Hírek a művelt nyugatról: Macron belügyminisztere Gérald Darmanin betiltotta a burkini viselését a szekularizáció és a közszolgáltatások pártatlansága elveinek megsértésére hivatkozva.

Namost, azt tudjuk a médiából, hogy Le Pen széljobbos(, azóta is kedvec privát szélmalom-harcom megtudni, hogy mivel érdemelte ki ezt a jelzőt, amikor a kijelentései alapján szimplán szocialistának tűnik), és Macronnal megmenekült a liberalizmus, az EU és úgy önmagában az európai szabadság...

De akkor ezt így hogy? 

Ahogy látom végre választ kaptam a kérdésemre: tessék, ezért szélsőbal/jobboldali Le Pen.

Franciaországban sincs jobboldal, csupán eltérő árnyalatú szocialisták, akik mind meg vannak győződve róla, hogy nekik kell a lakosok életét irányítani a legintimebb részletekig. Ahogy mondani szokták: a szélsőségek összeérnek. Oltasd be magad szépen, különben beverjük a pofádat és még ki is röhögünk a saját pénzedből! Ne azt a fürdőruhát vegyed fel, mert én tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy az mit jelent! Vedd le azt a keresztet, mert elnyom engem! 

Az extrémistát onnan lehet megismerni, hogy képtelen a toleranciára. Meggyőződése, hogy az élete csak is egy homogén közegben képzelhető el. A széljobb ezt tradicionálisan úgy szereti elérni, hogy a különbözőeket elüldözi, ha nem képes rá, lemészárolja, a szélső bal taktikája pedig a terrorral kikényszerített homogenitás, akire ez nem hat, azt ugyancsak megsemmisítik. Itt persze még nem tartunk, de úgy látszik a francia társadalom nem bírja elviselni ha valami nem vagy nem úgy francia, ahogy annak lennie kell. (Ezt egyébként láthattuk a nemzeti kisebbségeikkel pl baszkokkal való bánásmódban is.)

Elefánt a szobában

Komikus ahogyan minden oldal kerülgetni az ormányost, pedig igazából minden probléma és önkényeskedés ebből fakad. Szóval az történt, hogy a multikulti kudarcot vallott. Az aljamunkára beengedtek ötmillió idegent a gyarmatokról, és ahelyett hogy boldog családként keveredtek volna egymással, inkább mindenki ragaszkodott a saját gettóihoz, ami aztán évtizedről évtizedre ocsmányabb képet mutat, és nem látszik, hogy a katyvaszból lenne kiút. 

A jelenség nem új. Similis simili gaudet, mondták már az ókorban. Mondjon bármit a túlmozgásos balos szociológus a Sorbonne-on, és kapjon ezért akárhány nemzetközi díjat, az embernek bizony igénye van a sajátjaira, és tetszik, nem tetszik erre épül az identitásának egy része is. Jöjjön bárhány érzékenyítés és multikulti propaganda a többség akkor is csak ragaszkodni fog a sajátjaihoz, és ha veszélyben érzi az identitásának ezt a részét, akkor ez meg fog megerősödni, és ki fog váltani immunválaszt is. 

Nézem a francia választások eredményét, nézem ezeket a tiltásokat és azt látom: bizony, bizony a helyi többségnek elege van a koszosbőrűekből, idegenektől. Túl soknak érzik, úgy látják, hogy egyre inkább veszélyt jelentenek rájuk, arra az életre, amit megszoktak, kultúrájukra, identitásukra.

Deeszkaláció

Hitler tudvalevő, hogy hogyan reagált erre. A természetes sokszínűséget is természetellenes, perverz népirtással, faji törvényekkel, eugenikával kívánta megszüntetni, ezért természetes volt a bukása is, hiszen az ember nem így működik. Korunkban a franciák és a Nyugat a másik irányába nézve próbálja megerőszakolni az embert. Nem fog sikerülni, és előbb, utóbb vissza fog ütni a kísérlet. 

Az ember persze hibázik, és ezzel nincs is gond. A Nyugati civilizáció pont azért volt ilyen különösen sikeres az elmúlt x-száz évben, mert a szabadság a korban elérhető legszélesebb kiterjesztésével megteremtette a lehetőséget a korrekcióra. Itt is ez a kulcs.

Sajnos Voltaire S. G. Tallentyre ide vagy oda, Európában sehol sincs 1sd Amendben, pláne nincs a franciáknál. Nem lehet arról beszélni, amit az emberek akarnak, ami természetes és egészséges vágyuk. Ennek hiányában nem lehet beszélni toleranciáról, az élni és élni hagyni princípiumáról sem.
A tolerancia ugyanis tűrést jelent, valamilyen számunka kellemetlen dolog elviselését, de hát diversity is our strength, az idegen nem lehet kellemetlen, így tolerálni sincs mit! 

Önkény és szabadság

A hazugság és gyengeség így teremti meg az önkényt. Ha az előbbi sorokat francia politikusként írnám, valószínűleg elmeszelne a bíróság. Ha francia lennék én lennék a szélsőjobboldali bűnöző, aki a szabadelvűség pozíciójából síkra száll a muszlimok elleni önkény ellen! 

A tiltás ugyanis szégyen. Egész Európa szégyene. Nagyobb, mint a sok szenvedett Magyarország viselt dolgai, ahonnan a francia elit-egyetemek társadalommérnökei által megihletett totális rezsimek kiírtották a polgárságot az utóbbi száz évben, hogy aztán a bugris parasztok úgy viselkedjenek, ahogyan Márai megjósolta, hogy viselkedni fognak. Franciaország Európa lelke, vagy legalábbis volt.

Európának akkor lesz esélye, ha újra a szabadság földje tud lenni! Mi vagyunk azok, akik nem írjuk törvénybe, hogy a nőknek mit viseljenek! Mi vagyunk azok, akik akkor is szólni engedjük a másikat, hogyha rossz szándékot sejtünk a mondanivalója mögött! Mi vagyunk azok, akik nem hozunk szabályokat a szabályok kedvéért, és azért vagyunk lojálisak a hazánkért, mert a hazánk garantálja a szabadságunkat! 

A franciáknak joguk van megválogatni, hogy kit fogadnak be maguk közé, de ebben a klubban, ha valakit befogadtak, az onnantól teljes jogú tag! Hogyha nem akarnak bizonyos embereket a közösségbe, akkor mondjanak rájuk nemet még idegenként, de ha már bent vannak, tanuljanak meg velük együtt élni és tartsák tiszteletben a szabadságjogaikat!