"A közoktatási törvény általános tilalomként kimondja, hogy a nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet, továbbá az alatt az idő alatt, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható [39. § (4) bekezdés]. Kifejezett jogszabályi rendelkezés tiltja tehát a pártpolitikai tevékenységet mindenki - nemcsak az oktatási szereplők - számára. "

Mondja a törvény. És ez esetben még a jó szándékot is látom. Különösen, hogy itt a „rossz történelmi tapasztalatok” forrása kivételesen nem az 4hónapos nyilasuralom, hanem a 40éves szovjet megszállás, és pártállami diktatúra.
 

A cél világos: a Kádár-rezsim ott volt a módszerváltás előtt minden iskolában, ha tetszett, de főleg, ha nem. És látá az elit, hogy ez rossz. A pártállam ne mondja meg mit gondoljon a könnyen manipulálható, kevés ismerettel, hiányos műveltséggel bíró gyerek.Különösen akkor, ne ha a szülőnek joga sincs máshogy nevelnie.

Szóval fogták magukat az oktatási tárcánál, és rendszerváltó lendülettel az kitiltották iskolából a pártokat.

Itt két probléma vetődik fel:

1) A babát is kiöntötték a fürdővízzel: de jure ez nem jelenti az iskolai politizálás betiltását, de facto azonban igen. Mert hol van a különbség a pártpolitizálás és a „sima” politizálás között? Hogy lehet szemléletesen átadni egy politikai látásmódot, úgy hogy arról semelyik konkrét párt ne jusson eszébe a szerencsétlen nebulónak? Sehogy. Ezért inkább a tanár nem kockáztat. A törvény így nem csak a pártokat tiltja ki az iskolából (ami egyébként akár üdvözlendő is lenne), hanem cakumpakk a politikát.

2) Úgy mint az egész alkotmányt, ezt a törvényt is egy provizórikus időszakra tervezték. (Mármint gondolom.) Egy abnormális, megszüntetendő ideiglenes állapot kezelésére. Csakhogy már 20 éve építjük a plurális demokráciát, a szólásszabadságot, és a törvény fölött eljárt az idő. Nem kell attól tartani, hogy a pártállam így akarna visszalopózni a hatalomba, hiszen jelen pillanatban is az van hatalmon.

A kérdés itt az, hogy jó-e nekünk a politikamentes iskola? Akár mondhatnánk: "Hurrá! A szemét komcsi Márta-néni nem töltheti a kémiaóra felét a Párt ajnározásával, és az a gyökér Sanyi-bá' sem hirdetheti a náci eszméit töriórán!"

Minden gyermeket érő káros hatás ki van küszöbölve, már csak a Zorbán csuhásait kell a Dunába lőni ellhalgattatni. Na de az mindegy is, aki templomba jár eleve elveszett, kötelező hittant pedig csak a testemen keresztül! Szóval hátradőlhetünk a karosszékbe felbonthatunk egy Kőbányait, és a Maúniasó közben várhatjuk amint megtisztul a közélet az obstrukciótól, a durvaságoktól, a seggnyaló pártértelmiségiektől, a dilettáns csókosoktól és a gumicsontoktól.

Csakhogy elfogy a „sör”, már a Barátok köztnek is vége van, de a közélet nem tisztul. A politika mocskosabb mint valaha. És ha valaki beszélget egy diákkal, láthatja, hogy nem is igen lesz jobb.

Mit hoz a jövő?


Az iskolai politizálás megtiltása alapvetően két típust termelt ki. Az inga két legszélsőségesebb állásának megfelelőt. (Igazából három típus létezik. Van aki "középen" áll. Őt tényleg egyáltalán nem érdekli a politika. Ilyen van, volt, lesz, ez nem a rendszer hibája.)

Az egyik a „balos”, aki utál politizálni, nem hajlandó vitatkozni, még véleményt alkotni sem. Harapófogóval sem lehet belőle kihúzni semmit, ő kívülről tudja a fent idézett törvényt. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs véleménye. Van és többnyire elég markáns.

A másik a „jobbos”, aki többnyire radikális nacionalista, és az előzőnek a tökéletes inverze. Ha nem érdekel a véleménye, akkor is megtudod, acélbetkós bakancs(, esetleg fehér fűzővel), gyakorló, Kárpátia-, Magyarország sziluettes póló Turullal, Magyarország-felvarró a táskán, baseballsapkán.Ne adj Isten, jelentkezés közben zikkáljozás és így tovább.

Tévesen az utóbbi szokták szélsőségesnek neveznek, noha egyik kutya másik eb. Mivel a balos nem vitatkozik soha, semmi lehetősége nincs a ráragadt(, inkább ráragasztott) információk szelektálására. Ha az maradt meg benne, hogy a Zorbán cigány, aki magyarkodik és lop, meg összeg ugrasztotta az országot, és miatta van megosztottság, és a Nyugat is megmondta, akkor ezt nem „vered ki” a feléből soha. Ha megpróbálod csak igazolod, hogy a jobboldal agresszív, elvakul agymosott hívekből áll.

Ezt a képzetet persze erősíti a „jobbos” tábor is, aki meg nagy hangon csak azért is a képébe vágja a caps lockos IGAZSÁGOT. És aki nem látja az IGAZSÁGOT az agymosott, primitív zsidóbérenc hazaáruló.

Ennek a vége persze az, hogy a legjobb esetben inkább ejtik a diákok a témát, és kínosan figyelnek, hogy nehogy előkerüljön. Vagy jön az igazgató, és példát mutat: ha más a véleményed, használd a hatalmadat a szemben álló eltiprására! Ez nem is változik a kor előrehaladtával, ugyanis az ember utánzással tanul, de az minta nélkül nehéz. Aztán jön a választás, és a nagy attrakció, amikor együtt levesszük a bélsárkupacról a szőnyeget, és jó mélyet szippantunk a négy éve rothadó matéria kigőzölgéséből. Ekkor szökött jönni az össznépi szörnyülködés az általános politikai kultúra színvonaláról, bűnbakkereséssel egybe kötve.

De miért van ez?

Az általános vélekedés szerint ez azért van mert magyarok vagyunk, és kedvenc elfoglaltságunk a turáni hagyományőrzés. Különös tekintettel az átkokra.

Valójában egyszerűbb a kérdés: honnan is tanulhatna meg egy fiatalember értelmes emberek módján vitatkozni a közéletről?

Mint láttuk az iskolában nem sajátíthatja el ezt a képességet, az hatóságilag tilos. De az ember iskolás korában a legfogékonyabb, és ideje is ekkor van leginkább a közélettel foglalkozni. Hát akkor honnan tanul a diák politizálni? A leggyakrabban a kereskedelmi médiából, illetve a családtól. Abból a kereskedelmi(, és „közszolgálati” médiából), ahol a pártok, nagytőkések pincsikutyái keresik napi betevőiket. Ahol a komplexusos, gumigerincű, lekötelezett, tehetségtelen „értelmiségiek”, és a „humor nagyágyúi” osztják az észt.

A másik információforrás a szülők, akik a legtöbb esetben szintén így tanultak politizálni, csak még az előző rendszerben.Úgyhogy ők valószínűleg még vadabb nézetet képviselnek.

Persze van másik lehetőség is, ami a radikra különösen jellemző. A kocsma, mint fakultatív közéleti továbbképző műhely. (Ahogy mondani szokták egy értelmiségi számára két út van; az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.) Sokan csodálkoznak, miért tűnik úgy a Jobbik egy-két megnyilvánulása, mintha kocsmában találták volna ki 7 sör és 5 Unicum után.
Hát azért, mert ez pontosan így történt.

Ennek a gyakorlatnak véget kell vetni!

És itt persze előjönnek a módszerváltásból itt maradt pavlovi reflexek. Mi lesz, akkor hogyha a tanár elfogult, szélsőséges, begyepesedett, régimódi vagy egyszerűen ostoba? Mi lesz akkor ha a szemét tanár ellenünk fordítja a gyereket?
És ami a legsúlyosabb: mi lesz akkor ha a gyerek higgadtan érvelve, hiteles információkkal megfelelően alátámasztva megbolygatja a világképünket? (Az tényleg szívás lehet, akkor inkább részegen zsidózzon vagy betépve énekelje a Commandante CheGuevara-t!)

Ezeket a negatív beidegződéseket le kell győznünk, és fel kell fognunk, hogy a demokráciát és a szólásszabadságot építjük, ahol minden polgárnak, joga és KÖTELESSÉGE beleszólni a közéletbe. (Ez persze ideális eset..)

Persze lehet a tanár tényleg rossz, de ez már a felsőoktatás felelőssége. Másrészről meg kifoghatunk rossz matematika tanárt is, de számolni akkor is meg kell tanítani a gyereket!
Szóval elmondhatjuk, hogy egy képzett pedagógus még mindig nagyobb eséllyel tud moderálni az osztályban egy politikai vitát, mint a fradi B-közép a helyi kocsmában. Az is biztos, hogy már azzal előrébb vagyunk, ha mindenki el tudja mondani a véleményét egy heterogén közösségben.
Fontos lenne látnia minden polgárnak, hogy nem üldözik a véleményéért, és akkor sem dől össze a világ, ha nem ő képviseli az egyetlen igazságot. Meg kell tanulni tévedni, és ezt beismerni, befogadni új gondolatokat is.
Szükségünk lenne egy olyan közegre, ahol a bélyegek, amelyek egy ember életét, akár örökre tönkre is tehetik, nem játszanak. Lehessen zsidózni, úgy hogy mindenki tudja, nem lesz se akasztás, se kirúgás. Lehessen nácizni úgy, hogy nem lesz belőle sem NATO csapás, sem pogrom. Legyen egy független értelmiségi által ellenőrzött, ténylegesen szabad fórum, ahol elmondhatja a diák véleményét, és ezt megbeszélheti társaival. Nem kell ettől félni, az egészséges az, hogyha a fiatalság radikális, sőt szélsőséges. Ahogy Churchill is mondta: "Aki 20 évesen nem forradalmár, annak nincs szíve. Aki 30 évesen még forradalmár, annak nincs esze."
Azokat a fiatalokat, akiknek van szíve nem kirekeszteni kell, hanem oktatni. Ők a jövő társadalom leghasznosabb tagjai, igazán kár, hogy így 30 éves korukra sokuknak tényleg elmegy az esze.

El kell sajátítani a manipuláció kiszűrésére alkalmas legalapvetőbb módszereket.


Ennek manapság nagyon divatos módszere, a „független értelmiségiektől” való tájékozódás. Ez porhintés. Független ember nincs és nem is kell, hogy legyen.

Meg kell ismertetni a leggyakrabban előforduló érveléstechnikai hibákat, hogyha ezzel valaki találkozik valamelyik médiumot szemlélve tudja helyén kezelni a kapott információt. (Márpedig találkozni fog, mert mindegyik alkalmazza, nagyobb vagy sokkal nagyobb pofátlansággal.)

A közéleti kultúra nem ösztönös. Az ember azzal indul, hogy aki mást mond mint ő, azt le kell ütni bunkóval. Olyan ez, mint az evőeszközökkel való étkezés, meg lehet és meg is kell rá tanítani a gyereket, ha azt akarjuk, hogy az asztalnál ne úgy viselkedjen mint egy ősember.