A február 13-án megtartott antifasiszta gyűlés bővelkedett a felvillanyozó gondolatokban, amelyek valóban érdemes megrágni... és kiköpni.

A magát máris mártírnak tekintő baloldal színe-java elment, hogy magát rettenetes veszélynek kitéve demonstráljon az éjszakánként az utcán fáklyákkal, molotov-koktélokkal randalírozó, fekete símaszkban boltok kirakatait bezúzó fasiszta hordák ellen. A legnagyobb bánatuk valószínűleg az, hogy ez csak az ő fejükben léezik: olyannyira nevetséges, hogy ezt a kérdést képesek csak megfelelő volumenűnek tartani ahhoz, hogy egy gyűlést szervezzenek, ami annyira érdekelte akár a jobb- akár a baloldaliakat, hogy ki se mentek. A szocialista párt rettegő vezérkara vonult csak ki az aktuális zászlóshajó, Mesterházy Attila vezényletével, a szokásos pár baloldali roppant szabadul gondolkodó, a régi jó partizánok utolsó képviselői, természetesen Bächer Iván és egy (számomra) új csillag az égen: Alföldi Andrea, a Baloldali Feminista Hálózat (muhaha) részéről.

Bächer úr már előre vízionálta a letartóztatás-hullámokat a szocialisták körében, és meg is simogatta a buksijukat: 70 éve is ültek a szocialisták. Azért hozzátette: akkor a meggyőződésükért, most pedig korrupciós ügyek mitt. (Az önkritika finom megnyílvánulása... azért természetesen továbbra is kiáll mellettük mindenki kedvenc publicistája...)

Németh Péter, a mindig igazat mondó Népszava főszerkesztője valószínűleg egy takaros fogdában ébredhetett volna, ha anno sikeresen beiktatják a gyűlöletbeszéd-törvényt. Elmagyarázta ugyanis, hogy olyan hatalom van készülőben Magyarországon, amelynek tetszik, ha baloldaliakat akasztanak fel az Andrássy úton vagy a Kossuth téren. Másik félelme, hogy elérkezik Magyarországra a párbeszéd nélküli világ. Elnézést, ebben téved: a magyar választók arra készülnek, hogy kimondják: a szocialistákkal nem beszélgetünk, mert nyolc évig töretlenül loptak, hazudtak, majd amikor ezt beismerték, megint letagadták. Az ilyen emberekkel senki sem akar beszélgetni. A "mindenki magából indul ki"-mondás pedig teljesen beigazolódig Németh úr mondanivalójában: lehet, hogy ő ezt tenné, embereket akasztana, de a másik oldalon, nyugodjon meg, senki sem erre készül. A Fidesz nem azért nem nyilatkozik olyan sűrűn, mert mindenki szorgosan csomózza a köteleket a pincében, hogy áprilisra mindenkinek jusson... (Mellesleg meg az Andrássy úton egyvalakik akasztottak: a kommunisták.)

A nevezett hölgy a Nagy-Magyarország-matricával ellátott autók tulajdonosait ugyan megkímélte a fasizmus vádja alól (az ő szótárában: "a korcs hit alapját megtöltő salak"), csupán a "szellemi vakságban szenvedő, kiutat kereső zombitömeg" (sic!). Ezekhez azt hiszem nem is érdemes bármi egyebet is hozzáfűzni, magért (vagyis épp maga ellen) beszél ez a pár mondat.

De a hölgy nem hagyta abba, és megosztotta velünk élete támaszát: "Szocialistának lenni mindig vígasz. Mindig belső megnyugvás. Mert az életnek tartalmat ad. Tartalmat és értelmet." Tehát tartalmat adott '48 és '89 között is, amikor számtalan mocskos bűncselekményt követett el, amikor a nevében taposták el az '56-os forradalmat, amikor megfigyelt, és elnyomó-apparátusával félelemben tartott egy egész népet (pardon, a fél világot), és amikor már nem volt java, földje, amitől megfossza a magyarságot, el kívánta venni ami még megmaradt: a tartását, az erkölcsi gernicét.

Itt kell, hogy azt mondjam: bolsevikokkal nincs párbeszéd! Akik valótlan, és igenis nem komolytalan vádakkal ostorozzák a társadalmat, ijesztegetik (ahogy tették azt '45 óta) az embereket, akik olyan mélyre süllyesztették ezt az országot, hogy a történelem során talán nem is volt ilyen mély ponton, akik félnek a csősztől, miután 8 évig rabolták a veteményest, akik ennek az eszmének a nevében bemocskolták a magyarok hírét a világban, azok nem érdemesek párbeszédre.