hisztérikus SJW-ökre gondolok, de az egyébként okosan érvelő konzervatív influenszerekre is, mint mondjuk Steven Crowder vagy Ben Shapiro. Nyilvánvaló, ha a demokraták esetleg nyernek, akkor kommunizmus jön. (Újfent elnézést a youtube-os műveltségért. Simán lehet, hogy az említett úriemberek világlátása abszolút marginális.) A demokratákat be sem kell mutatni, igazából ugyanazt csinálják, mint nálunk a hisztibal. Négy éve naponta megholokausztolódnak, és nem unják.
- Hisztibal és Segnyajobb: Parádés, de kint is megfigyelhetőek a nálunk oly jól ismert és szeretett attitűdök. A baloldal folyamatosan hisztizik, mindig el van nyomva, akkor is, ha éppen dollár milliók, sőt milliárdok közül úszik ki a feka gettóba sírni. Ugyanúgy bombabiztos megoldásuk van mindenre: rámutatni a fehérek fasizmusára és a középosztály terhére segélyeket osztogatni.
Kint is él az objektív liberális mítosza-ethosza, és szó se róla: egy alapvetően liberális, progresszív műsort, amikor éppen nem rettegnek sokkal inkább meg lehet nézni, mint a Fox émelyítő seggnyalását. Ez utóbbi még akkor is azonnal triggerel, ha éppen egyetértek az adott politikussal. - Rasszista-kártya: Egyszerűen sosem lesz unalmas. Mindig rasszizmus van, akkor is ha nincs. Akkor is, ha matematikailag be van bizonyítva, hogy nincs. És ha nincs, az mit jelent? Természetesen rasszizmust!
- Totálisan elqrt szociális háló: Noha eredmények vannak, tény, hogy továbbra sem tudnak mit kezdeni a feketékkel. (Ohh, tudtátok, hogy mostmár nem az afro-amerikai a pc, hanem a "blacks", "people of color"? :O)
Ami más...
De vegyük végig a színfoltokat is, amire a hazai politikabuzi rácsodálkozik!
- Kapitalizmus: Nyilván inkább a republikánusoknál, ami annál is üdítőbb, mert a Fox sokszor simán helyet cserélhetne az M1-el. (Csak az előbbi ugye magánvállalat.) Errefelé egyszerűen tényleg nem divat az államhatalom szoknyája alól ugatni. A republikánus mást se akar, mint tovább csökkenteni a szövetségi kormány hatásköreit, bevételeit. "Taxation is theft", mondja, és így is gondolja. Egyéni felelősség, öngondoskodás szinte a részvétlenség határáig. Itt nincs Lölő, nincs KESMA. Nincs Jeszi, aki kiröhögi azokat a "kollégákat", akik "alamizsnáért könyörögnek", értsd a nézőikből akarnak megélni. Itt az van, hogy az ember büszkélkedik a sikereivel, és elmondja, hogy iszonyú sokat dolgozott érte, megérte, és másnak is ezt javasolja.
- Szocializmus: Ez a demokratákat érinti, és nem tudom mennyire vegyem komolyan. Míg nálunk a nevükben szocialisták sem hiszen a szocializmusban, és egyre inkább neoliberális példákat akarnak meghonosítani, kint valamiért úgy néz ki tovább él az álom. A Messiás Bernie nemrég még Venezuelával példálózott. Michael Moor a próféta Kubát imádja. AOC látványosan nem akar tudomást venni a rögvalóságról, és ez senkit sem zavar.
- PC: Itt megint gondban vagyok: képtelen vagyok megítélni, mennyire van jelen a hétköznapokban. Ott van a College-ok szürreális világa, safe-space-el, consentekkel, üvöltöző, sikítozó antifákkal. Ez így van? Létezik? Vagy egy hatalmas szalmabáb?
- Szabadság-ethosz: Erről már itt írtam. Mindent egybevetve az USÁban iszonyúan erős a szabadságkultusz. A többség nagyon is érzékeny a jogaira, és ebből nem hajlandó jottányit sem engedni. Sem a szólásszabadságból(, ez látszólag ellentmondásban van a PC-vel, de csak látszólag. A politikai korrektség egy hisztis kisebbség fegyvere, viszont nekik is joguk van a saját hülyeségüket hangoztatni.), sem a fegyvertartáshoz való jogukból, sem pedig a tulajdonhoz való jogból.
- Szubszidiaritás: Mi ettől már nagyon elszoktunk. Nálunk természetes, hogy a párbeszédes bolsi bele akarsz szólni a borsodi kisváros utolsó összeszólalkozásába is, míg a felcsúti műparaszt regulázni akarja a belpestiek gondolkozását is. Erre jönnek a lájkok. Nos, az USÁban egyrészt meg van kötve az elnök keze, a kongresszusé, úgy általában az egész szövetségi szinté. Az államok autonómiája meglehetősen erős, és ebbe nem is lehet kívülről beleszólni. Pl az előző részen megénekel elfuserált (felzárkóztató) oktatás is tagállami hatáskor, mint azt a CEU esetében megtanulhattuk.
- Rasszizmus, szexizmus, homofóbia, antiszemitizmus, sovén nacionalizmus: Pontosabban ezek szisztematikus hiánya. (Megint: ez egy benyomás. Lehet, hogy csak azok a csatornák viselkednek jól, amiket néztem.)
Persze, amit a baloldal ezekkel a címkékkel illet, sokszor nem az, de most játszunk így, és vegyük nagyobb súllyal a többségi hozzáállást.
Az USÁban a színesek által sűrűbben lakott államok, városok jellemzően demokraták. Miért? Mert a fehéreket egyszerűen nem riasztják a színesek annyira, hogy ez álljon a politikai identitásuk középpontjában.
Emlékezzünk: Magyarországon a Vakkomondort újraválasztották. Pócs János hivatalban, Bíró Mihály 45%-ot kapott, MZP szerint legitim érv a Fidesz ellen, hogy sok benne a buzi. Orbán pedig 2010 óta középhatalmasat játszik. - Stagnálás: Mondjon akárki, akármit akar, Ká-Európában egy megélt tapasztalat, hogy a régió 30 év alatt egy reménytelen korrupt koszfészekből, egy majdnem polgári hellyé vált. Ha összehasonlítom az én kilátásaimat a szüleim és a nagyszüleimével ég és föld a különbség, rinyáljak bármennyit ezen a blogon! Az USÁban, ha hinni lehet a meme-eknek minimum stagnálás tapasztalhat, ha nem színvonal-esés. A bázis persze jó magasan volt, de ez a tényen nem változtat. (Házi feladat: tessék összehasonlítani a Married… with Children és a Szomszédok ábrázolta életszínvonalat!)
Értékelés
Az elnök személye, továbbra is úgy gondolom: kriminális. Kabaré, és sajnos sok mindent elmond a Nyugat szellemi állapotáról.
Trump elnökség alatt tény, hogy nem indított új háborút, és az Államférfiak Csúcsa Obama alatt létrejött Iszlám Államot is legyőzte, már amennyire le lehet győzni. A Kínával szembeni meccs már régóta érik, egyelőre nem látszik a vége. Ellenben az igen, hogy a súlypont Európáról és a Közel-Keletről áthelyeződött a Távol-Keletre. Putyin és Erdogan ki is tudta használni némileg a helyzetet, és ez amerikai szemmel nézve nyilván szuboptimális.
Igazából "not greate, not terrible" Trump értékelése, és Obama 8 événél abszolút sikeresebbnek gondolom.
Gazdasági téren ugyancsak azt látom, hogy noha a szlogenje nyilvánvaló hazugság, képes volt relatíve jó eredményeket elérni.
Covid: az ország szövetségi állam megosztottsága itt is elég erőteljesen rombolta, mind a védekezés, mind a szabadság megóvásának hatásfokát. Mélyebben nem tudok belemenni, aki napi szinten követi, lehet, hogy látja, hol hibázott, hol talált bele, én nem. Ebben a megosztottságban egészen biztos, hogy szerepe van, de azt sem gondolom, hogy mindent Trump nyakába lehet varrni, és nem látom, hogy demokrata vezetés alatt bármi jobban működött volna.
Igen, ez egy elég semmi értékelés, de nem bennem van a hiba. Továbbra is: az USA egy hatalmas szövetségi köztársaság, ahol az elnök személye egy tényező a százból.
Mit jelent Magyarországnak a választás?
A libsik persze újra reménykednek, de lássuk be: nem sokat. Biden alatt lehet, hogy új lendületet kap a mindig hihetetlenül sikeres demokráciaexport, de hogy ez érdemben befolyásolja a magyar helyzetet, az egyrészt nem is kívánatos, másrészt nem is fog megtörténni. Orbánnak lehet, hogy okoz néhány kellemetlen percet, és akkor mi van? Orbán minimum 10 éve árulja ezt a szabadságharcot, és jól él belőle...
A másik oldalról pedig nem biztos, hogy Trump tolni fogja Viktorunkat. Őszintén szólva eddig sem tolta, kb egy éve mond jókat "rólunk" az amerikai nagykövet. A NER összemelegedése Kínával és Oroszországgal éppenséggel a republikánus adminisztráció szemét is szúrja, de nem annyira, hogy bármit tegyen ellene. (Ha esetleg de, tessék megnézni, hogy Orbán arról tudni fog, elé fog menni, hogy ő maradjon kezdeményező szerepben. A libernyákok meg csodálkoznak majd, hogy ilyet nem szabad, és tessék belesétálni a csapdába, mert mostmár ők jönnek!)
Összefoglalva ez a meccs számunka olyan, mint a női bl-döntő. A legmagasabb szinten játszott alapvetően alacsony színvonalú meccs, ahol szurkolni lehet, de az eredményből semmi sem következik azon túl, hogy ki örül majd a serlegnek.
Személyes...
Magam részéről Trumpnak szurkolok. Lényegében "for the lols", illetve az ő kormányzásán láttuk, hogy alapvetően rendbe van.
Tegyék meg tétjeiket!
Ami Trump ellen szól:
- A közvélemény-kutatók csak kiigazították valamennyire a módszereiket a 16os fiaskó óta
- "Make Amerika Great Again" egy üres lózung, ami láthattuk, hogy mit jelent: 3-4%-os gazdasági növekedést. Ami egyébként jó, de egy redneck milyen hőssztorit tud elképzelni magának ebből kiindulva?
- Elképesztően sok retardáltságot összehordott az elnök...
Ami mellette szól:
- A megválasztása esetére jósolt apokalipszis nem jött el, sőt az ország fejlődött. Ez középen sokaknak meggyőző lehet.
- Ami kárt a személyisége okozhatott, az már megtörtént. Az USA és a világ is beárazta, úgyhogy ez a faktor alacsonyabb súllyal szerepel.
- Az ellenjelölt egy agresszív-korrupt nő után egy demens öregember, akihez egyszerűen nem lehet érzelmileg viszonyulni.
- A demokraták kiállása a BLM-el randalírozás és fosztogatás mellett sokakat elrettent.
A fekete ló: Covid. A nép egyik fele etatista államot, szigorú korlátozást, biztonságot szeretne, a másik szabadságot és öngondoskodást. Hogy melyik demográfia nagyobb a billegő államokban? Tudja a halál...
Összegezve:
Trump fog nyerni.
Én egyébként érvénytelenül szavaznék, esetleg Jo Jorgensen libertárius jelöltre, csak hogy döntsem a kétpárt-rendszert.
Utolsó hozzászólások