Szlovákia fél, retteg a magyar revíziótól?

Az Orbán Viktor Csáky Pállal való közös kampányrendezvényén elhangzottak komoly felfordulást idéztek elő a szlovák parlamentben. (Eredeti hír: http://index.hu/kulfold/2009/05/30/rendkivuli_parlamenti_ulesszakot_pozsonyban_orban_viktor_miatt/)

Fico úr és csapata ezzel egyértelművé tette, hogy szellemi színvonalukban ott vannak, ahol 1939-ben is voltak, Hlinka és Tiso méltó szellemi örököseiként. De próbáljunk a végére járni, hogy ez a bizonyos, Komáromban elhangzott mondat milyen fenyegetést is fogalmazott meg a szlovák politikusokban, és vajon miért?

A Fidesz elnöke ugyanis azt fejtette ki, hogy a június 7-i EP-választásoknak tétje az is, hogy a Kárpát-medencében élő magyarságot hányan fogják képviselni. Egészséges, idegrángásoktól mentes, európai ember fejében ekkor nem az fogalmazódik meg, hogy "ezek el akarnak foglalni minket", hanem, hogy "bizony, sok magyar él Magyarországon kívül, és jobban is tennénk ha nem firtatnánk miért, hát hadd képviseljék magukat, és hadd legyenek Szlovákia és a magyarság képviselői is egyben".

De aki lopni szokott, az kiállt elsőként tolvajt... Ez a népi igazság már csak így van. Úgy tűnik a szlovák politikusok mégsem felejtenek oly hamar, mint sok hazai társuk. Mert ugyan, reálisan mitől kéne tartaniuk? A magyar honvédség (szerencsére) abszolút politika-menetes, és nagyrésze (már ami megmaradt belőle) Afganisztánban amerikázik már egy jó ideje. A magyar népesség olyan szellemi petyhüdtségben van a trianoni, és általában a történelmi kérdéseket illetően, hogy ennél nyugodtabb, és passzívabb már csak akkor lehetne, ha elföldelné magát...

Ha pedig ennek az egésznek valóban az a lényege, hogy kicsit felturbózzák a jelenlegi, várható 14%-os (!) részvételi arányukat a választásokon, akkor ez talán még szánalmasabb: erkölcsi szinten nagyjából velük egy helyen álló hazai szocialista-liberális testvéreikre oly jellemzően a politikai manőverezés kimerül a gyűlöletkeltésben és a közhangulat izgatásában. Szánalmas.