„Minden társadalom rendelkezik a legsúlyosabb bűnöket felsoroló listával. Ezen bűnök némelyikét a társadalmi rend szövetét szétromboló tettek elítélése határozza meg. Némelykor pedig a bűnöket a vezetők szabják meg, hogy saját helyzetüket állandósíthassák.”

A magyar közélet a társadalmi bűnök végtelenül széles tárházával rendelkezik. Bűnök, amelyek büntetés nélkül maradnak. Bűnök, amelyek lassan megszokottá váltak. Bűnök, amelyek már nem is érik el a társadalom ingerküszöbét. Bűnök, amelyek lassan, és megállíthatatlanul behálózzák az egész társadalmat.

A közéletben, a közbeszédben igen sok szó esik a társadalmi bűnökről. Honnan származnak, hogyan fejlődtek ki, milyen veszélyeket rejtenek magukban. A probléma az, hogy ezek a „beszélt bűnök” korántsem a legveszélyesebbek. A legveszélyesebb bűnökről ugyanis gyakran szó sem esik. Üzleti érdekből, politikai érdekből, vagy magánérdekből. A legveszélyesebb bűnöket gyakran azok követik el, akik saját bűnösségüket a „beszélt bűnök” folyamatos felemlegetésével próbálják elfedni. Ez pedig az utolsó bűn, ami még ebből a társadalomból „hiányzott”.

Most mi vádolunk.

Si in ius vocat, ito.