A szocialista párt sikeres(?) utóvédharcainak, viszonylag fegyelmezetten visszavonuló veterán gárdájának, és a tehetetlenségi erőnek köszönhetően összekapart a választásokon majd' 20%-ot. Noha ezzel ugyanúgy jelentéktelen frakcióra tett szert a 2/3ados Fidesz mellett, mint pl az LMP 7.5%-al, megőrizte a "legnagyobb ellenzéki párt" jelzőt, és kivédte azt a szégyent, hogy a Jobbik legyőzze.

De vajon lehet-e reménységük a vörösöknek arra, hogy visszajussanak a dobogó csúcsára, vagy legalább szoros versenyben maradjanak alul, hogy az ezüst tényleg szépen csillogjon?

Braindead

Nincs. Az MSZP ma egy zombira hasonlít. Távolról úgy nézhet ki mintha élne: mozog, táplálkozik, mintha még kommunikálni is akarna, de valójában ez már csak kétségbeesett haláltusa.

Ebben a posztban az eredeti célom az volt, hogy eljátsszam az ördög ügyvédjét, és az életben maradás valamilyen alternatíváját vázoljam fel a posztkommunisták előtt, de ez egyszerűen nem sikerül. Akárhogy is töröm a fejem, nem tudok olyasmit kitalálni, amivel ez az alakulat életképessé tudna válni. Így inkább arról írok, hogy ezúttal miért lehetetlen a feltámadás, miért is vagyok annyira biztos az MSZP végében.

1) Korrupció, dilettantizmus, alávalóság, lustaság.
 

A legnyilvánvalóbb oka az MSZP gyalázatos szereplésének, annak hogy szavazóik több, mint felét elvesztett, a kormányzásuk, és az azt kísérő botrányok. "Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk...", "[...] meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nekem nem kell tudni [...]". Lehetne napestig sorolni a kormányzat baklövéseit, a kiálló lólábakat, ez a jelenség nem igényel különösebb magyarázatot, elég ha annyit írok: az első és közvetlen oka a bukásnak az ún elqrás.

Csakhogy itt még nem lenne vége a történetnek. A választói emlékezet legendásan rövid, ráadásul a következő négy, nyolc, x évben ha nem kerülnek kormányra, tehát lopni is kevesebbet tudnak. Azokra akikre rá tudnak valamit bizonyítani, azokat elítélik, viszont ezzel megtisztul a párt. Akikre még a fideszes ügyészség sem tud semmi rosszat mondani, az már tényleg tiszta.  Ezzel párhuzamosan, bizonyosan lesznek fideszes ügyek, és amilyen röhejes volt 2006ban kajaibrahimozni, ugyanolyan röhejes lesz 2014ben cuslágozni. Vagyis az elqrás előbb-utóbb el fog halványulni, nem lehet örökké aduászként kijátszani...

2) Boldog békeidők?
 

Közhely, hogy az MSZP újjáéledésének hajtóereje 94ben a Kádár-nosztalgia volt. Könnyen meg lehet érteni, hogy ezt a nosztalgiát mi táplálta, és ha ezt megértjük, láthatjuk azt is, hogy hogyan halt kínhalált ez a szerelem.

A Kádár-rendszernek alapvetően két tulajdonsága volt, ami miatt sajnos egy szerethető rendszer lehetett azoknak, akik kevéssel is beérték:

- Biztonság: A létező szocializmusunknak volt egy, ha informális is, világos szabályrendszere. Aki ezt betartotta, aki megkötötte az ördöggel az alkut, annak nem esett bántódása, sőt az előző generációhoz képest luxus életszínvonalat érhetett el.

- Nyugalom: "Ignorance is bliss.", ahogy az angol mondja, és valóban: "A politikus politizált, a munkás dolgozott, a cigány lopott.."-foglalja össze a korszellemet a vicc. Az egyszerű embert nem terhelték kemény kérdések, nem kellett nehéz döntéseket hoznia. Sem gondolkozni nem kellett, sem felelősséget vállalni, sőt ezek a "bűnök" kifejezetten a tiltott kategóriába tartoztak.

Ez az a két kincs, amit a módszerváltás kitépett a plebs kezéből. Hirtelen minden bonyolult lett és kiszámíthatatlan, hitelen bejöttek a morális kérdések, és a felelősség kérdése. Ezért sereglett vissza a riadt csőcselék nép az MSZPhez az első leendő alkalommal.

Vajon meg tudta-e adni az MSZP az utóbbi 8, különösen az utóbbi 4 évben ezek egyikét is? Volt-e biztonság, volt-e nyugalom?

Bizony nem: válság, zavargások, janslota, cigánybűnözés. Erre a 4 évre lehetetlen nosztalgiát építeni. Csepel, Ózd, Miskolc, Pécs, Kőbánya stb, stb sosem fog visszajönni, becsapták őket, végleg kiábrándultak.

3) Jurassic Park
 

Ha a Fidesznél megemlítettem a kiöregedést, mint időzített bombát, akkor azt hiszem itt nyugodtan mondhatom, hogy a vörösöknél bomba már felrobbant. Már 20 éve is középkorúak, idősek rettegtek az eljövendő fasizmus rémétől.

Ezt a kiöregedést nem is lehetne hibátlanabbul illusztrálni, mint Mesterházy szánalmas haknijaival a kampányban.

Az MSZP egyszerűen gáz, a pártból hullaszag terjeng. Mégis ki az az épeszű ember, aki beülne 5000 felbuszoztatott komcsi nyugger közé? Ebből aztán következik, hogy a dínópártnak nincsenek hadra fogható aktivistái(, bár az Index még talált egyet, respekt), nincsenek tiszta és lelkes arcai. Melyik az az egészséges középkorú vagy fiatal választó, aki büszkén kijelentené, "Igen, én közéjük tartozom!"?

További kellemetlen következmény, hogy néhány éven belül szinte teljesen kihal az a generáció, akibe a Kádár-nosztalgia olyan erősen beleégett, hogy azt semekkora csalódás nem tudja kioltani.

4) Nihil
 

"Becsületes emberek, értékalapú közössége", hazudta az MSZPről Mesterházy. Persze, azt hogy a politikusok nem grállovagok mindig is tudtuk, sajnos úgy látszik így is működik a dolog, de úgy tűnik, és ez fontos tanulság, értékek nélkül tényleg nem lehet ezt csinálni hosszútávon.

Még a legelborultabb haramiáknak is kell valami önigazolás, hogy miért művelik, amit művelnek. Nem lehet csak úgy ülni a húsosfazék mellett, és arról beszélgetni, hogy mi bizony tényleg szar emberek vagyunk. 

Itt üt vissza az MSZP pártállami múltja, a demokratikus gondolkodás teljes hiánya. Míg az összes többi jelenlegi parlamenti párt képviselni igyekszik a démosz egy részét, és ez adja a legitimitásukat, ez nyújt számukra önigazolást, a posztkomcsik elfelejtettek erről gondoskodni. Azt hitték, ez csupán fölösleges cicoma, képmutatás, nem kell vele törődni. Az ő legitimitásukat, amikor még MSZMP voltak, a Vörös Hadsereg adta. Világos, amíg a ruszkik itt vannak, itt lesz az állampárt is. Amikor elmentek a puskás vörösök, és csak a szekfűsek maradtak, a nosztalgia még megteremtette a legitimitás illúzióját, de ennek mára vége.

Mik az MSZP vesszőparipái? Fasizmus elleni harc, demokrácia védelme, meg valami "baloldali értékek"-izé, amit igazából az utóbbi 65 évben nem sikerült kifejteni, hogy mit is takar, meg persze az szdsz ökörségei, de azok sosem izgatták különösebben a vörösöket.

Van-e olyan a JELENBEN LÉTEZŐ társadalmi réteg, amelynek tényleg a legnagyobb gondja a "fasizmus", és legnagyobb szerelme a "demokrácia"? Merthogy volt ilyen mondjuk a 30as években, pl a frissen szavazójogot kapott munkásság, akikre Mussolinivel meglehetősen jó barátságban lévő hatalom igencsak ferde szemmel nézett. De ma?
Nincs olyan réteg, amit az MSZP a programjával, jelszavaival, értékrendjével, identitásával képviselni tudna.

Nem jöttek rá, hogy demokráciában nem a párt alakítja a polgárokat olyanra, hogy passzoljanak az élcsapat ideológiájához, hanem a polgárok alapítanak pártokat, és alakítják őket a saját ideológiájukhoz.

Most aztán a 25. órában kétségbeesetten keresnek valami értékfélét, amit magukra húzhatnak. Halottam már próbálkozásokat a nemzeti húrokon, de olyan szánalmasan hamisan szólt, hogy csak röhögés lett a vége. A másik projekt, amit láthatóan komolyabban gondolnak, a dinnye hadművelet: próbálkoznak átfesteni magukat trendi zöldre, aminek a következménye az, hogy sorozatban kapják a megalázóbbnál megalázóbb pofonokat az újonc LMPtől.

Végső tipp:

Az MSZP innentől szép lassan csurogni fog lefelé. 2014Re, ha a konkurrencia is úgy akarja meglehet a 20%, de inkább 15%, aztán még kevesebb. Ráadásul hamarosan felfogják, hogy ez a karantén nem csak amolyan figyelmeztetés, mint 90ben, hanem halálosan komoly. Akinek a pártban még van élete, menekülni fog a süllyedő hajóról, így is nehezen mossa majd le a bélyeget magáról.

A posztkomcsik még néhány évig itt fog bolyongani köztünk, agyak után cammogva, de szépen lassan az enyészeté lesz az egész párt.