A január első napjával hatályossá vált új Médiatörvényről hosszú-hosszú oldalakat lehetne írni, de úgy gondolom felesleges elejétől a végéig elemezni. Nem azért mert ezt már az elmúlt napokban annyian megtették - épp ellenkezőleg: egyedül ez maradt el, véleményezés viszont volt bőven.

Én azért nélkülözöm a komplett boncolgatást, mert (1) ez nem egy jogász blog, még ha néha annak is tűnik, (2) ez a Médiatörvény bizony sokban hasonlít elődjéhez. Itt felvetődhet, hogy ha annyira hasonlít, minek kellett új. A válasz erre nem meglepő: mert voltak ugyan jó részei (főleg az alapelveknél), de egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy lépést tartson a technikai környezetével, másrészt pedig nagyon kesze-kusza volt, jogászkörökben ismert, hogy a társasházi törvény mellett Magyarország egyik híresen legrosszabb jogszabálya volt.

Ennek szellemében a (számomra) legszembetűnőbb változásokat emelném ki. Az első ilyen, hogy koncepciót ad, világos, logikus kereteket. Elődje engedékeny alapelveit továbbra is megtartotta, ugyanakkor megfelelően rendezi a gyermekek (és sokszor a felnőttek) szellemiségét veszélyeztető műsorok helyét, idejét. A továbbiakban szól a Médiatanácsként elhíresült testületről, amely felügyeli a sajtó működését, de erről a szervről egy másik törvény rendelkezik (és idáig is volt ellenőrzés, ha nem lenne evidens...).

Nem szabad átsiklani azon ritka részeken sem, amelyeket kivételesen legalább súrolt a kritika. Ilyen a blogok állítólagos regisztrálása és a Médiatanács szín-fideszes összetétele.Előbbi nettó hülyeség, utóbbi már annyira azért nem. A blogok közül azokat kell csupán regisztrálni, amelyeket üzletszerűen tartanak fenn, tehát kvázi "hivatásosan" csinálják, az Archiregnumot például nem kell. ;) Lehet nagy szemeket mereszteni erre is, hogy ugyan, miért van erre szükség, de ha nem szeretnénk kuruc.info-féle, köpködő, gyűlöletkeltő, rágalmazó "hírportálokat", vagy legalábbis azt nem, hogy bárki bármivel mocskolhasson bárkit büntetlenül, akkor bizony nem árt bizonyos "létformáknál", ha minimálisan legalább bejelentetten folytatják tevékenységüket. A bejelentendő adatok pedig mellesleg elég szűk körűek, úgy vélem jobbára inkább az elrettentést hivatott szolgálni. Itt megjegyezném alpontként a bírságok szintén sérelmezett mértékét. Úgy gondolom szintén az elrettentés és a jogkövetés előmozdítását tartották szem előtt a törvényalkotók ennél a passzusnál. Az elmúlt évek ékesen megmutatták, hogy pár perc adásszünet nagyon nem térítette a kereskedelmi adókat jobb belátásra, és legközelebb ugyanúgy leadták a jogsértő tartalmakat.

A Médiatanács kérdése már keményebb dió. Itt nincs mit tenni, még a legnagyobb vérnarancsnak is be kell látnia: ez övön aluli, gerinctelen ütés volt a kormány részéről. Igazán fájt volna 40% ellenzéki vagy "független" szakértőt is beengedni? A törvény így-is úgy-is az maradt volna ami... Értem én, hogy biztosra szeretnék venni a konzervatív törvény konzervatív végrehajtását, de ez akkor sem megy. A "most én vagyok felül, hát lenyomok mindent erővel a torkukon" politika nagyon csúnyán visszaüt. Nem békepárti szeretnék lenni, csak figyelmeztetni rá, hogy itt bizony még nagyon csúnyán visszanyalhat a fagyi.

Részemről -említett gyarlóságával együtt- kifejezetten jó törvénynek tartom, de mindenkinek ajánlom aki komolyan véleményt kíván megfogalmazni róla, hogy olvassa el, vagy legalább az egyes részeit fussa át, mindenki számára szabadon elérhető! (A 202. számú Közlönyben jelent meg.) Örülök továbbá annak, hogy végre egy ízig-vérig a családokat, gyermekeket súlyozottan figyelembe vevő törvény készült!

Lassan felesleges, de mégis meg kell itt jegyeznem, hogy jelentős részben a galibát a kormány magának okozta: a kommunikációja lassan nem is 1-es lesz, hanem 0-ás...

Végül, és legutolsó sorban -méltó helyükön- a külhoni fröcsögéseket reagálnám röviden. Kezdeném ott, hogy süt a "kritikákból", hogy el sem olvasták, csak valaki kiugatott nekik, hogy mit kell mondani. Feltűnő, hogy jobbára csak bal-liberális lapok estek nagy hévvel a törvénynek, illetve bárcsak annak! Ugyanis ezek a senkiháziak (már elnézést) de egy törvény miatt a Hazámat vették a szájukra, és volt képük egy (értük is) ezerszer szenvedett népet olyan kifejezésekkel becsmérelni, ami szerintem önmagában egy végtelenül bunkó dolog. Az, hogy hazai bal-liberális körök még lelkesültek is, sőt kontráztak a "mérvadó" külhoni bírálatokra, csak azt mutatja, amit idáig is láttunk már: számukra a Haza, a nemzet, a magyarság ismeretlen fogalmak, és ha pillanatnyi érdekük úgy kívánja, ám mehet az egész a levesbe. A "kritikák" érdemibb részét tekintve pedig szíves figyelmébe ajánlanám minden irkásznak például a németországi állapotokat. Ott ugyanis még szigorúbb megkötések vannak kiadható könyvek, és mindenfajta médiatartalmakra nézve, csupán nem a médiatörvényükben közvetlenül, hanem háttérjogszabályokban, mint például az Ifjúságvédelmi törvényben (Jugendschutzgesetz).