Nemrég néhány fejlődésében visszamaradott trogloditának az a ragyogó ötlete támadt, hogy eltulajdonítja az auschwitz-birkenaui haláltábor bejáratának hírhedt jelmondatát, az „Arbeit macht frei” feliratot. Habár a tapasztalataim alapján az emberi ostobaság határtalan, és nyugodt lelkiismerettel nem merem kijelenteni, hogy nem él olyan sötét ember ezen a földön, aki nem tudná, hogy mit is jelent ez a rövid mondat; nagyon valószínű, hogy a tolvajok pontosan tudták, hogy mit is visznek haza. Számomra pedig ép ésszel fel nem fogható, hogy hatvanöt évvel az egyik, és húsz évvel a másik mocskos emberirtó terror-rezsim bukása után van még ember Közép-Európában, aki meggyalázza a halottak és az áldozatok emlékét.
Leszámítva két szánalmas és megvetendő kisebbséget – egyrészt a holokamuzó, a népirtás tényét tagadó, és az áldozatok emlékét meggyalázó kisebbséget; másrészt a saját alávaló politikai érdekeit védve, a hatmillió áldozatot „élő” pajzsként maguk elé tartó, divatból és érdekből antifasiszta kisebbséget – minden épeszű ember számára egyértelmű, hogy mit is jelent ez az emberiség elleni bűntett. A Holokauszt során nagyjából hatmillió ember pusztult el. Ebből Auschwitzban közel másfélmillió. Auschwitz jelentése és lényege kettős. Egyrészt kollektív síremléke a közel másfélmillió áldozatnak – köztük közel félmillió magyar áldozatnak – akiket életük utolsó napjaiban embertelen módon megkínoztak és megaláztak, tömegesen legyilkoltak, és még halálukban sem nyerhettek méltó nyughelyet. Másrészt a maga embertelen, groteszk és kifacsart módján a sírköve és a koporsófedele annak az embertelen eszmének, amely a „faji gyógymód” nevében tömegesen orozta el az „életre méltatlan”-nak tartott életeket.
Az „Arbeit macht frei” jelmondat Theodor Eicke SS dandártábornok szüleménye. Ő ezt állítólag komolyan is gondolta.
A koporsó fedelét nem szabad elmozdítani.
Utolsó hozzászólások